Ajtó nyílik. Hallom. Nincs beolajozva. Jó lenne végre valamit tenni, hogy ne nyikorogjon. Vagy mégsem. Így legalább már előre hallom, hogy valaki jön. Jellegzetes zaj ez, de ilyenkor nem rezzenek ösze, hanem kíváncsian várom az érkezőt.
Ajtó nyílik. Örülök neki. Végre! Órák óta ülök itt a váróteremben. Néha valaki erre jár, és egy másik ajtón keresztül kilép. Miért nem ez az ajtó nyílik? Mit csinálnak mögötte? Nem tudják, hogy én itt kint minden idegszálamat megfeszítve koncentrálok a kilincsre? Jó lenne, ha valaki valami bíztatót mondana. Ez a tétlenség felőrli a belső erőimet. Talán olvasnom kellene. De nem is hoztam magammal semmit. Azt gondoltam, hamar végzek. Ajtó nyílik. Még mindig nem az, ami előtt nekem kell várakoznom. Feladom. Dühös vagyok. Mennyi időt pazaroltam el! Hát csak ennyit érnék? Miért nem mondták, hogy menjek el. Hiába...
Ajtó nyílik. Nagyon vártam már. Régen állok itt kint a sötétben. A szüleim házához évek óta nincs kulcsom. Minek? Úgyis olyan ritkán jövök haza. A kerítésen át bejutottam ugyan, de a házba nem tudtam bemenni. Itt az udvaron ültem le egy kis időre. Nem számítottak arra, hogy már ma hazajövök. A temetőben jártak, halottak napja előtt még elvitték a krizantémokat. Itthon vannak. Már nem is fázom. Már nem kell ezt a néhány hunyorgó csillagot figyelnem. Ajtó nyílik. Megérkeztek.
Ajtó nyílik. Bizonytalanul matat valaki a zárnál. Fordul a kulcs, és a fény is kiszűrődik ahogy a faajtó lapja megmozdul. Még nem lép ki. Talán egy kardigánt terít a hátára. Igen, cipőt cserél. Én meg csak nézem azt a vékony kis fénycsíkot. A benti meleg és az otthon illata nem áramlik ki rajta. De bíztató világosság ez.
Nyitott ajtó. A reménység jele, lehetőség rejtőzik mögötte, a találkozás öröme. Valami, ami előtt eddig akadály állt, most megmutatkozik számunkra. - Megannyiszor átéltem, hogy zárt ajtókat kopogtattam. Igen, átvitt értelemben. Nem értettem, hogy ezt a kicsi mozdulatot miért nem lehet megtenni.- Vannak biztonsági záras, agyonbiztosított ajtók. Több kulcs, sőt kód kell, mire bejuthatunk- vagy kijön mögüle bárki. Sok szív ilyen. Tele van gyanúval, bizalmatlansággal. Pedig Jézus a szívünk ajtaján kopogtat... Az egyetlen jó érkezne hozzánk Isten személyében.
Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Jelenések 3,20
Nyitott ajtó- szabad ma nagy örömmel mondanom: egy ajtó egyre szélsebbre tárul. Melyik? Egy titkos ajtó! Egy olyan ajtó, ami nekem nagyon fontos. Imádkozzatok, hogy belépjek, s ha már ott vagyok ne fogadjon semmi meghökkentő, vagy rossz. Ha már az Úr nyitott ajtót ad, akkor adja meg a jó folytatást is!
"Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet." Jelenések 3, 7-8
