Kritikus szembenézés egy újévi ígéret kapcsán

jl-17-web.jpg A 2017- es év igéje a herrnhuti Losung alapján

Így szól az Úr: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek.” Ezékiel 36,26

........

Ma tán a béke ünnepelne, 
A Messiásnak volna napja, 
Ma mennyé kén’ a földnek válni, 
Hogy megváltóját béfogadja. 
Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék 
Szívükre mind az emberek – 
De nincs itt hála, nincs itt béke: 
Beteg a világ, nagy beteg…

Kihült a szív, elszállt a lélek, 
A vágy, a láng csupán a testé; 
Heródes minden földi nagyság, 
S minden igazság a kereszté… 
Elvesztette magát az ember, 
Mert lencsén nézi az eget, 
Megátkozza világra jöttét – 
Beteg a világ, nagy beteg…

Ember ember ellen csatázik, 
Mi egyesítsen, nincsen eszme, 
Rommá dőlt a Messiás háza, 
Tanítása, erkölcse veszve… 
Oh, de hogy állattá süllyedjen, 
Kinek lelke volt, nem lehet!… 
Hatalmas Ég, új Messiást küldj: 
Beteg a világ, nagy beteg!…

Ady Endre "  Ma tán a béke" című költeménye 118 évvel ezelőtt íródott, de sorai ma is igazak. Ezékiel próféta könyvének igéi pedig örök érvényűek. A próféta a Kr e. 500-as évek végén, húsz éven át volt Isten igéjének meghirdetője, jelképes cselekedetekkel kiábrázolója, továbbadója. Az ő diagnózisa kevésbé művészi, de sokkal régebbi, kb. 2400 éves: beteg a világ, beteg a nép, beteg az ember szíve, lelke. Ady ezt így önti szavakba: " Kihűlt a szív és elszállt a lélek..., elvesztette magát az ember… Rommá dőlt a Messiás háza, tanítása, erkölcse veszve… az ( embernek) lelke volt."

Ezékiel azt tapasztalta, hogy egy népét megrengető háborút követően, amikor tíz éven belül, egymást követő két hullámban Nebukadneccár az ellene szegülő kis ország lakosainak nagy részét Babilóniába hurcoltatja, népe még továbbra is képtelen látni az összefüggéseket. Nem tudja, hogyan kellene ebben a helyzetben cselekedjen, legfőképpen Istennel szemben mi lenne a teendője. Nem tud és nem akar olvasni a történelem Ura ítéleteiből és ígéreteiből. Az otthon maradtak magatartása, bűnös életvitele nem változott, a deportáltak nem hisznek Isten ígéreteinek. A legnagyobb baj, hogy elfordultak az Úrtól. Olyan elkeserítő a helyzetük, hogy csak akkor lehet változás, ha maga az Úr hozza majd el. Nem csak a harag szavait, de ezt vigasztaló próféciát is Ezékielre bízza az Úr: Ő fog új szívet és új lelket adni.

Egy újév első napján jó hírt kapni és jó hírt továbbadni nagyon fontos. Jó kívánsággal és kedves rágondolással üdvözölni ismerősöket, szeretteinket már megszokott. De amit kívánunk, hogyan fog megvalósulni? A békés, boldog, szeretetben gazdag és sikeres új év, az új esztendő, a vígság szerző miként fog kibontakozni? Csak úgy, ha a régivel leszámolunk, a régit elrendezzük és az újat tisztán indítjuk.

Tizenharmadik éve szolgálom ebben a gyülekezetben Istent. Ebben a tizenhárom évben sok eredményt lehet felmutatni, szépülést kívül- belül. Gyarapodást intézményekben. Nagy küzdelmek után örömteli pillanatokat is. Kisebb volumenű beruházásokat és komolyabb templomrenoválást. Gáncs püspök úr a templom újra-szentelésének istentiszteletén egyenesen evangélikus iskolavárosnak nevezte Mezőberényt, és ettől csak úgy dagadhatott a keblünk, büszkén és hálásan tekintettünk egymásra. Fúvósok, ifizenekar hangjai csendülnek. De ez alatt a 13 év alatt hányan tértek meg? Hány szívet adtak át Jézus Krisztusnak? Hányan adták át önmagukat a teljes szívből való istendicséretnek, szolgálatnak, rendszeres Bibliaolvasásnak, igével, imával való életnek? Több, mint 250 ember temettem el a gyülekezet hűségesei közül, de ebben a rám bízott időintervallumban lett- e ennyivel több új egyháztagunk? Öröm, hogy szól az ige naponta gimisek számára, elsősöknél napkezdetkor, de hétközi alkalmakon, bibliatanulmányozás alkalmával, vagy vendég igehirdető érkezésekor már kevesen vagyunk.

