Mindennapok Krisztussal.
Igehirdetés János 3, 35-36 alapján
Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."
Szeretett Testvérek!
Az utóbbi időben többször hallottam beszédeket karácsonyra készülve. Intézményeinkben és a város intézményeiben is voltak karácsonyi ünnepségek, s természetesen ilyenkor nem csak az igehirdetőnek, de a meghívónak is vannak szavai. Miközben egy kis csendet, meghittséget, szépséget kívántak és teremtettek maguk köré, volt, aki kiemelte az ünnep fontosságát is, más pedig éppen a hétköznapokra terelte a szót.
Mi is megszoktuk, hogy az ünnepeink második napján már a mindennapi életünkre kerül a hangsúly. Így kell ennek lennie! Nézzük meg, milyen szavakkal találkozunk Jézus születésének történetében és milyeneket használunk karácsonyi üdvözleteinkben is – dicsőség, békesség, jóakarat, áldás, vagy csodálatos, ámulat, hódolat, öröm, meghittség. Az evangélium karácsonyi történetében szereplő szavak meghatározzák az ünnep hangulatát. Ez kell melengesse a szívünket, ez kell a figyelmünket az Úrra terelje, ez kell befogadóvá tegyen minket. Minden egyes szó az irányt mutatja. NÉZZ FÖL! Dicsőség Istennek, békesség embereknek, jóakarat. Angyali szózat, pásztorok öröme, királyi hódolat, Mária csodálkozása… Minden szó azt mondja: örvendj világ, veled az Isten! Nyisd ki a szemed a szíved, itt az Isten köztünk! Te magad is békességet, jóakaratot közvetítő légy, mert eljött hozzánk az Isten!
Ma azonban az öröm, ámulat szinte felszínesnek és könnyen múlónak tűnő érzetén túl a hité a főszerep. Azé a hité, ami hallásból van, ami kész átadni magát Urunk szeretetének, azé a hité, amihez engedelmesség párosul és azé a hité, aminek jutalma az örök élet lehet.
A vízkereszti időn túl is van élet Krisztussal, a mindennapokban! Az Ő földre jötte, az Ő múlhatatlan szeretete hitet kíván tőlünk. Olyan hitet, ami hallgat rá és engedelmeskedik neki. – Egyszer beszélgettem valakivel, aki azt mondta, nagyon szomorú amiatt, hogy a körülötte élők - családtagok és munkatársak - nem veszik komolyan Jézust. Vannak dolgok, amiket szívesen vesznek, elvárnak, sőt kikövetelnek tőle, de a másik oldalon viszont nem érdekli őket Jézus igéje. Az jól esik, ha ő segít, vagy csendes fohászokat meghallgat. Az jól esik, amíg szeretetről és jóságról vagy kedves dolgokról hallhatnak, az ő születéséről, de azt már nem fogadják el, hogy Jézus igényt tart a személyes életükre. Azt a területet nem adják át. Nem akarják átprogramozni a mindennapokat, nem akarják alárendelni magukat Jézus szavainak. Milyen sokan élnek így! A jót elvárják, az isteni beavatkozást és a csodákat számon is kérik, de hogy engedelmeskedjenek Jézus parancsának, az már nem megy! - Egy másik esetben egy keresztszülővel beszélgettem. Ő azt mondta: nem tudja fog-e konfirmálni majd a keresztgyermeke, hiszen még azt sem tudta elérni a szüléknél, hogy asztali áldást mondjanak otthon. - Igen, mintha Jézus életünk karácsonyi kelléke lenne csupán. Jézuska. Így kicsinyítő képzővel. Aki csak ajándékokat osztogat, aki olyan, mint a Mikulás, egy kedves, bájos kis eleme az ünnepnek. Pedig hinni Jézusban sokkal többet jelent, mint elfogadni, hogy az idő tejességében különleges jelektől körülvéve született. Hinni azt jelenti, hallgatni rá és engedelmeskedni a szavának. ( Ma Jn 10 végéből is lehetne prédikálni, amikor az Úr Jézus ezt mondja: "az én juhaim hallgatnak a hangomra és követnek engem.")
