Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3

Igék, imák, képek

Igék, imák, képek

Nyár, tábor, gyümölcsérés, Lélek

2011. július 13. - Skata

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, szívesség, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” Galata 5, 23

Általános iskolás korom óta minden évben táborozom. Akkoriban még úttörő táborban töltöttem nyaranta két hetet, majd tizenhét éve koromtól egyházi táborokban kerestem a testi-lelki felüdülést. A 22- dik születésnapomon New Yorkba repülhettem az ELCA jóvoltából Istentől kapott ajándékként. Tizenegy héten át voltam a gyerektáborok segítője Dél -Dakotában. Az ott kapott élmények hatására még jobban értékelem és kívánom az ilyen több napos rendezvényeket.  Nagyon szeretem ezeket a heteket, mondhatnám: szinte lételemem a táborozás, és tizenéves korom óta a táboroztatás is. Azt tapasztalom, hogy közösségformáló, hitünkben hatalmas impulzusokat adó, sőt megtérést munkáló lehetőség egy nyári egyházi tábor. Nincs tv, a számítógép is otthon marad, minden otthoni helyzettel, feladattal és konfliktus lehetőséggel. Alkalmazkodni kell egymáshoz, a napirendhez. Annyi ének, ige, áhítat hangzik el ezekben a napokban, hogy kénytelenek vagyunk mindent átgondolni, de nem is tudunk kitérni a megszólító Isten elől, mert mindig van valaki, aki figyel ránk, a vezetők és a társak is törődnek egymással.

A nyár ebben az évben a bőséges gyümölcstermést jelenti. Lehet szedni meggyet, cseresznyét, barackot, befőzni, lekvárt készíteni és a maradékot piacra vinni. Hála Istennek, hogy így van. De vajon van- e időnk ezen a nyáron újra végiggondolni, hogy mi teremjük- e a Lélek gyümölcsét? Tudjuk- e mit jelent a valódi szeretet, vagy csak a magunk módján igyekezünk, több- kevesebb sikerrel szeretni? Ámulunk Istenünk áldozatkész szeretetét, de éljük- e naponta azt a szeretetet, hiszen Ő megparancsolt, hogy gyakoroljuk abban magunkat? Evangélikus keresztyénként tudunk- e derűs reménységgel élni, olyan közösséget mutatni, amelyben helye van a humornak a vidám perceknek is, nem csak a komoly bűnbánatnak, és felelős szolgálatnak? Békességet teremtők, türelmesek vagyunk? Vagy a nyugtalanságot munkáló híreket mi is tovább adjuk? Készek vagyunk- e elfogadni Istenünk időbeosztását és csöndesen kivárni, amíg ő cselekszik, megváltozat valamit? Jézus szerint senki sem jó az egy Istenen kívül, de jóság és szívesség nélkül rideg, hideg lenne az életünk. Szükségünk van kedves szavakra és értünk a maguk javáról is lemondó emberekre: szülőkre, jó barátokra, orvosokra és tűzoltókra. Olyanokra, akik szelídek, nem ellenségeskedők, és nem mérgező a jelenlétük. Nem szent balekok, ugyanakkor lefegyverzően használják szavaikat. És vajon hogyan állunk a hűséggel? Tudunk- e teljes szívvel ragaszkodni a hitvesünkhöz és sziklaszilárdan megállni a hitünkben? Megfordul- e fejünkben valaha, hogy rosszul döntöttünk, és legszívesebben elhagynánk a társunkat, Urunkat? Mit jelent nekünk a mértékletesség? Uralkodunk- e nyelvünkön, az érzelmeinken, ösztöneinken, vágyainkon, szükségleteinken, testünkön? A Lélek gyümölcse ilyen- ugyanazt a szép gyümölcsöt más- más perspektívából figyeltük.  Tkp. ez a szeretet által munkálkodó hit bemutatása. Tudunk- e így élni, s ha most bűnbánattal gondolunk ezekre a kérdésekre, tudunk- e imádkozni, hogy a Lélek elevenítsen és szenteljen meg minket- költözzön szívünkbe és irányítsa tetteinket?  

