Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Mt 20,28)

Szeretjük a  hosszú hétvégéket. Egy nappal több jut, amit szabadon használhatunk fel. Nekem különösen is öröm egy pénteki, vagy hétfői nappal meghosszabbított hétvége, hiszen a lelkészi szolgálatban a vasárnap munkanap. A családunk számára sem úgy tervezhetők a hétvégéink, mint mások esetében, hiszen a felkészülés és az istentiszteletek elvonnak a családi kötelékből. Ez nekünk természetes, de ritkán adatik ezek helyett a pihenőnapok helyett más lehetőség, amit közösen tudnánk kihasználni. Így a hosszú hétvége mindig ajándék.

De mint tudvalévő, ilyenkor nem elsősorban a pihenésen jár a gyakorló háziasszony esze. Az elmaradt vasalás, porszívózás,iratok rendezése vagy egyéb adminisztráció is feladatként köszönt bennünket, s a gyermekek szobájában is találunk elegendő tennivalót. Feladat helyett feladat? Pihenés helyett újra munka?

Gyermekeink ebben az egyszerű helyzetben is képesek rosszallásuknak hangot adni. Igazuk van. Hiszen most mást várnak. Kinek van igaza? A semmittevésre szavazóknak, vagy a folyton ügyködőknek?

És most bizony nem mondom azt, hogy Jézus nyomán csakis a tevékeny életforma az egyetlen elfogadható, valamint a jó keresztény a pihenőnapon sem lógatja a lábát, hiszen a Mester is munkálkodik szüntelen... Mert a szolgálat itt nem a nyüzsgés, vagy a folyamatos aktivitás, robotolás értelmében áll előttünk. A szolgálat a másokért élés, a másikért való önátadás, áldozatvállalás szava. Egy olyan fogalom, ami által egyértelmű, hogy nem azt teszem, ami az én fejemből pattant ki, az én ösztönöm az én vágyam, az én jól felfogott érdekem. Azt teszem, ami a megbízatásom, ( amit Urunk bíz ránk!) akár amit más kér, amit a másik szeretne. Elfordulás az önző létformától, odafordulás a másik ember felé.

A házimunka, vasalás, de még a szorító papírmunka is várhat. Ha a gyermekünk javára tehetünk a pihenőnapunkon, tegyük meg, örömöt szerezve a közös játékkal, fagyizással, sporttal egy kedvenc mese megnézésével. Saját kényelmünk és komfortunk együtt alakítható, mindenki tegye meg a magáét, utána együtt is szórakozhatunk. De igaz ez arra is, hogy így könnyebb szívvel megyünk kirándulni, hagyjuk magunk mögött a teendőket. Mert nem csak az a szolgálat, amit elsőre annak látunk. Az is ha, meghallgatok valakit, ha csendben sétálok mellette, ha kész vagyok a saját elgondolásaimat, terveimet háttérbe szorítani.

Az Emberfia elhagyta egét, hogy velünk legyen, értünk éljen, minket szeressen, értünk üresítette meg magát. Bárcsak jobban értenénk, mit jelent a szolgálat! Tanuljuk Őt, kövessük Őt!