Liturgikus szimbólumok: az evangélisták jelképei

A négy evangélista szimbóluma a középkortól kezdve ismert a művészettörténetben, kialakulásuk története azonban az őskeresztény korba vezet vissza. Létrejöttükben nagy szerepe van a Biblia két könyvének (Ezekiel próféta, Jelenések könyve). Az őskeresztény művészetben és irodalomban az ifjú alakja Mátét, a tulok Márkot, az oroszlán Lukácsot, a sas pedig Jánost jelképezi. E szimbólumok mellett más jelképeket is ismertek és használtak: a tanító Krisztus mellett ülő négy tanú, Krisztus lábánál négy tekercs, hajó négy kormányossal, négy bárány vagy négy galamb, a paradicsomi négy folyó.

A négyes alaknak, négyarcú ábrázolásnak a Biblián kívül is vannak hagyományai. Az ősi keleti mítoszok szerint a világ négy sarkát négy élőlény őrzi. A négy szimbólum magyarázatát Szent Jeromos így írja le: Máté evangélista szimbóluma az ember (gyakran szárnyakkal), mert evangéliuma Krisztus emberré válásával kezdődik; Márk evangélista szimbóluma az oroszlán, mert evangéliumában Keresztelő Szent János kiáltó hangja szól a júdeai pusztában; Lukácsé a tulok/bika (áldozati állat), mivel Zakariás pappal kezdődik evangéliuma; Jánosé a sas, mert nála a szellem a mennyei régiókig szárnyal. Lyoni Szent Ireneusz az evangélisták által közölt örömhír négyféle hatását emeli ki: az oroszlán a királyi tetterőt jelenti, a bika az áldozatvállalást, az ember az emberré válást, a sas az egyházat átható isteni leheletet (pneumát) jelképezi.

A szimbólumok más kultúrákban is előfordulnak, különböző jelentéssel. Az oroszlán az állatok királya, a királyok állata (címerállat). Gyakran jelenik meg, mint a források, sírok, templomok őrzője. Egyiptomban a Nap megszemélyesítője, a buddhizmusban pedig a törvény védelmezője. A Bibliában kettős: pozitív és negatív jelentést hordoz, egyrészt jelenti az Úr hatalmát (Oz 5,14; Ám 3,8), Jákob halála előtt fiát, Júdát oroszlánhoz hasonlítja: Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán – ki merné felkelteni? (Ter 49,9–10). Negatív értelemben a Sátán szimbóluma: Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el (1Pét 5,8).

A sas az oroszlánhoz hasonlóan királyi állat, ő a madarak királya. A mitológiában a napistenek kísérője, de megjelenhet, mint a hadisten madara is. A görög–római mitológiában Zeusz-Jupiter madara, a hatalom jelképe. A római birodalomban az államhatalom szimbóluma. A dél-amerikai kultúrákban az égi hatalom és a felkelő Nap szimbóluma, a sötétséget jelentő kígyó legyőzője. A keresztény kultúrában gazdag jelentéstartalom kapcsolódik a sashoz, lehet a keresztség, az emberi lélek jelképe. A Nap felé repülő sas a feltámadás és a mennybemenetel szimbóluma, a Napba néző sas az isteni titkok látásának jelképe, a szellem győzelmét jelzi a földi lét felett. A kígyóval harcolva Krisztus győzelmét jelképezi a sötétség, az ördög felett. A karmai között halat tartó sas Krisztus jelképe, aki a hívő keresztényt kimenti a bűn tengeréből.

A négy alakot egyszerre ábrázoló szimbólum szentírási alapjai Ezekiel prófétától és a Jelenések könyvéből ismertek (Ez 1,5–10, Jel 4,7–8). Szent Iréneusz egyházatya a Jelenések könyvének leírását magyarázva a négy élőlényt Isten Fia megjelenési formáinak látja: az első élőlény oroszlánhoz hasonló, erejét, rangját, királyi méltóságát jelezve, a második a bikához hasonló, áldozati és papi méltóságát fejezve ki, a harmadik emberi arcú, amivel emberi formában való eljövetelét fejezi ki, a negyedik a szárnyaló sashoz hasonló, ez az egyházra leszálló kegyelmet nyilvánítja ki. Ilyen értelemben a Jelenések könyvének élőlényei az egy üdvrend négy szakaszát fejezik ki. A négy evangélium a négy szövetséget jelenti: Ádámmal, Noéval, Mózessel, és Krisztussal.

A keleti ikonográfiában a négy evangélista szimbóluma felkerült a bazilikák kupolájába az eszkatologikus Krisztus ábrázolása mellé. Mivel az ezekieli látomás szerint a négy élőlény kocsiként mozog, a megtestesült Ige az evangélisták „járművén" közlekedik. Az 5–6. században az együttes ábrázolás felbomlott, az élőlények külön-külön jelentek meg, az evangéliumok szerzőinek képeiként éltek tovább.

Nóda Mózes

( forrás: Vasárnap Katolikus Hetilap Kolozsvár)