Egy hónapja, amióta adventi idő beköszöntött Krisztusra nézünk, az egész város… Ma a felszólítás úgy hangzik, ne csak abba az irányba nézzünk, meghatódva, hanem hallgassunk is rá! Mi lenne, ha gyermekeink csak velünk élnének, de nem beszélgetnének velünk, nem hallgatnának ránk? Nem elég egymás mellett élni, nem elég tudni, ki kicsoda, kell a kapcsolat, a meghallgatás az engedelmesség!
Egy elromlott sorompó mellett arra szólították fel a baktert, hogy amikor már hallja, hogy a távolból jön a vonat, akkor álljon ki a síneket keresztező út mellé és a lengesse meg a lámpáját, hogy aki jön, tudja, nem működik a sorompó, lassítania kell… Emberünk így is tett. De hiába volt minden, a közeledő autó nem fékezett. Végzetes baleset történt. - Vajon mi volt a baj? Az volt a baj, hogy nem volt a viharlámpa meggyújtva, nem égett benne a láng! Hiábavaló volt tehát az igyekezet, az akarás. Nem tudott életet menteni a lámpa lengetése. - Azt kell mondani, hogy a Szentlélek lángja nélkül, a hit nélkül ilyen az életünk! Ha nem hallgatunk Krisztus szavára, ami bennünk hitet ébreszt, ami lángra gyújtja a szívünket, akkor ilyesmi zajlik. Nagy igyekezet, akarás és tettvágy van bennünk. Mondhatni, nagy mozdulatokat végzünk, integetünk, de az hiányzik, aminek ott kellene lenni az élet közepében: nincs ott a szeretet által munkálkodó hit! A Krisztus igéjének engedelmeskedő hit láthatóvá, fényessé teszi az életünket. Amitől igazzá lesz, hogy mi Krisztust fontosnak tartjuk, amitől tényleg szeretetté lesz a szeretetünk! Életté az életünk. Hitté a hitünk.
Jézus Krisztus azért jött, hogy a mindennapjainkban munkálkodjon. Hogy az egész életünket áthassa. Ő vezetni akar bennünket, akarata szerint, kézen fogva az örökkévalóság felé. Ő képes csak megmenteni minket!
Tegnap János evangéliuma arra terelt bennünket, hogy lássuk és értsük a lényeget. Hogy merjük bevallani, minden karácsonyunk, minden ünnepünk, de egész életünk az örökkévaló után sóvárog. Ma János által az ige elmondja nekünk, nem vágyni, szentimentálisan cselekedni, pillanatok bűvkörében lenni, vagy tetteket lengetni kell, hanem engedelmeskedni az Ő igéjének. Nem ezektől gyullad meg ugyanis a hit és szeretet lángja, bűnös marad az ember a legjobb életben is Krisztus nélkül, a hit hallásból van!
Mindenki arra vágyik, hogy szeretettel és békességgel teljes legyen az élete. Csak éppen a bűneivel nem akar szembesülni, sem azokkal elbánni. Tudomásul kell vennünk, bűnünk miatt Isten haragja marad rajtunk, ha a Krisztusnak való engedelmesség hiányzik belőlünk! Igen, Isten igazságos, és haragszik a bűn miatt, ami számos megjelenési formájában mérgez bennünket. Nem lehet ezt eltakarni semmivel. Egyedül Jézus vére tisztíthat meg tőle, egyedül ő veheti el, egyedül ő gyógyíthat ki belőle. Nem elég átvágyódni és hinni a túlvilágban, képessé is kell lenni arra, hogy ott megtalálhassuk a helyünket! S ha a bűnünk ott van, rajtunk van, akkor nincs helyünk az Isten országában. Mindennapok Krisztussal azt is jelenti, hogy már nem csak öröm van bennem Jézus szeretete miatt, már nem csak a felismerés van bennem, hogy Ő a jóság és irgalom forrása, hanem a feltételeknek is eleget akarok tenni! Engedelmeskedni akarok, hogy enyém legyen a megígért örök élet. Hogy nekem is közöm legyen Krisztushoz, és tudjam, megvan a helyem őáltala a mennyek országában. Hogy legyen egy olyan életmentő kapcsolat, ami engem örökké őhozzá kapcsol.
Ezért oda állok, ahol hallhatom a szavát. Ezért elfogadom, hogy ő meg akar és meg tud tisztítani. Bűnbánatot tartok és élek az úrvacsora szentségével, hogy minél mélyebb és igazabb legyen a vele való kapcsolatom, és engedelmességben mutatkozzon meg iránta való hitem. Ámen
