Az óraátállítás különös módon mutatja meg magát. Leginkább a bioritmusunk érzi, hogy valami nem stimmel. Napok óta alig aludtam pár órát,  ennek ellenére este sokáig fenn bagolykodom, a reggel pedig túl hamar érkezik...

Mindezek ellenére az első két nap az iskolában mégis nagyon jól esett. Felelevenítettük a passió történetet, az egész nagyheti eseménysorozatot. A harmadikos és negyedikes gyerekeknek a jól ismert történetek mellett Péter árulásáról, a Gecsemáné- kerti jelenetekről is többet szóltam. Meg voltak döbbenve a tanítványok hűtlenségén és a nép állhatatlan viselkedésén. Az egyik kisfiú azon kezdett gondolkodni, hátha a nép félreértette Pilátus kérdését és Barabbást akarták megfeszíttetni... De mivel minden egyértelmű az evangéliumokban neki is be kellett látnia, hogy másként történt. Ennek alapján beszéltünk arról, hogy az Úr Jézusnak a mi bűneinkért kellett bűnhődnie, értünk jött, hűtlen barátaiért. Mert nem is az a legrosszabb a történetben, hogy Jézussal milyen kegyetlenül bántak, hanem az, hogy minden ember bűnét cipelnie kellett.  

Talán különös, hogy a "nagyon jól esett" bevezető után ezek a sorok következtek. Bizony lelkileg igen is jó volt megint a Nagyhéten és a Feltámadás ünnepén lenni! Mert erő és áldás fakadt belőle ismét, a gyermekek között megélve érezhettem az ő ámulatukat is. Levetítettem nekik azt a videót, amit itt láthattok,  a Máté passió " Ó Krisztusfő sok sebbel" c. énekével együtt. Nagyon figyeltek. Persze a festmények nem a Passió c. film véres Krisztusát mutatják be. Sokkal kecsesebb, tisztább, légiesebb Krisztust, vértelen szentet, egy- egy képen szenvedés mentesen. Nagy csendben jutottunk el a húsvéti csodáig, az angyalok szaváig és a tanítványok új bátorságáig. Csendes imádságunkban pedig valóban érezhettük: Ő velünk van, közöttünk van mindig, most is. 

A lélek ugyan kész, de a test erőtelen- ezt érzem a nap végén. Olyan jó, hogy minden testi fáradság eltörpül, ha Jézusról lehet szó. Ha most neki kellene még állni vasalni biztosan csődöt mondanék. De tornázni sem lenne kedvem... A szívem tele van felszabadultsággal, örömmel Jézus miatt, mert Ő él és velünk van, és minden alkalommal, amikor az Ő passióját és feltámadását felidézzük valami különös szentség kerít hatalmába, olyasmi, amit csak élet és halál határán érez az ember ill. akkor, amikor Isten megengedi, hogy valamit meglássunk belőle. Itt ez történt. Ez az ember Isten Fia volt! Ez az ember igaz volt! Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, feltámadt!

Ez is óraátállítás. Már nem csak  a halálunkig figyeljük, hogyan peregnek lefelé a homokszemek, hanem az után is számíthatunk rá. Új időszámítás kezdődött, amiben Jézus áll az idő teljességében. Vele megtanulhatjuk ízlelgetni: örök, múlhatatlan.