Ki az erősebb? A sátán, vagy az Isten?http://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/4/
Sokféle sportág létezik: s mi általában azt érezzük a legigazságosabb versengésnek, amikor ketten állnak egymással szemben, test a test ellen harcol. Ebben az esetben kell megmutatni, ki a jobb, az erősebb. Bár a küzdősportokban, tehát ökölvívásban, szkanderben, vagy dzsúdóban sokszor nem is a testi fölény, - hiszen azonos súlycsoportban indulnak a versenyzők - hanem a jól alkalmazott technika, tudás számít. Fokozottan igaz ez a vívásra, teniszre is, ahol fürgének, koncentáltnak kell lenni, vagy pedig a sakkra, ahol a felek felkészültsége, idegjátéka csap össze.
Ki az erősebb? A sátán, vagy az Isten? Mi az erősebb? A jó vagy a rossz? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ebben a szemtől szemben küzdelemben a gonosz erősebb, hiszen látványosabb rombolást ér el, erősebbnek mutatja magát. Gyorsan és kegyetlenül végzi a munkáját, eszközei nemtelenek, nem válogat a módszerekben sem. Cél az ember tönkretétele. Látjuk a képét egy tragédia, visszafordíthatatlan betegség, vagy a történelem sötét időszakai mögött. Nem nehéz igazat adnunk János apostolnak, aki azt írja, hogy az ördög embergyilkos volt kezdettől fogva.
Ki az erősebb? Jézus és a sátán párharcában Jézus diadalmaskodik. Ez böjt első vasárnapjának örömhíre. Ha azt is észleljük folyamatosan, hogy a diabolosz tönkretesz, szétzilál mindent, ami számunkra kedves, szép, értékes, be kell látni azt is, hogy nem erősebb a mi Urunknál! Bár a gonosz azzal támadja Jézust, hogy Istenfiúságát vonja kétségbe, nem talál rajta fogást! Vajon a kísértő embert lát csupán benne, Jézus emberi oldalát, ember volta gyenge pontjait támadva? Mintha a názáreti ács fia nem is az Atya gyermeke lenne? Valószínű, hogy jól tudja, kivel áll szemben: az Emberfia Messiást akarja küldetésétől eltántorítani. Tehát, ha valaki úgy gondolná, hogy itt egyenlő felek, egyenrangúak feszülnek egymásnak, akkor téved! Ezt az evangéliumi történetet mi nem úgy olvassuk, nem úgy hallgatjuk, hogy kétséges a küzdelem kimenetele. Nem kell izguljunk, ki győz. Mi tudjuk, ki a Győztes és mi ismerjük Jézus Krisztus bűnön, halálon győztes hatalmát, a húsvétkor diadalmaskodott Urat! Tehát nem az a kérdéses, ki erősebb, a gonosz vagy az Isten, hanem az, hogy a mi személyes életünkben kinek az ereje mutatkozik meg. A mi személyes életünkben ki az Úr, ki az erősebb? A kísértő, aki különféle érzések, gondolatok, vágyak, békességet és hitet kilendítő szavak útján diadalmaskodik? Ki ural bennünket? Uralja-e Jézus az indulatainkat, a magatartásunkat, készek vagyunk-e visszavetni a kísértőt, vagy pedig a gonosszal szemben elural a félelem, bizonytalanság, és könnyű préda vagyunk neki?
Bűnbánattal valljuk meg erőtlenségeinket, amikor az Úrhoz történő kiáltás helyett megadtuk magunkat, nem vettük fel a harcot. Inkább sajnáltuk magunkat, és a félelmeinknek adtunk hangot. Istenünk pedig megígéri, hogy segítségünkre siet, ha kiáltunk hozzá, Ő meghallgat.
Micsoda párbeszéd!
Mennyi vitának, mennyi szóharcnak voltunk már fültanúi! Megannyi veszekedés, méltatlan szóváltás elszenvedői vagy éppen okozói voltunk. Gondoljuk végig, mi minden hangzik el egy ilyen szembenállás során! S adjon hálát mindenki, aki ezeket csak hallomásból ismeri, vagy netán csupán a tv képernyőjéről. Van, aki ironikusan szájkaraténak nevezi az ilyen jeleneteket. Emlékeztessük magunkat egy kicsit, mi mindennel hozakodnak elő az ellenfelelek egy ilyen párbeszéd kapcsán. Az elején jönnek a tények, majd az érvek, azt követik a sértegetések, a személyeskedés, és a felek indulatos, önmagukból kivetkőzött méltatlan kiáltozása, a sárdobálás. Pedig csak vélemények különbségéről, látásmódról, nézetekről, egyszerű köznapi dolgokról szól a vita.
