Az öröm három arca

jezus_el.jpgHúsvétkor örömteli dallamok szólalnak meg hangszereinken, győzelmi énekeket éneklünk. Templomaink megtelnek az istendicséret mindent átható örömével.

( A képen Stürmer Cacau német- brazil focista. Mezén a felirat: Jézus él és szeret téged!)

Húsvét ünnepének igehirdetési alapigéje Anna hálaéneke, egy ószövetségi ének, Sámuel próféta első könyvében olvashatjuk:

Akkor így imádkozott Anna: Örvendez szívem az Úrban, visszaadta erőmet az Úr. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak. Lk 1,46-55 Magnificat- Mária éneke) 2 Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.3 Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és a tetteket Ő méri le. 4  A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel.5 A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. 6  Az Úr megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét.7 Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal.8 Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki. Mert az Úréi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget.9     Híveinek lábát megőrzi, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje. 10 Összetörnek, akik az Úrral szállnak perbe, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az Úr az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad.1 Sámuel 2, 1-10

annaima.jpgLehetetlenség, képtelenség! Másokhoz hasonlóan bizonyára már mi is gondoltuk ezt valaminek kapcsán. Talán fel is kiáltottunk, amikor olyasmit láttunk, amit alig bírtunk elhinni a szemünkkel, fülünkkel. Lehet szó bűvész trükkről, egy lenyűgöző extrémsport-teljesítményről, vagy akár olyan hangképzésről, ami számunkra irreálisnak bizonyul. Ha bizonyos írókra, művészekre gondolunk, (Da Vinci, Verne) fantáziájuk olyan színes volt, hogy korukban aligha gondolták, az, amit papírra vetettek valaha is megvalósul, egyszerűen lehetetlennek, fantazmagóriának tartották.  Reményik Sándor írja "Kegyelem" című versében …”  a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád.” Igen, az ember feje és értelme ezen kétféle módon törhet meg.  Először is, ha nem veszi komolyan a fizikális határokat, ténylegesen belehalhat- hány fiatal lelte halálát zúzta össze magát felelőtlensége miatt, hogy a határokat nem akarta ismerni. Másodszor: az észérvek összetörnek, az ember logikája mond csődöt a lehetetlenség konok falán. Az életnek van ugyanis olyan területe, ahol lelki látás, nem észérvek kellenek, hit nem pedig okoskodás. Ez pedig ma húsvét napján egy ószövetségi igeszakasszal találkozva még inkább így van.  Ugye lehetetlennek tartjuk, hogy a feltámadás ünnepén, - ami hitünk központi témája-  egy ószövetségi ének legyen az igehirdetés alapigéje? Minden Krisztusról szól, minden Őhozzá és Őrá vezet bennünket a passió során. A böjti időben végigjárjuk vele Galilea útjait, most pedig az evangéliumra épül minden: hajnali harangszó, ünnepi hálaadó istentisztelet és délutáni örömzene. Hát akkor mégiscsak hogyan lehetséges, hogy alapigénk egy ószövetségi ének? Nincs itt tévedés? Lehetetlen, hogy egy 3000 éves történet, egy abban szereplő asszony imája pont a mai nappal lenne összefüggésben, mára szólna. Lehetetlen! Lehetetlen? Mégis lehetséges!

Egy hálaima, egy szabadulást magasztaló, meghallgatott imákra adott válasz, egy örömének van előttünk. Mi más lehetne a hangvétele húsvétnak, mint ez?

Egy hitvalló ének, egy Isten igazságszolgáltató hatalmát magasztaló imádság van előttünk. Mi más lehetne a tartalma húsvétnak, mint ez?

Egy feltámadásra mutató próféciát is tartalmazó bibliai szakasz, az élet Istenének hatalmát megéneklő imádság van előttünk. Mi más függhetne össze jobban Krisztus Urunk feltámadásának örömhírével, ha nem ez?

Ismerjük meg a mostani hálaének előzményeit. Egy asszony, Anna imádkozik a templomban. Boldogtalan, mivel az élete nem teljes. Nincsen gyermeke, pedig nagyon szeretik egymást a férjével Elkánával. Szégyen ez egy ókori asszonynak, teljes emberi csőd. Sőt az akkoriak még arra is jogot formáltak, hogy ezért kigúnyolják, és haszontalanabbnak tartsák másoknál. Egy asszony imádkozik a templomban és erős fogadalmat tesz: ha Isten megszabadítja szégyenéből, és megengedi, hogy édesanya legyen, neki adja, neki szenteli majd a születendő gyermeket. Hittel, kétségbeesetten könyörög, és az Úr szíve megesik rajta. Egy évvel később, már a gyermekéért adhatott hálát. Isten szeretetét ebben tapasztalja meg: a meghallgatott imádságban, abban, hogy megszabadítja a szégyen, kudarc, haszontalanság állapotából és végre értékesnek, áldottnak, egésznek érezheti magát. Öröméneket énekel ezért, azt, amit ma olvastunk fel. Magasztalja az Urat.

Húsvét napján legyen most előttünk Jézus édesanyja Mária is. Amikor a gyermeke születésének hírét átveszi az angyaltól, szinte ugyanezekkel a szavakkal magasztalja az Urat. Aztán eltelik pár év: gyermeke egyszerre jelent neki büszkeséget, de terhet is. A fiú öntörvényű, furcsa szavakat szól és megdöbbentő csodákat tesz. Máriának ez nem mindig boldog tudat. Teher, kihívás Isten Fia anyjának lenni, mert nem irányíthatja többé, nem utasíthatja. Hát még, amikor elfogják, keresztre feszítik és végig kell nézze a halálát. Micsoda szégyen, milyen nyomorúságos, fájdalmas órák ezek! „ Csakis magának köszönheti, hogy ide jutott, pedig micsoda különleges kezdet volt…”- gondolhatta. Nem hinném, hogy akkor bárki emberfia tudta volna, lesz folytatás. A fájdalmas anya sem.  Az ő szeme és szíve is csak húsvét hajnalban nyílik meg. Csak ekkor szabadul meg a kételytől, rémülettől és reménytelenségtől. Hányszor imádkozhatott azért, hogy Isten teljesítse be rajtuk akaratát! Hányszor könyöröghetett messze ment, olykor meg nem értett gyermekéért! Hányszor vágyhatott arra, hogy minden rossz, ami körülveszi őket és beárnyékolja az életüket, az megszűnjön! És milyen szörnyű szombatja lehetett fia halála után!

