Elcsépelt mondatok visszhangoznak a fülünkben. Már mindent tudunk a szeretetről.

Mindent tudunk a szeretetről? Ez pont olyan téves kijelentés, mintha azt mondanánk, mindent tudunk az életről. A szeretet dinamikusan változó valóság, minden helyzetben más és más arcát ismerjük fel. Meghökkent, amikor átéljük, és elcsodálkozunk önmagunkon, amikor képesek voltunk új módon kifejezni. 

Hogy milyennek ismerjük az emberi szeretet, arra most hadd mutassak itt néhány képet. 

A szeretetnek megszámlálhatatlanul sok megnyilvánulása van. János apostol számára magától értődő, hogy egymást és Istent is képesek vagyunk szeretni. Ez fontos megállapítás. Mert az Istennel való kapcsolat nem szorítkozik egy hierarchikus rend tudomásulvételére. Tehát nem kizárólag annak tudata, hogy Isten létezik és fölöttünk áll, mivel Ő lényege szerint és hatalma alapján mérhetetlenül nagyobb az embernél. Az Istennel való kapcsolat nem a kérem- köszönöm viszonyával írható le. Hiszen még ebben is az alá- és fölérendeltség helyzete dominál. Az Istennel való kapcsolat szeretetkapcsolat. Az ember képes szeretni Teremtőjét, a Mennyei Atyát.

Kedves Olvasó! Te hogy állsz ezzel a témával? Merre bukdácsolsz ezen az úton? Az elején állsz, hogy éppen csak most kezded érzékelni Isten jelenlétét, létét?  Elhaladtál már egy kicsit, de nehéz az ismeretet szeretetre változtatni? Mi hat át, amikor Őrá gondolsz? Harag vagy önátadás? Bizalom vagy ellenkezés? Szeretet vagy vádaskodás?

János apostol tapasztalata szerint a körülötte élők azt vallották magukról, hogy szeretik Istent. Látta, miként bizonyították ezt vallásos cselekedeteikkel, életvitelükkel. Érzékelte hitbeli buzgóságukat, hallotta imáikat, követte istentiszteleti életüket. Biztosan nagyon elkötelezett emberek voltak.

Nekik írja, hogy: " Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1Jn 4,10) Tehát ha a szeretetről beszélünk, azt a maga tisztaságában kell tegyük. Egy picit lejjebb, ha ezt a fejezetet továbbolvassuk, már ezt írta János: Isten szeretet. 1 Jn 4,16

A szeretet tehát Istenből van, nem az ember helyes cselekedeteinek háttérérzelme. A szeretet szoros kapcsolatban áll Istenünk lényegével, az Ő megbocsátásán alapszik. Mondhatnám azt is, hogy a szeretet nem is értelmezhető, ha nincs meg benne a bocsánatadás, az áldozat. De nem csak elvi síkon, hanem Krisztus által. Vajon milyen a szeretet? Nem érzelgősség és tan. Olyan mint Jézus, sőt maga Jézus! A szeretet odaadja magát áldozatként és nem arra figyel, ki érdemli meg mindezt. Szeret minket és szenved értünk, és áldozatot vállal minden bűnösért, értem is! Megmenteni és megtartani akar, s mindeközben nem kíméli magát. Ilyen a szeretet.

Ahogyan Fabinyi Tamás püspök írja az " Ajtórésnyi zsoltár" c. kötet "Egy-korinthus-tizenhárom" soraiban. ( részlet) 

A szeretet jelentéktelen,
mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba.

A szeretet nevetség tárgya,
mint amikor valakinek kezébe nádszálat,
fejére töviskoszorút adnak.

A szeretet balek,
mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.

A szeretet esendő,
mint amikor valaki azt mondja: ,,szomjúhozom”.

A szeretet meglepő,
mint amikor valaki szelíden megszólít
egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.

A szeretet játékos,
mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába. ....

Mert a szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.
A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság: kemény.
A szeretet nélküli okosság: gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A szeretet nélküli adakozás: képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény: fanatikus.
A szeretet nélküli élet: értelmetlen.

Most azért megmarad a hit,
a remény,
a szeretet,
e három.
Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus.