Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3

Igék, imák, képek

Igék, imák, képek

Amit meg kell tenni, bármennyi évesek is legyünk

2017. január 29. - Skata

alter.jpgTalálkozás egy teljes-emberrel

Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg
csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.
Szemre nem volt rajt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt
már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban
tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak.
Megszólítottam: Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és
számolni kezdett: "Egy, kettő, három... nyolc, kilenc", aztán
sajátmagára mutatott: "tíz". Őneki már csak poggyász volt a saját
teste is.
Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb
hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve. ( Weöres Sándor)

Pár nappal ezelőtt a  gyönyörű, régen várt hóesést követően egy középkorú nő írta aznapi fotója mellé a facebook-on : „Szívesen kimentem volna hóembert építeni. Olyan jólesett volna, mint gyerekkoromban… mégis féltem tőle, mit szólnak hozzá mások? Illő-ez ebben az életkorban?” Persze megannyi válasz érkezett rá: " ne törődj vele, az a fontos, amit az ember belül érez, ha fiatalnak érzed magad az is vagy, lehetsz örök gyerek".

Egy másik, nálánál jóval idősebb hölgy világos ruhákat, modern szabású öltözeteket visel- olykor égő piros, máskor erőteljes rózsaszínű rúzst. Ki ne gondolná a fiatalabbak  közül, hogy az öreg néni csak küzd az elmúló idővel- persze hasztalanul- és nem való neki sem az élénk smink, sem a naprakész divat.

Szokásaink, neveltetésünk, közösségeink belső íratlan szabályai meghatároznak bennünket. Igazodunk ahhoz, ahogyan az előttünk éltek példát hagytak ránk. Szeretnénk hagyományainkat megőrizni, így a velünk élő múlt is része a mindennapjainknak. De számtalanszor tapasztaljuk, hogy az örökül kapott értékek, szokások már nem a sajátjaink, és olyan belső igény lép fel, ami szembe megy a múlt kötelezettségeivel. A szív mást diktál, mint a társadalmi, közösségi íratlan szabályok.

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere.Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, csak ha Isten van vele. Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. Jn 3,1-8

Nikodémus a zsidók vezető embere volt, írástudó, farizeus. Belenevelkedett az izraeliták szigorúan következetes életvitelébe, vallásgyakorlatába. Szertartások sokasága vette körül. A kiválasztott nép sajátos gondolkodásmódja szerint zajlottak mindennapjai, ünnepei. Ő maga még tanítója is lett népük kegyességi elvárásainak. Elöljáróként megélte, írástudóként fejlesztette magában a törvény cselekedeteit. Megpecsételte Istenhez való hűségét böjttel, imádságos élettel. Méltán gondolhatta, hogy minden rajta múlót megtesz, így hitük szerint egykor majd részesévé lehet Isten országának. Ez a tiszteletreméltó férfi megette kenyere javát, példás életével sokat bizonyított. Önmagát a Jézussal folytatott beszélgetés során vénnek nevezi. A zsidók vezető testületének, a vének tanácsának, azaz a szinedirumnak is tagja volt. 

Ebben az életkorban már hajlíthatatlan az ember. A rutinból megrögzöttség lesz, a sajátosságok rigolyává minősülnek. Az idős ember mondja a magáét, először is, mert már nem is úgy hall, ahogyan régen, de nem is kell megválogatnia a szavait. Életkora miatt mindenki megadja neki a tiszteletet, senki nem szól közbe, nem inti le akkor sem, ha nem lenne igaza. Kimondja, amit akar, már nincs veszíteni valója. Úgysem él már sokáig, el kell hát szenvedjék a véleményével, kíméletlen tisztánlátásával. És persze a fiatalabb kortársak megannyiszor arra is alapoznak: majd az öreg jól megmondja, hiszen ő megteheti. Jézus korában – de még szüleim generációban is- megkérdőjelezhetetlen volt az öregek tekintélye, bölcsessége, véleménye. Nikodémus viszont ebben a magas pozícióban, elismertségben kész volt minden addigit átgondolni, felülbírálni. Bizony megtörténik, hogy a szív mást érez helyesnek, valamit még hiányol, kíváncsi. Nem csak kutatni, hanem biztosra menni akar. Nem csak emberek előtt bölcsnek mutatkozni, de Isten szerint is bölcsnek lenni. ( Gondoljunk legidősebb gyülekezetvezetőkre, vagy még inkább nagyra becsült tiszteletbeli presbiterjeinkre, bölcsességükre, egyre egyszerűbb hitükre.)

