Jézus mondja: És amit csak kértek majd az én nevemben megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem. János 14, 13-14

Sokat autózom, s gyakran utaznak velem. A beszállást követően hívő útitársaim rögtön egy rövid fohászt mondanak: " Jézus légy velünk!" vagy "Jézus nevében! " olykor " Jézus segíts!" Érthető ez, hiszen a közút a legveszélyesebb a közlekedés szempontjából. Nem csak magunkra kell vigyázni, de oda kell figyelni a szembe jövőre, és az út- valamint látási viszonyok is negatívan befolyásolják az előrejutást. Természetes, hogy elhangzik a fohász egy keresztyén embertől: " Jézus segíts, Jézus adj biztonságot, megérkezést és hazajutást!"

Viszont ami 2014-ben ránk vár, az a közútnál is veszélyesebb. Ez a mindennapi életút. Aki velünk szembejön, akivel összetalálkozunk, annak a lelkülete, szellemisége, szándéka, és a hozzáállása hatást gyakorol ránk. De így van ez a feladatokkal, a családi és közösségi élethelyzetekkel. Oda kell figyeljünk minden tényezőre, hiszen mindezek befolyásolják a mindennapokban való előrejutást. Jézus nevében indulni azt jelenti, hogy Őt magát pajzsként tarthatjuk magunk előtt, védelem és oltalom gyanánt. Jézus nevében járni azt jelenti, hogy az Ő igéje lehet a mi életutunkon a fény. De azt is jelenti, hogy Őt engedjük előre, hogy Ő törjön utat számunkra, hogy az Ő bölcsessége, szeretete és hatalma - egyszóval Ő maga- előbb érjen mindenhová oda, ahova mi készülünk megérkezni.

Jézus legyen jelszavunk, midőn egy új évbe lépünk. Miért? Mert az 2014-es év veszélyes közút lesz. Honnan tudjuk? Onnan, hogy visszatekintünk az előző évre. Az eddigi éveinkhez tudunk viszonyítani. Az előzők sem voltak veszélytelenek. Bevalljuk, hogy amikor Jézus nélkül, az Ő neve, az Ő bölcsessége és igéje nélkül akartunk valamit elérni, akkor nagyon nehéz dolgunk volt. Amikor megfeledkeztünk az Ő segítő hatalmáról, Szentlelke bátorításáról és jelenlétéről, akkor bizony bajba kerültünk, alig bírtunk megbirkózni a kihívásokkal. De ezt is megvalljuk, hogy ami sikerült, a jó döntések, a fájdalmak útján való kitartás és hitünk megmaradása, mind- mind az Ő érdeme volt. Nélküle nem lett volna erőnk az előző év életútján haladni. 

Mindezek ismeretében mégis mondhatjuk azt is, hogy Jézussal ígéretes lesz a 2014-es év. Miért szabad ezt hinni és remélni? Nem valami alaptalan optimizmus vagy szokásos szlogen ez, hogy " biztos jobb jön ezután." Az ígéretes esztendőben azért bízhatunk, mert maga az Úr ígéri nekünk, hogy az Ő nevében jó történik majd velünk. Milyen jó?

Nézzük csak, mit tervezünk gyülekezeti szinten: január 23-én ökumenikus imahét lesz. Három püspök lesz a vendégünk. Megtiszteltető, komoly, emelkedett alkalom, amikor szeretnénk megmutatni egyházi elöljáróinknak, nekünk fontos a keresztyén egység útja itt Mezőberényben.

Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnapon augusztus 17-én ünnepeljük a 225 éves templomépítési évfordulónkat, reméljük, hogy addig a zsindelyfelújítás is megtörténik, nehogy komolyabb sérülés legyen a tetőn és beázzunk. 

Össztársadalmi szinten a választásokra készülünk. Sejthető, hogy ez a kampány megint mélyebbre sodor, hiszen láttunk már ilyet sajnos, és várható, hogy agresszívebb módon lesz most is tapasztalható a versengés.

