Igehirdetés 2012. július 29-én, Hazatérés napja. 1 János 4, 1-8
Egyes elképzelések szerint a Biblia olyan könyv, amiben minden meg van írva- minden napunk, minden, amit Isten eltervez velünk. Sokan úgy vélik, hogy azon túl, is van valami mélyebb üzenete egyes soroknak, mint amit el tudunk belőle olvasni, és amit meg tudnak magyarázni a teológusok. Érdekes az a vélemény, hogy minden katasztrófa és betegség mellett minden háború ideje és jellege, és minden zsarnok vagy nagyhatalmú politikai vezető neve is megtalálható benne, csak érteni kell a szimbólumok, a számmisztika nyelvét. Itt van rögtön az Antikrisztus, akinek száma is van, és akit már annyi mindenkivel azonosítottak. Igaz lehet- e mégis mindez?
Én úgy fogalmaznék: van igazságtartalma, de nem azért mert a Biblia egy kódolt könyv, amit csak a beavatottak képesek jól értelmezni és titkairól fellebbenteni a fátylat. A megoldás nagyon egyszerű: a lélek vizsgálatán és állapotán múlik, azon, hogy az ember kapcsolatban van-e Istennel.
Egy kedves apostol írja ezeket a sorokat, aki nagyon jól ismerte Jézus Krisztus Urunkat. Ő a legfiatalabb, a szeretett tanítvány. Nem gondolnám, hogy úgy írt, beszélt volna, hogy csak kevesen tudják megérteni a lényeget. Jézus tanítványai mindig meg akartak felelni a missziói parancsnak és el akarták juttatni az örömhírt mindenkinek. S ha pedig ki is olvastak volna valami fenyegetőt a korukról vagy emberi hatalmakról, miért hallgatták volna el?
Tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten a lassan hét évtizeddel ezelőtt történt kényszermunkára hurcolást sosem tervezte, és nem segédkezett az akkori hatalmasságoknak megvalósítani gonosz elképzeléseiket. Mindaz, amit akkoriban, majd az azt követő évtizedek során elszenvedtek, nem volt Isten akarata.
Mást kell meglátnunk- az Isten és az ember közötti hatalmas feszültséget. Észre kell vegyük, kicsoda Isten és kicsoda az ember. Látni kell, hogy milyen az Isten nélküli ember és miről lehet megismerni az emberekben lakó lelket. Mert hiába mondják költők és filozófusok, tanárok hogy az ember szó a legnemesebb, és azzá kell válni igaz értelemben - látjuk, hogy az ember önmagában nem nemes, nem tud jó lenni- ilyen Isten nélkül. Minden alkalommal, amikor a bányában töltött évekről történeteket hallhatok, meggyőződöm arról, hogy az ember nagyon mélyre tud süllyedni Isten nélkül. Minden egyes alkalommal előjön a vezérelv, az irányítás kérdése is. A tettek hangosan szólnak. Heti igénk emlékeztet arra, hogy a világosság gyermekei a világosság gyümölcseit termik: ami jóság, igazság, egyenesség. Onnan lehet megismerni, hogy kiben milyen lélek lakik, hogy számára mindaz, amit Jézus mond és kér, tanít és elénk él, fontos, elsődleges. Az evangélium, a másik megmentéséről szól. Ő testben, valóságosan jött közénk, hogy szabadítónk legyen, a neve is ezt jelenti. Azért jött, hogy megmentsen a bűn, a gonosz hatalmából. Jézus önmagát adta áldozatul, hogy megláttassa velünk legyőzhetetlen hatalmát a halál fölött és örök reményt adjon a benne bízóknak.
Ne higgyetek minden embernek, minden léleknek, minden prófétának. Nem tudom, mit tanítottak otthon a bányát megjárt testvérek gyermekeiknek az emberi hatalmakról. De valószínűleg azt, hogy ne bízzanak az emberi eszmeiségekben, ne tegyék fel életüket pártokra, vizsgálják meg jól, kit támogatnak, kit tisztelnek meg figyelmükkel és odaadásukkal. Mert az ember embernek farkasa. Mert az ember torzul, ha hatalmat kap. Mert egyedül Isten a megmentő, mi egymás elvesztői, bántói és kihasználói lehetünk őnélküle. Jóság, igazság és egyenesség csak ott van, ahol Őt tisztelik, neki hódolnak és ahol komolyan veszik parancsolatait. Ne higgyetek minden léleknek szól mindannyiunknak a felszólítás nekünk, akik érteni akarunk. Egy sötét történelmi esemény kapcsán, melynek elszenvedői tizenéves fiatalokból nyolcvanéves idősekké váltak. Nézzünk rájuk, és beszélgessünk velük, hogy ez az ige még mélyebb értelmet és számunkra nyomatékot kaphasson. Istenbe vessétek bizalmatokat! Ő a megmentőnk. Szabadítónk, hazahozónk, életünk reményének forrása.
Isten szeretet. Sokat hallott és tudott mondat. De e nélkül nem tudunk élni. Isten nem titok és távoli igaz bíró- bár ezt az oldalát is ismerjük és méltánytalanságaink, nyomorúságok után nagyon is imádkozunk isteni igazságtételért. De Ő elsősorban szeretet. Irgalom és kegyelem. Hiszem, hogy erről is sokan bizonyságot tudnának tenni a beszélgetéseink során- adott leleményességet a legnagyobb ínség közepette. Adott lelki és testi erőt a túlmértezett próbatételek során. Adott összetartást a közösségben és reményt az egyes szívekbe. Adta önmagát, hogy vele túl lehessen látni a sötéten- a világosságba.
Vajon mit lehet a hazatérés 65. évfordulóján még mondani? Van-e valami, amit még nem mondtak el, ami mindezidáig csak a súlyos emlékek között volt? Mit kell feltétlenül hinnünk és továbbvinnünk? Egyet biztosan: Isten szeretet. Több és másabb, mint amit mi gondolunk róla. Az ember, akinek a legfőbb teremtménynek kell lenni megkísértetett, elbukott lény, akiből az együttérzés és jóság könnyen kivész. De Isten nem változik. Ő örök szeretet. Múltban, jelenben és jövőben.
