Az Úr ítéletet tart a népek fölött. (Zsolt 7,9a)

Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett? (Jak 4,12)

Különös aktualitása avagy olvasata van ennek a mai igének. Az utóbbi napokban egy olyan helyzet elé álltunk, ami több volt, mint közvélemény kutatás vagy a szimpátia index meghatározása. 

Köztudott, hogy Mezőberényben 2011 szeptembere óta működik evangélikus óvoda, 2012 szeptembere óta pedig evangélikus gimnázium. Sok éves tervünk- már az óvoda fenntartóváltása előtti- hogy a keresztyén nevelést az általános iskolában is folytathassuk.

Mindig elmondom, mennyire kötelező érvényűnek, milyen erős gyülekezeti " programnak" tartom Orlay oltárképét templomunkban, mely az ismert ige, a gyermekek evangéliuma gyönyörű, festői megjelenítése. Igen, 1854-től mindez idáig a gyülekezet minden generációjának szembesülnie kellett ezzel a jézusi szóval, felszólítással: "Engedjétek hozzám a kisdedeket és ne tiltsátok el tőlem, mert ilyeneké az Isten országa." Mk 10,14

Nos, a héten egy olyan véleményezési eljárás lépései történnek meg, amelyben bizonyos testületek ki kell alakítsák véleményüket arról, ha református, vagy ha evangélikus fenntartásba kerül a mostani iskolaépület, intézményi székhely. Zárójelben: s persze ezzel együtt központi kérdés egy más jellegű oktatási intézmény létrejötte a mostani alternatívájaként.

Örömmel vettük azt a hírt, hogy szülők és gyermekek szívesen vennék, ha két hídpillért- óvodát és gimnáziumot- egy evangélikus iskola kötné össze. Köszönet azoknak, akik kifejezték irántunk bizalmukat.

S hogy jön ide a mai ige? Úgy, hogy ezt a helyzetet én magam úgy éltem meg, hogy ilyen fórumon egyházunkról s benne a mi szolgálatunkról is sokan elgondolkodtak. Jó, ha kapunk visszajelzést, de ez most egy olyan közegben és olyan körülmény között valósult meg, amit másként kell megítélni, mint egyháztagjaink szavát. S persze azt is látni kell, kik azok, akiket még nem győzött meg a helyi egyházak társadalmi szerepvállalása, a komoly fáradozás szociális téren illetve a helyi oktatás- nevelésünk létjogosultsága és szép eredményei. Az ő véleményük, ítéletük is komolyan végiggondolandó.

Van mit tenni, van miért imádkozni. A körülöttünk élő hívőkért és elutasítókért egyaránt. Az Úr felé úton levőkért, és a hosszú idő óta szolgálókért. A szavak és vélemények olykor ítéletbe csapnak át. Nem helyes, ha olyasmit mondunk, ami a másik feletti pálcatörésnek mutatkozik. Azért is imádkozni kell, hogy akarjuk egymást megérteni, elfogadni, akkor is, ha nem tudunk egyet érteni. Tisztelni kell a másikat, és látni törekvéseit. Ahogyan Luther írja: mindent javára magyarázni. S mivel még nagyon messze vagyunk ettől a lelkülettől, attól, hogy ez a jézusi szeretet legyen a mérték, dolgunk, küldetésünk ezért is imádkozni és így szívből szolgálni.