Ma a keresztelési beszédet osztom meg a blog olvasóival.

"Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét." Lk 7,16

Kinek ne lett volna már látogatója?

Tudjuk, mit jelent, ha látogatónk érkezik: ismerősünk, rokonunk egy kis időt, egy - két órát eltölt velünk. Ezt a találkozást kellemes beszélgetés és érdeklődő udvariasság jellemzi. A gyermekek születése jó aktualitást ad egy újabb látogatásra. Öröm, amikor a szülők megtapasztalhatják: gyermekük a figyelem és a szeretet megnyilvánulásának kiváltó oka. 

A látogatást általában ajándékozás is kíséri. Az én keresztmamám - bár mellettünk lakott és emiatt szinte napi kapcsolatban álltunk- sosem jött hozzánk üres kézzel. Egy pár szem cukor, vagy gyümölcs, frissen sült sütemény mindig volt nála, amivel megörvendeztetett bennünket. Mögötte ott volt a törődő figyelem, szeretet. 

A mára kijelölt újszövetségi igeszakaszból választottam azt a mondatot, mely arról szól, hogy meglátogatta Isten az ő népét. Lukács egy szomorú eseményről számol be, egy özvegyasszony egyetlen fiának haláláról. Nain városában Jézussal szembe jött a gyászmenetet. Amikor Jézus látta az anya szomorúságát, visszaadta neki egyetlen gyermekét, feltámasztotta a halálból. A város népe pedig, akik látták ezt a csodát, dicsőítették Istent. Jézust nagy prófétának nevezték és így összegezték a rendkívüli örömöt: "meglátogatta Isten az ő népét".

Egy kisfiú keresztelésekor talán megdöbbentő egy ilyen történetet felolvasni. Mégis értsük a párhuzamot jól! Hiszen ma is onnan ismerhetik fel, kicsoda közöttünk Jézus, ahogyan ő hozzánk érkezik és megajándékoz bennünket. 

Hiszem, hogy ennek a kisfiúnak a környezete is onnan fogja majd megismerni Jézus Krisztust, az élő Urat, amit az ő életében, őrajta cselekszik. Már most is így lehet ez, nem csupán a későbbiekben. A szülők és a keresztszülők a családjuk és az ismerőseik körében hírt adtak a mai keresztelőről. Miért történik mindez? Mert hisszük, hogy Jézus velünk van, és mindannyiunkat hív a vele való bensőséges közösségre, valamint az eljövendő üdvösségre. Akik ma helyette mondják el a hitvallást, szeretnék, ha  a keresztség szentségében Urunk ennek a kisgyermeknek is megígérné a bűnök bocsánatát, az örök életet, de a mindennapi jelenlétét, oltalmát, áldását is. Szeretnék az Ő kezébe adni a kisgyermek jelenét, jövőjét. Már az ünnep ténye is Jézus értünk való cselekedetéről szól!

Van egy rádiós műsör, a címe: " Vendég a háznál". Gyermekekről szól felnőtteknek. Gyermekeink látogatóban vannak nálunk, hosszabb- rövidebb ideig időznek velünk. A mi felelősségünk ebben az időben megismertetni velük Jézust, akiben bízhatnak, akire építhetik az életüket. A szülők és keresztszülők dolga megélni hitüket, és lelkiekben is nevelni, vezetni azt, aki rájuk van bízva. Nekünk is engedni kell a magunk felnőtt életében, hogy Jézus kézbe vegyen minket! Ő értünk és rajtunk is kész megmutatni kegyelmes tetteit, életet formáló, életet újító igéje erejét. Bárcsak mindannyiunk sorsában láthatóvá lenne Jézus megbocsátásának ereje, hitet ébresztő hatalma!

A 121-es énekünk ( Ó maradj vélem) egyik sorában Jézust kérjük: " Jöjj ne vendégnek, de maradj velem!" Azt szeretnénk, ha Jézus nem vendégségben, látogatóban lenne ezzel a kisgyermekkel, hanem minden napon. Ő pedig ígéri is ezt mindannyiunknak!  S fordítva is így kell legyen!  Jó lenne, ha nem csak vendégként, vagy ritkán fogadott látogatóként tekintene Jézusra a ma megkeresztelt, hanem mint jó barátjára, Urára, Mesterére. Őbenne bízhat, akinek a tettei rajta láthatóvá válhatnak, hogy mások is felismerjék: meglátogatta Krisztusban Isten az ő népét! 

( Grafika: Fecske Orsolya: A szívét adja)