Illő, való, szabad-e az embernek idős korában az alapvető emberit, az eddigi szokásait, hittapasztalait újra gondolnia? Illő-e, való-e az igazságot keresnie? Illő- e idősként Jézust keresni, Jézussal beszélgetni? Illő- e ebben az életszakaszban életünk alapvető kérdéseiről elmélkedni? Illő-e az örök élet és Isten titkaihoz közelebb jutni, vagy ha már eddig nem sikerült, most más úgyis mindegy, hasztalan lenne?

Jézusnál itt áll az a szó, ami az evangéliumokban Isten akaratát olyan egyszerűen, de egyszerűségében egyértelműen fejezi ki: KELL! Kell megújulni! Kell újonnan születni. Kell Szentlélekkel betöltekezni, Lélek által vezetettnek lenni!

Nikodémus történetében az Úr Jézus zseniálisan tárja elénk, hogy Isten számára semmit sem jelentenek azok a generációs meghatározások, amiknek mi annyira ragaszkodunk. ( Persze értsük jól, nincs szó tiszteletlenségről, vagy az élet rendének semmibevételéről.) De az életkorra tekintve nincs senkinek hivatkozási alapja. Ha meg kell térni, ha újonnan kell születni- avagy az év igéje Ezékiel 36,26 alapján új szívre van szükség-, az nem ember életkorán múlik. Könnyebb lenne gyerekként, tizenévesként, fiatal felnőttként, mint öregként megújulni?  Hiszen a fiatal szerint ő modern, haladó szellemiségű, igazán naprakész. Neki miért lenne könnyebb? Nehezebb lenne idősként? Hiszen ebben az életkorban az ember előtt letisztul minden, jó rálátással, kellő élettapasztalattal képes megítélni magát és a világot. Jézus nem mondja azt, hogy jól meggyűlik Istennek a baja azokkal, akik már életkoruk miatt szokásaik rabjai. A gyermekeket állítja a tanítványok elé - ha olyanok nem lesztek, mint ők, semmiképpen sem mehettek be az Isten országába- mondja. És egy idős embernek a születésről beszél. Akkor hát miről van itt szó?

Az Úr Jézus látja, egy idős ember közeledését, szíve vágyát, tudását, akarását. Látja, hogy valami benső erő hajtotta idáig, hogy találkozzék vele. Nikodémus Istentől jött tanítót lát benne, meglátta az általa cselekvő Istent a jelekben. Erre Jézus nem kertel, nem udvariaskodik, nem kerülgeti a forró kását nagy tapintatosan. Mert az Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait (Zsid 4,12).”

Az Úr Jézus a lényeget összefoglalva beszél hozzá: újonnan kell születnetek! Ez az a válasz,amire még ez a tudós hívő ember sem számított. Az írásmagyarázók úgy vélik, hogy nem lemondóan, hanem inkább indulatosan kérdezett vissza erre Nikodémus. Igen, mert mélyen érintették Jézus szavai, nincs ott más, aki magára érthetné, nyilvánvalóan neki szóltak azok.

Nincs olyan ember, aki Jézus hatalmas igényére ne reagálna valamilyen előjelű indulattal: vagy túláradó örömmel, vagy erőteljes dühvel. Vagy igenlően, hogy megteszem, vagy elutasítóan, hogy ezt azért már nem! Mit képzel az Isten? Mit képzel Jézus? Újonnan születni? Egyesek már a változást is visszautasítják, szinte követelik, hogy fogadja el őket mindenki olyannak, amilyenek, szeressék úgy, ahogyan vannak. És akkor azt mondja Jézus, hogy nem csak megváltozni, formálódni, csiszolódni, finomodni, hanem teljes mértékben más emberré kell lenni?  Mert bizony újonnan születni azt jelenti, hogy elölről kezdeni az életet.

Matematikából megtanultuk, mi az origó. Az origó a koordináta- rendszer kezdőpontja, a függőleges és vízszintes metszéspontja. Nevét a latin keletkezik, kezdődik ige alapján kapta. Mi keresztény emberek pontosan ennek láthatjuk a keresztet és a Golgotát. A kereszt az életünk valódi kiindulópontja! Innen kell értelmezni az életünket. Odamenni, onnan pedig elölről kezdeni mindent. Ez a teljesen új. Krisztus keresztjénél kérni az új szívet! A bűnös, hideg, kőszív helyébe az újat, ami hisz, bízik, szeret és odaáldozza magát hálából az Istennek.

A keresztségünk az egyik alkalom, amikor Jézus Krisztus Urunk ujjá szülő kegyelme személyesen nekünk szól. A másik pedig a Lélek által való születés. Szeretnénk, ha a konfirmáció, a bérmálkozás lenne ez- de jól tudjuk, szentségeink nem automatizálhatják az Isten cselekvését. Nem szoríthatják be még egyházi szokásaink sem az Isten Szentlelke működését. Mi ezekben a cselekményeinkben várhatjuk és kérhetjük a kegyelem ajándékát, de hogy ténylegesen mikor lesz a Lélek életformáló erővé személyes életünkben az az Úr titka. Ágostai Hitvallásunkban olvashatjuk, hogy a Szentlélek teremt hitet ott, és amikor az Istennek tetszik.

De ez a teológiai tény sem minősíti át Jézus igéjét: hogy „víztől és Szentlélektől” kell felülről, Isten ereje és kegyelme folytán újjászületni ahhoz, hogy valaki bemehessen az Isten Országába.  Meg kell történjen. Bárhány évesek is vagyunk. Ez az Isten akarata. Nem hivatkozhatunk semmire előtte!

Hogyan történik meg? A Szentlélek munkáját a szél mozgásához hasonlítja. Ahogyan a szél fúj, és innen oda mozgatja a levegőt, az Isten Lelkének a munkája is ilyen láthatatlan módon érinti meg és formálja az ember belső világát nap, mint nap. Pontos leírását nem tudjuk megadni, hatásmechanizmusát viszont ismerhetjük. A változás, Isten Szentlelke munkája éppúgy láthatóvá válik az ember természetében, beszédjén, másokkal való bánásmódján, mint a szél kőzetformáló munkája, vagy ahogyan a lombos ágakat meglengeti. Nem tudjuk, pontosan miként végzi bennünk munkáját a Szentlélek, de hogy valóssággal végzi, az láthatóvá válik, tehát megtapasztalható a hiánya, de a munkálkodása is.

De csak azokban, akik bárhány évesek is, de ugyanúgy tesznek, mint Nikodémus. Ő útra kelt, hogy lássa Jézust. Elment az éjjeli szállására, hogy beszélgessen vele. Kereste, kutatta, hogyan juthat el az Isten országába. A teljes igazságra vágyott, pedig még akkor nem tudta, hogy Jézus önmagáról mondta: „Én vagyok az út, igazság, élet.” Jn 14,6 Maga is kész volt figyelni,tanulni Jézustól. Biztos akart lenni, személyes hitét hogyan ítéli meg az Úr. Igyekezzünk Jézushoz, hallgassuk, olvassuk, szeressük, elmélkedjük az igét! Keressük a válaszait! Engedjük meg, hogy Jézus tanítson minket imádkozni. Ha nem beszélgetünk vele, akkor nem tudjuk, mit akar nekünk mondani a saját sorsunkra, élethelyzeteikre, hitharcainkra válaszul És kérjük a Szentlélek munkálkodását a szívünkben. Az ige szerint ez a legelső és legfontosabb ima, és az Úr senkit sem utasít el ebben. Mindenkinek megadja a Szentlelket, aki kéri és így láthatatlanul, de valóságosan fogja átalakítani, megújítani az életünket. Nem tudjuk honnan jőve és merre menve, történik ez, csak a változást, az új szívet fogjuk megtapasztalni. Átéljük azt, amit Pál mondott: "a régi elmúlt, íme új jött létre." 2 Kor 5,17 Bármely generációba tartozunk is, igaz lehet, mert az Úr mondja és ígéri meg nekünk. „ Új szívet adok nektek és új lelket adok belétek, eltávolítom szívetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek. Ez 36,26.” Ámen

A bejegyzés trackback címe:

https://skata.blog.hu/api/trackback/id/tr6012166773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

feró 2017.01.30. 20:29:16

Kedves Olvasó! Egy ideje bennem maradt egy kérdés és választ nem tudtam adni rá. Fontosnak tartom,és szerintem a választ én magam tudásából,erejéből,gondolkodásából,nem is fogok tudni adni rá.Kérlek téged és mindenkit,keressük rá a választ. A válasz Ő nála van,Aki mondta ezt. Biztosan tudjátok ,hol található így csak azt az egy mondatot írom le,és a kérdést ami felbukkant bennem. "NEM TUDJÁTOK MILYEN LÉLEK VAN BENNETEK", és én tudom-e? ISTEN ÁLDJON.

Ludwig Lutheranus 2017.01.31. 07:48:04

Tisztelt Lelkésznő,

nagyon szép írás, és köszönöm szépen, hogy Nikodémus történetét végre megérthettem.

Erős vár a mi Istenünk!
süti beállítások módosítása