Mennyi minden maradt a régiben- mert így kényelmesebb, egyszerűbb? Miért maradt így? A megszokás miatt, vagy mert tapintatosabb, Krisztusibb volt? Mennyi mindenről nem beszéltünk. Miért nem? Mert el akartuk odázni a szembenézést, vagy a szeretet jegyében a kegyelmes Isten türelmére hivatkozva? Vártuk- e megújulást, a megtérést, a belátást egymás életében, dolgaink rendeződésében? Óév esti imádságunkban szerepel egy sor, ami minden alkalommal szíven üthet bennünket: hány embertársunknak maradunk adósai az evangéliummal? Mennyiszer volt a saját ügyünk, kényelmünk, személyes véleményünk fontosabb, mint egyházunk féltése, a lelki növekedés, a testvéri közösség megélése, egymás terhének hordozása, a Jézusról szóló örömhír szeretetben történő megélése, továbbadása?

Hálás a szívünk Istenünk eddigi ajándékaiért! Nem szabad elfeledni, hogy mindeddig Ő hordozott, Ő hozott el idáig minket. De még ennyi áldást és eredményt látva sem lehetünk nyugodtak, mert igaz ránk is, hogy a közel levők sem tudják életüket maradéktalanul Isten igéjéhez igazítani és a távoliak sem bíznak Isten szeretetének ígéreteiben. Az Úr igéje, mely Ezékielen keresztül jut el hozzánk azt mondja, amit egy másik költő, az evangélikus diakonissza Túrmezei Erzsébet így foglalt szavakba: szívcsere kell!  Új kell! Az új környezet támogató lehet ebben, de a megújulásnak belülről kell fakadnia. A mi közösségünknek is ez a 2017-es nagy feladata, és ez sokkal komolyabb lesz, mint a tavalyi templommal kapcsolatos kötelezettségünk volt. Pál apostol testünket nevezi a Szentlélek templomának. Ennek a templomnak kell újjá lennie. Új szívet és új lelket viszont nem tudunk önmagunk számára sem gyártani, sem szerezni. 

Az Útmutató első lapjain olvashatjuk az év igéjének magyarázatát, ahol püspök úr emlékeztet az 50 évvel ezelőtt történt első szívátültetésre. Utal arra is- ha erre sor kerül- ma is csak valakinek a használt szíve kerülhet embertársa testébe, ami még valameddig működik. Teljesen újat egyedül az Úristen tud adni! És Ő azt mondja, fog is. A hideg, mozdulatlan, érezni képtelen, beteg kőszív helyébe új szívet ad. Hússzívet, ami érez, félt, bizonyságot tesz, Istent és embert szeret. Az ő ígérete pedig igaz.

500 éves reformációi jubileumunk rámutat viszont arra, hogy ez az egyház életében sosem volt, és ma sem automatizmus. Nem úgy lesz, hogy várjuk és jön. Csak az ige, a Krisztus keresztjéről szóló ige fog új életet teremteni. Mert bizony itt akkora horderejű eseményről van szó, mint a teremtés! Ahogyan az Úr mondta:” Legyen!” Ez is az Ő szava által történik majd. Ott, ahol hallják és értik Isten beszédét. Ott, ahol keresik a Krisztusról szóló bizonyságtételt. Ott és azok számára, akik élnek vele és táplálkoznak abból naponta, akik befogadják, bíznak benne. Jézus nélkül semmire sem fogunk menni. Nélküle csak vágyakozhatunk új szívre, új lélekre, de általa megvalósulhat az új teremtés, a lélek, szív a teljes élet, gyülekezetünk, egyházunk megújulása is. Urunk meg akarja adni! Ígéri, hogy beteljesül! Higgyünk Neki és keressük Őt, amíg megtalálható!