 

Július első hetében a Bonyhádi Evangélikus Gimnázium Kollégiuma adott otthont az Országos Evangélikus Vaktábornak. Igen, olyan tábort is lehet szervezni, ahol nemlátók a résztvevők, sőt a vezető is. Aki a félelmét legyőzi, a fenntartásait sutba dobja, a szánalmát elfelejti és egész egyszerűen nyitott szívvel és szeretetteljes mozdulatokkal közeledik a nemlátó fiatal felnőttekhez olyan csodálatos megtapasztalásban lesz része, amit mindig is keresett. Hamar kiderül, hogy miként kell egymásra valójában figyelnünk, mit jelent a bizalom, és mennyire hálásak lehetünk mindazért, amit napi rutinból megtehetünk. Hiszen ők bizonytalanabbul közlekednek, idegen terepen vezetni kell őket, az étkezés és a tisztálkodás során is szükséges az együttműködésünk. Valóban elesettebbnek tűnnek, és életüket boldogtalanabbnak gondoljuk. De mégis van valamijük, ami nekünk nincs. A hanglejtésünkből a hangulatunkra is következtetnek, és nem lehet őket a látszat elkápráztató területére vezetni. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, az Úr azt nézi, ami a szívben van”. Valahányszor együtt töltünk pár napot, rájövök, azért olyan jó együtt, mert a birtoklásról a létezésre helyeződik át a hangsúly. Nem az fontos, hogy mim van, amit mások is látnak, hanem, az a fontos, ami a szívben lakik, az a lényeges, hogy tudást és tapasztalatot szerezhetünk, megélhetjük a hitünket, és magunkból adhatunk másoknak. És erre sokszor ők sokkal jobban képesek: őszintén megnyílni, hitükről bizonyságot tenni, igazat szólni szeretetben, tiszta szívből az Úr dicséretét énekelni, vagy kedvesen érdeklődni, másokat meghallgatni. Ez a bizalom világa. Sokat lehet tanulni az élet értékeléséről, és valahogyan elszáll a panasz. Sosem hallottam, hogy valaki is Istent vádolta volna, persze az is bizonyos, hogy a hit nem alakul ki automatikusan ezzel az állapottal. Ezért ebben az évben a Lélek gyümölcse volt a reggeli és esti áhítatok alapigéje. Hogy mindannyian végig tudjuk gondolni, milyen lélek lakik bennünk, és képesek vagyunk-e Lélek szerint élni. Három teológus hallgató is vállalt igehirdetéseket, közülük egy fiatal nemlátó hölgy hatodévesként gyülekezeti szolgálatát kezdi szeptembertől.

 

Ha tehát nyár, akkor táborozás. S ha már tábor, akkor nem csak hittantábor, konfirmadus- és ifitábor valamit zenetábor, hanem vaktábor is. Mert ebben a közegben valahogy tapintható Istenünk jelenléte, aki lehajol hozzánk és Lelkét árassza ránk, hogy bárhova is térjünk vissza a táborozást követően, örömét lelje bennünk mindenki, s az Ő tekintete szeretettel nyugodhasson meg rajtunk.

 

 

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://skata.blog.hu/api/trackback/id/tr563063782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

feró 2011.07.16. 00:14:48

Üdvözletem!

Késő esti gondolatok,pillanatnyi érzelmek.
Akár egy tábor ,vagy közösség,vagy emberek
vagy dolgok,mind mind hatással vannak ránk. Valami mélyebben ,valami kevésbé,valami épít,valami rombolhat.
Kivülről nem tudjuk szűrni de belülről szerintem igen,és ,hoy miből mi marad meg szerintem ez egyedi,mint ahogy mindenki (Egyedi és Értékes)ISTEN szemében és kell ,hogy az legyen a mi szemünkben is.Sokszor gondolkoztam ,hogy mondjuk az ÉN életemet mi ,KI befolyásolja és befolyásolta.Sok dolog rögződött mint szokás és nem jó és gondolkoztam ,hogyan tudom ezt megváltoztatni egy utat találtam ami össze fonódott JÉZUSSAL és a SZERETETTEL
akkor is ha sok a Negatívum ezt kell járni(járnom)mert csak ez járható.

Hálás Köszönet,Minden Jót

ISTEN ÁLDJON
FERI

feró 2011.07.24. 21:54:50

Szia!

HÚ DE HIÁNYOZNAK AZ ÚJ ÍRÁSOK.

Sokat beszéltünk a SZENT LÉLEK munkájáról
amit nem látunk,nem tudjuk irányítani.
A mai ISTEN TISZTELETEN úgy érintett meg
egy közeli családtagot ahogy talán engem szokott minden Vasárnap.Számomra ez megint
olyan megerősítés ,hogy az ÚR mindig figyel és keresi azokat akik ŐT keresik.
Szinte hihetetlen ahogy egy-egy Prédikáció megérint embereket.

HÁLÁS KÖSZÖNET ISTEN ÁLDJON!

Feri

Skata 2011.07.25. 16:39:21

Újra írok! Hálás vagyok, hogy figyelmeztetsz, és köszönöm azokat a visszajelzéseket, amiket tőled kapok. Nagyon sokat jelent ez nekem.
Ezen a héten is van pénteki találkozás!
Isten veled!K
süti beállítások módosítása