Szeretett testvérek! Itt, ennek a két asszonynak a sorsában összesűrűsödik minden emberi vigasztalanságunk! A két asszony fájdalmas helyzetében magukat látjuk értéktelenként, kigúnyoltként, tanácstalanként, gyászolóként, reménytelenként, megszégyenültként.

Van másfajta szomorúság és szégyen is, amikor mindezt a bűneink miatt éljük át, érezzük át. De Jézus szabadítónak jött! A személyes kudarcból, fájdalmak mélységéből, hitetlenségből, bűneinkből szabadít meg. Képes rá, van rá hatalma, hiszen Ő maga is kiszabadult a halál markából, legyőzte ezeket az ártó hatalmakat. A mi Szabadítónk, a Feltámadott Jézus Krisztus! Neki mindenre van hatalma! Hányszor imádkoztunk mi is minden körülöttünk és bennünk lévő sötéttől, gonosztól, bűnből való szabadulásért… Van szabadulás a szabadító Jézus, a Feltámadott segítségével! Isten meghallja, meghallgatta a szabadulásért mondott imáinkat, sőt már az előtt eltervezte, hogy megszabadít a gonosztól. Ez lehet a húsvéti öröm első arca.

Anna éneke egy isteni igazságszolgáltatást rajzol elénk. Manapság sokszor hallani a híradásokban, hogy Európa az un. dzsihadisták itt- ott megmutatkozó félelemkeltő akciói, terrortámadásai miatt szenved, fél. A terror azt jelenti: félelem. A dzsihad a muszlimok szent háborúja, amivel meg akarják tisztítani a világot a maguk törvénye szerint. Az ő igazságszolgáltatásuk a félelem fenntartásával együtt jár. Ha elolvassuk a szakaszt, Anna hálaimáját, akkor Isten igazságszolgáltatása is félelmetesnek tűnik, de mégis jogosnak tartjuk, sőt mi is azt kívánjuk, hogy helyreálljon a rend. Hiszen mindentudó Isten az Úr, és a tetteket Ő méri le. 2,4  A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. 2,5  A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. (Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal.) Nem észrevétlen, gonosz lecsapás ez, hanem a valós hatalom megfelelő gyakorlása. Urunk mindentudó és mindenható, tudja mikor és hogyan kell közbelépnie. Az Úr igazságot szolgáltat e világban és bennünket is megigazít. Kétféleképpen is megtörténik az igazságosztás. Kívül és belül, körülöttünk és bennünk is. Ő ma is nagyobb a Sátánnál, mindig is felette volt és lesz a gonosz erőknek! Ez lehet az öröm második arca.

feltam.jpgHa mindezen mondatok igazságtartalmában még kételkednénk, s ha azt gondolnánk, hogy a rossz győzhet a jó felett, akkor hát hallgassuk a hitvallást! 2,6  Az Úr megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. Az Úr, aki teremt, újjá is teremteni képes. Az Úr, aki életet ad, képes új életet adni, feltámadásban részeltetni bennünket! Az ember által legnagyobb ellenségnek tartott halállal szemben is diadalmas Urunk van, tényleg övé a hatalom és a dicsőség.- Ti ne féljetek! A megfeszített Jézust keresitek? Nincs itt, hanem feltámadott! ( Mt 28,5)- mondják az angyalok a gyászoló asszonyoknak, akik húsvét hajnalán Jézus sírbarlangjához igyekeznek. Mi ne féljünk Isten igazságszolgáltatásától, és ne féljünk azoktól a rossz hatalmaktól sem, amik felett Isten jogosan gyakorolja hatalmát. Sőt a Feltámadott mondta mennybemenetele előtt ezeket az övéinek: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Mt 28,20 Minden reménytelenségünk során, gyászunkban, de minden gonosz hatalommal és bűnnel való harcunkkal szemben ez ad nekünk erőt: a mi Mesterünk és Istenünk a feltámadott, hatalmas  Úr Jézus Krisztus.  S Anna már előre láthatta ezt, sőt magasztalhatta Istent ezért a hatalmáért! Lehetetlen? Ugyan, miért is mondanánk bármire is? Hiszen Istenünk örök,és Lelkével önmagáról ezeket a tényeket kinyilatkoztatta a benne bízóknak, bármely korban is járjunk. Jézus, Isten Fia él és velünk van minden napon a világ végezetéig. Legyőzte a bűnt, halált, kárhozatot, ebben mutatta meg irántunk való szeretetét, de isteni hatalmát is. Ő megszabadít, de meg is igazít bennünket is. Ez örömünk harmadik arca. Ezért tehát mi is azt tartsuk magunkról, hogy meghaltunk a bűnnek és élünk Istennek Krisztus által. ( Róm 6,11)

Annához hasonlóan húsvét ünnepén legyen tele szívünk és szánk hálaénekkel! Teljünk meg örömmel, hirdessük szabadulásunkat Urunk hatalmát magasztaló szavakkal, dallamokkal, az istendicséret és hitvallás sokféle boldog megnyilvánulásával!