Sokan ebben az évben kerek évfordulót ünnepelnek. 50-60-75 évesek lesznek. Remélem, hogy novemberben a mi családunk is örömöt él majd át, hiszen a szüleink 50 éves házassági évfordulójukat ünneplik majd akkor. Sok esemény áll előttünk, és mikor lesznek ezek jók? Ha az imádság lelkületével készülünk rájuk. Jézus nevében azonban nem csak ezek megvalósulására tekinthetünk jó reménységgel, de ígéretes lesz minden napunk, hiszen Ő azt ígérte: meghallgatja imáinkat és meg is adja nekünk, amit kérünk tőle, hogy az Atya dicsőíttessék a Fiúban. Tehát igazán attól igazán ígéretes az előttünk álló év, hogy Jézus maga mondja nekünk, Ő majd odafigyel imáinkra és az Atya dicsőségét munkálja majd a mi ügyeink által is. 

Újévi kívánságaink úgy szólnak, hogy legyen ez az év boldog, sikerekben gazdag, eredményes, Jézus azt mondja, legyen ez az év olyan, melyben megláthatjuk magunk között az Isten dicsőségét. Az Újszövetségben a három szinoptikus evangéliumban olvashatjuk azt a történetet, melyben a bénát Jézus meggyógyítja. Hirdeti számára a bűnök bocsánatát és a testi gyógyulást. Ezt látva az emberek dicsőítették az Istent. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvben Péter apostol beszámol Jeruzsálemben arról, hogy a pogányoknak is megadatott a megtérés. Erre a jeruzsálemiek dicsőítették az Istent. Majd Pál apostol ír önmagáról a Galata levélben, hogy őérte dicsőítették az Istent, hiszen "aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított"  Ha Jézus nevében kérünk, akkor azt is láthatjuk, hogyan dicsőíttetik meg a Fiúban az Atya, mert tapasztalhatjuk majd a megbocsátást és a gyógyulást,a megtérést és a megtérők szolgálatát.

De bizony még ennél is tovább mehetünk! Hiszen kétszeresen ígéretes év áll előttünk. Jézus kétszeresen is ígéri azt, hogy figyeli szavainkat, imáinkra nem csak odahallgat, hanem meg is adja kéréseinket. Kétszer halljuk egymás után, hogy Ő cselekedni fog értünk!

Tudjuk mi az az oximoron? Egymást kizáró ellentétek egymásba illesztett kifejezése. Például ilyen a tüzes jég. De ilyen oximoron a passzív keresztyénség is, vagy más szóval a cselekedetek nélküli hit. Ilyen nem létezik. Hálát adok Istennek, hogy a mi gyülekezetünkben is sok aktív hívő testvér van, aki a családjában és környezetében, de a gyülekezeti közösségben is megéli a szeretet által munkálkodó hitet. Jó látni a szívből jövő szolgálatot, a hiteles keresztyén életet. Jó látni, hogy Krisztus megragadja az övéit, akik aztán hálás szívvel szolgálnak neki és embertársaiknak. Eszembe juttatja ez Kennedy elnök ismert szavait: " Ne azt kérdezd, mit tesz érted a hazád, hanem azt kérdezd, te mit tehetsz a hazádért." Sok testvér él így a mi gyülekezetünkben, ebben a szent aktivitásában. Nem azt kérdezem, mit tesz értem az Úr, hanem én akarok érte cselekedni...

Ezen a napon azonban Jézus egy arra ad felszólítást, amiről mi hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Ez nem a szeretet cselekedeteire vagy az engedelmességre vonatkozó parancs, hanem az imádságra való buzdítás. Ti kéjetek és én megteszem. Nem nekünk kell igyekezni, cselekedni, tenni- venni, hanem Ő lesz a cselekvő, a mi érdekünkben az Atya dicsőségére. A mi dolgunk még inkább az legyen tehát ebben az évben, hogy az Ő nevében éljünk és kérjünk. És higgyük, hogy Ő be is teljesíti igéit. Így juthatunk el az év igéjéhez és annak szívbéli megvallásához: Isten közelsége oly jó nekem! Ámen.