Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3

Igék, imák, képek

Igék, imák, képek

Igemagyarázat a Református Félórából

2013. augusztus 08. - Skata

fej.jpg

"Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom. Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig. Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel. Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám. Vajon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!" (Jób 23:2-6.)

Nemrég egy beszélgetésben vettem részt, ahol egy a közszolgálat területén dolgozó ismerősünk kezdte el szapulni a rendszert. A vezetőség hozott egy következményeiben előre beláthatatlan szabályt. Alig jutottam szóhoz, hogy elmondjam, jó-jó, lehet, hogy igaza van, és minden rossz lesz, de legalább egy lélegzetvételnyi időt adjunk nekik. Megvallom nagyon dühös lettem. Miért ez a magyar virtus? Hogy mindenütt és mindig a rosszat látjuk meg? Emberek a világhálón addig bogarásznak, amíg valami elítélőt, sötétet nem olvasnak a dolgokról. Minden rossz. Bármi történik, egészen biztosan ez lesz a végkövetkeztetés, az egész el van szúrva.

Ezek után megakadt a szemem Jób szaván: súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom. Mintha mi tényleg az amúgy is meglevő csapást állandóan fokoznánk... Azzal, hogy mindenben a rosszat látjuk meg, mintha egy önmegvalósító jóslatot mondanánk örökké, igen, legyen is rossz. A mai emberek, rettenetesek... és tényleg, egyre inkább rettenetesnek látok mindenkit, és az eredmény, hogy valóban minden egyre sötétebbé válik.

Isten kiszólít minket ebből az ördögi körből. De nem ilyen olcsó szólamokkal, hogy szép az élet, keresd meg a jót, mindig találsz valami szépet... Mondják ezt egyesek teljesen összetört embereknek. Jób maga is effajta tanácsokkal volt tele torkig. Lelke tele volt keserűséggel, és nem tudta hova kiönteni. Ugyanakkor látta, hogy csak fokozza a bajt ezzel a panaszáradattal.

Mi visz ki ebből az ördögi körből? Jób amint fölfedezi magában, hogy a saját panaszának a martalékává lett, ezt mondja: Óh ha tudnám, hogy megtalálom őt... valami mélységes vágyakozást fejeznek ki ezek a mondatok. Nagyon szeretné, ha Isten segítene. Nagyon-nagyon erősen kéri. Nem csak úgy félvállról, hogy mi szoktuk, majdcsak megsegít az Isten, hanem teljes szívéből kéri őt.

Mi, amikor panaszkodunk, gyakran elveszítjük az erőnket is. A panaszaink valójában legyintések. Ez már úgyis így van. Kicsit igazoljuk is magunkat, nincs mit tenni, rossz a rendszer. Ez egy magyar betegség, ami évszázadok óta terjed, jobban, mint a pestisjárvány. Itt mindig rossz rendszerek vannak, és mindent le kell hurrogni, mert úgysem érdemes semmit tenni, abból csak rossz sül ki. Bárcsak egyszer azt a gyógyszert alkalmaznánk erre a járványra, hogy ilyen nagy erővel kérnénk a Jóistent, hallgasson meg, válaszoljon kételyeinkre, mert nagyon vágyunk rá.

Jób megváltozik ettől az imádságtól. Ebben a fejezetben még nem teljesen, de már egy kicsit másként látja sorsát. Azt mondja: Mit szólna hozzám Isten? Nem szólna, csak figyelne rám. Rájön, hogy Isten valójában nem is kész válaszokat tartogat nekünk kérdéseinkre, hanem ezt a mélységes figyelmet. Képzeljünk el egy anyát, aki figyel a kicsi gyerekére, és a gyerek is figyel rá. Összeér a tekintetük, és tudják, számíthatnak egymás figyelmére. Ha elmegy az anya, fut utána a kicsi, és fordítva... Ha valaha megéltük ezt az osztatlan isteni figyelmet, akkor átéltük a csodát is, ami kihoz minket panaszainkból.

Isten figyel, ott van mellettünk. Valahogy úgy, mint azon a közismert képen, amelyen két lábnyomot lehet látni a sivatag porában. Azonban egy idő után eltűnik az egyik lábnyom, és egy jó darabon csak egy lábnyom vezet a porban. Álmában kérdezte valaki Istent: Hol voltál? Miért van csak egy lábnyom éppen életemnek azon a szakaszain, amikor nehéz volt? Miért hagytál magamra? A Mester válasza: Ott az ölembe vettelek, úgy vittelek át a sivatagon. Isten figyel. Mi is figyeljük őt, és akkor egészen más színben tűnnek a dolgok. Ámen.

( szerző: Fekete Ágnes)

A bejegyzés trackback címe:

https://skata.blog.hu/api/trackback/id/tr155450935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása