Ez lesz a békesség

jopasztor.jpgBiztonságpolitikai szakértő lettem. De nem csak velem történt meg ez...  Ha tréfásan azt mondják, hogy tízmillió fociedző országa vagyunk, akkor a valósághoz sokkal jobban közelít az a kijelentés, hogy mára már szinte mindenki biztonságpolitikai szakértővé minősült át. Hiszen kicsinek- nagynak van véleménye a terrorfenyegetettségről, a közelmúlt nyomasztó eseményeiről, bevándorlásról és az azzal összefüggésben álló tanácskozásokról, döntésekről.

Jövőre Berlin-Wittenberg ad otthont a reformáció 500 éves jubileuma okán szervezett Kirchentagnak, azaz egyházi napoknak. Nagyon szerettünk volna eljutni, más gyülekezettel közösen utazni, mert számunkra egyháztörténeti jelentőséggel bírna az út. De a hétfői merénylet megvilágosította számunkra, hogy most ez nem a mi utunk lenne… A jelen eseményei nyugtalanítók, mert békétlenségről szólnak. Hogyan lehetne elérni mégis, hogy nyugalom, harmónia legyen határainkon belül- és kívül?  Sokat beszélünk, gondolkodunk erről, számtalan kialakult véleményt ismerünk. 

Az ünnepre kijelölt igénk Mikeás próféta könyvéből való, az 5. fejezet első négy verse.

A bibliai szakasz felirata: a Messiás uralkodása.

1 Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdani időkbe, a távoli múltba. Mt 2,6 ; Jn 1,1-2

2 Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg egy asszony szül, de honfitársainak maradéka haza fog térni Izráel fiaival együtt. Ézs 7,14 ;Ez 37,21

3 A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez 34,23 ; Mik 2,12 ; 4,4

4 Ez lesz a békesség!

Mikeás próféta is választ adott arra a kérdésre, mi lesz a békesség és mi annak a feltétele.  A próféta egy rendkívül mozgalmas korban élt, és számos rettenetes háborút látott közelről, elszenvedve annak minden borzalmát.  Az akkori nagyhatalmak csatározásának helyszíne és nyomorult szenvedő alanya volt ez a pici ország, maroknyi zsidó nép. Először volt a szír-efraimi háború, melynek következtében az északi országrész szinte teljesen kiürült, mert elhurcolják lakosait. Majd ezt követték az asszír birodalom kegyetlenkedései, babiloniak támadása. De azt is megtapasztata, hogy Ezékiás király könyörgésére Isten csodálatosan küldött szabadulást, és egy éjszaka alatt elpusztította a 185 ezer fős asszír hadsereget. A háború szörnyűsége minden esetben megterhelő az ember lelkének, hiszen embertársai vesznek oda, a pusztítást, rombolást látni rettentő. De Mikeásra még az a tudat is nyomasztólag hatott, hogy előtte a háború oka is ismert lehetett.  Mindez azért következett be, mert Izrael fiai az uralkodóktól az alattvalókig gyalázatosan elfordultak Istentől. Ő tehát egy véres és egyben hitetlen korszak prófétája. Ebben a közegben kellett az Úr üzenetét képviselnie, hirdetnie a szavát, ami ítélethirdetés, de a hívők megőrzésének ígérete is egyben. Ha valaki igazán vágyhatott békére, nyugodt életkörülményekre, kortársai Istenre találására, és az abból eredő rendezett viszonyokra, az Mikeás volt.  Nála, az ő prófétai mondatai között is találunk választ arra, mi a békesség és mi annak a feltétele.

Észrevettük már, hogy Isten logikája más, mint a mienk? Felfigyeltünk már arra, hogy ő másként tervezett, másként állította fel a prioritásokat, másként választott ki embereket?

Így volt ez a békesség előkészítésével is, ami Betlehem városkájához kötődött. Pontosabban egy falu volt, a fővárostól, Jeruzsálemtől mindegy tíz kilométernyire. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen kis porfészek világot rengető események színhelye lesz? Pedig mind a mai napig ez az emberi vélekedés. Jelentős cselekmények, kiemelkedő személyiségek csak nevezetes helyekhez kötődhetnek. Fontos találkozók csak a fővárosban zajlanak, a vidék mellőzhető, nagyváros a fontos. Az elmaradott régiók sorsa a leszakadás és az elnéptelenedés. Ugye ismerős ez a megítélés, ez a hozzáállás? Hányszor megtapasztaltuk már, amikor rólunk van szó! Békés megye- eseménytelen, unalmas, egyhangú, még a táj sem olyan változatos. Bezzeg az Alpok hegycsúcsai, bezzeg a Dunántúl lankái! Itt nem történik semmi érdemleges, nincs említésre méltó. Féja Géza nevezte el tájegységünket, így lett „Viharsarok”. Szocigráfiájában megállapította, hogy ezen terület lakói mindig is lázadóbbak voltak az átlagnál. Jól mutatta ezt az a tény is, hogy az 1950-es évek nagy szövetkeztetési hulláma talán itt ütközött a legnagyobb ellenállásba a Kiskunság után. Persze már ez is a múlt, bár a lázadás, ellenkezés lelkülete még tapasztalható. Bárhogy is nevezzék otthonunkat, számtalanszor érezzük, jelentéktelen marad. Messze a fővárostól, attól az igénytől, attól a szellemi, kulturális és gazdasági adottságtól, ami ott magától értődő. Könnyen átérezhetjük, mit is jelent, ha a választás egy ilyen helyre esik.

Betlehem csak egy volt a sok kis település közül- mégis kiválasztott lett. Mert ez az Úr logikája. Ez a kiválasztás már régen elkezdődött, az Ő szempontjai szerint, nem emberi mérték szerint. Kicsi zugában a kerek nagyvilágnak egyszer egy nyolcgyermekes apa legkisebb fiát már kiválasztotta. A meglett férfiak a filiszteus elleni harcokban csatáztak, de ez a legkisebb testvér, aki otthon segített apjának a nyáj legeltetésében és még a maga örömére lantozgatott csupán, ez a kicsi lett a kiválasztott. Dávidról, Izrael aranykorának királyáról van szó és Isten szuverén jogáról, nem csak a kiválasztás, de szabadítás tekintetében is. Az ember ugyanis azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. Az ember a maga útján -módján, ugyanilyen behatárolt értelemmel tervezi a békét is, de Isten az örök távlat felől teszi azt. Ebben bizony azt is észre kell vegyük, hogy az emberi oldalnak kicsinek, jelentéktelennek kell lennie és az isteninek a maga teljességében megmutatkoznia. Mi a körülményeket akarnánk megváltoztatni, szerintünk át kellene rajzolni a térképet. Isten pedig másként dönt- nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel- mondja. És ezáltal nem a helyszínre kell fókuszálni, hanem egy személyre. A békesség forrása nem valakiben rejlik, hanem valaki lesz. Ő maga lesz. Ezt az örömhírt bízta rá Mikeásra. Ez Istenünk válasza arra, mi lesz a békesség. Kiválaszt egy lányt a Megváltó édesanyjának, egy ugyancsak jelentéktelen helyről Názáretből. Kiválasztja a betlehemi mezőn legeltető senkiket, hiszen a pásztorok olyan egyszerű emberek voltak, hogy még a tanúságtételüket sem vették komolyan. Kiválaszt idegeneket, akik napkeletről érkeztek, és a távoliak jönnek hozzá közel, ők térdelnek a világ Királya lábánál.  Képtelen logika, de Isteni akarat. Miért? Hogy mi se az emberiben keressük a megoldást, ugyanakkor kéz legyintve se mondjunk le önmagunkról sem, és képesek legyünk meglátni, hogy, Velünk az Isten!

Mikeás Ézsaiással egy időben volt próféta, s amíg a gyermek születésének ígéretét az egyiknek kellett megjövendölnie, addig a másiknak a születés helyszínét. S milyen különös, ma ezen ígéretek a beteljesülése felett örvendezik a világ, s teszi ezt 2000 éve. De Krisztus megszületésével tényleg eljött a békesség is? Tapasztaljuk, hogy körülöttünk és bennünk sem élhető meg az a maga teljességében. De mi vajon hisszük- e, hogy annak a forrása egyedül Jézus Krisztus lehet, nem ilyen- vagy olyan csúcstalálkozók, megegyezések, nemzetközi megmozdulások? Ézsaiás Békesség Fejelemeként prófétált róla, Mikeás pedig jó pásztorként, azaz bölcs, gondoskodó vezetőként mutatja meg, aki előttünk jár. Ő nem úgy adja a békéjét, ahogyan a világ adja. A békének is kicsiben kell kezdődnie, a szív mélyén. Krisztus Urunk úgy adja, hogy előbb elvesz valamit- megszabadít a bűntől és cserébe adja a békességet önmagával és embertársainkkal is.

Karácsony napja Jézus Krisztus miatt ünnep. Ezért Ő nem kerülhet megint a perifériára. Egy félreeső helyre érkezett, hogy megértsük Isten hozzánk hajló, bennünket is valaminek nevező szeretetét. De a mi dolgunk nem az, hogy megint csak egy kinti kis istállót, egy jelentéktelen zugot biztosítsunk neki, csupán egy külszíni, templomkerti betlehemet. Békességre vágyunk? Harmóniára, elégedettségre? Nyugalomra? Nem lesz, amíg a szívben nem lesz. Nem kezdődhet el nagyban, ha bent a lélekben nem kezdődött el. Mikeás egyértelműsítette a nép számára, Isten el akarja hozni és el is fogja hozni a béke korszakát, de az csak azoké lehet, akik a Békesség Fejedelmét, a Jó Pásztort feltétel nélkül, Urukként követik. Az Úr hatalmával és az Úr nevével vezetett nép számára lesz megtapasztalható a béke korszaka.

Így lesz ez Békés megyeiek, a mi számunkra is. Akiket nehéz fellelkesíteni, egykedvűek, akiknek ma szívében nincsenek nagy történések, nagy lelki mozgások, sem hegyek, völgyek, csak egyformaság, vagy üresség. Akik kicsinek, jelentéktelennek gondolják magukat. Hozzánk is lehajolt, hozzánk is be akar térni, a mi egyszerűnek gondolt, eseménytelen lelki életünket is igazi életté akarja tenni, hogy Őáltala vezetettek lehessünk, és valódi békesség legyen a szívben.

Így lesz békessége a Viharsarok embereinek is, akik lázadók, talán a nagy szabadság látványa az Alföld tengersík vidéke miatt. Lázadók nemcsak szavakban, de perelnek Istennel és egymással is. Akik a bolhából is képesek elefántot csinálni, apró dolgok miatt hosszasan haragot tartani, Istennek a végső helyzetekben is ellent mondani. Erre mutat rá a sok társadalmi temetés és megannyi üres templompad, még ma is… Igen, Jézus Krisztus a mi mindenféle szélnek engedő életünkbe is megérkezik. És egyedül Ő lehet a békesség záloga. Ő ezért jött, értünk született. Miattunk is testbe öltözött, akkor ott Betlehemben. A mi kis jelentéktelen városkánkba, kicsiny, egyszerű életünkbe, békétlen szívünkbe is meg akar érkezni, hogy elénk álljon, vezessen az Úr nevével és hatalmával. Ez lesz a békesség.