Itt Jézus és az ördög dialógusában sokkal komolyabb dolgokról van szó! Nincs szó megalázó szócsatáról, hanem az erők, lelki- szellemi hatalmak egymásnak feszüléséről. Mindkét fél az igéből, az Írásból merít. Csak az egyik manipulál vele, a másik pedig utat mutat. Ez a párbeszéd 40 nap böjt után hangzik el, ott, ahol az ember Jézus emberi szükségletei mutatkoznak, ott ahol az Isten Fia Messiási küldetése van kibontakozóban. Az zsidóság elvárása ez: a Messiás feloldja a nép szükséghelyzeteit, szabadító király lesz! János evangéliuma 6, fejezetében, a kenyérszaporítás csodája után olvassuk, királlyá akarták Őt tenni. Itt is milyen könnyű lett volna pár követ finom kenyérré változtatni, hogy Jézus az éhségét csillapítsa. De a legnagyobb szükség nem ezen a téren van, hanem az igével való táplálkozás terén. Sokkal több ember éhezik az Isten igéjére, mint amennyien szűkölködnek ételben. Mennyien maradnak otthon a vasárnapi ebéd miatt, mert az szent. Mennyien dolgoznak ma is, gondolván, hogy egzisztenciájukat kell biztosítani, és ebben ez az egy nap megoldást ad. Mennyi mindenki vádolja igazságtalansággal Istent a társadalmi különbségek miatt! Jézus azt mondja: nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami az Isten szájából származik. A dialógus kellős közepén még figyelmeztet is, ne csapjuk be magunkat, nem csak az a fontos, mi megy be a szánkon, hanem, hogy mi jön ki onnan. Ezzel egyben útmutatást ad: arra kell hallgatni, amit Isten mond. Az igével, a lélek táplálékával pont úgy kell élni, mint a testet gyarapító étellel.
Bűnbánattal valljuk meg, hogy olyan sokszor rombolunk szavainkkal, és nem táplálkozunk az élet igéjével. Megvalljuk, hogy jobban aggódunk a fizikális szükségletek miatt, és elhanyagoljuk lelki szükségleteinket, az igehallgatás áldott alkalmait.
A második kísértés az oltalom témáját tárja elénk, de emögött is ott húzódik a Messiás elbizonytalanítása. Hiszen a zsidók elvárásai szerint a megígért Messiás majd a templom párkányáról hirdeti meg a szabadítást. Akkor megáll-e ott, és kihirdeti- e hatalmát, vagy leugrik bizonyítandó isteni hatalmát? Egyik sem az Jézus útja! Egyiket sem teheti. Mert nem kényszerítheti Isten hatalmát, nem parancsolhatja meg az Atya azonnali cselekvését! Látszólag ez a második támadás nem is olyan nagy horderejű, mintha kívül lenne a mi kísértéseinken. Itt most arról van szó, hogy az Atya és a Fiú egyet akarnak-e. Engedelmes- e a Fiú az Atya akaratának? Függ- e attól, amit az Atya mond, vagy pedig a Fiú kényszeríti ki az Atya közbelépését. Ki kit irányít? Enged- e az ember az Isten útmutatásainak. Az ember nem lehet felelőtlen! A történelmi leírásokból jól ismerjük az uralkodó osztályok, nemes urak, pártfunkcionáriusok sarjainak nagyképű felelőtlenségét. Nem egy volt vezető ember fiával elszaladt a ló, mert abban a tudatban nőttek fel, hogy apjuk majd kimenti őket a bajból. Ha egy hétvégi verekedés lesz, azt a kocsmában elrendezik utánuk, ha bűnt követnek el, az sem baj, ha összetörnek valamit, vagy valakiben kárt tesznek, apjuk zsebbe nyúl, jótáll értük. Jó, ha ez ember bízik az oltalomban, védelemben, de ez már nem járja! Vajon az Atya kötelessége helyrehozni azt, amit mi elrontunk? Ő azért adott értelmet, belátást, hogy magunk tudjuk megítélni mi az, ami helyes és helytelen, hol a határ a bizalom és az Ő gondoskodó szeretetével való visszaélés között. Jézus ezért mondja: Ne kísértsd az Urat a te Istenedet!
Bűnbánattal valljuk, hogy lázadó szívvel akkor is elvártuk az oltalmat és dolgaink helyrehozását, amikor mi voltunk meggondolatlanok. Bocsánatot kérünk felelőtlen, szeretetlen, elbizakodott és követelőző viselkedésünk miatt.
A harmadik támadás a hatalom színterére visz. Mennyien elbuknak itt! Kétségtelen, hogy hatalmas árat fizetnek, akik elfogadják az ördög ámítását, akik eladják a lelküket! Jézust nem lehet megvenni! Őt nem lehet elkápráztatni. A harmadik etapban úgy tűnik, a gonosz tényleg elveszítette ítélőképességét. Hiszen az Isten Fiával áll szemben, akire nézve, akiben teremtetett ez a világ! Mit is gondol, hogy a világ Urát bizonyos dolgok jobban lekötik, egyes szépségek és kincsek jobban tetszenek neki? S mégis itt már nem is szólítja hízelegve, kételkedve Isten Fiaként. Mintha egy egyszerű emberrel állna csak szemben, nem a Messiással.
Nézem a világ természeti csodáit és nem győzök belelni velük. Pénteken a Fülöp-szigetek gyönyörű világát ismerhettük meg, bemutatták a Trópusi Tengeri Nemzeti Parkot, Víz Alatti Folyó Nemzeti Parkot. Olyan természeti jelenségekről hallottunk, amik még fotókon is lenyűgözőek. Egyetemistaként jártam tanulmányi kirándulás során Innsbruckban, ahol a csoportunk dilemmázott: mit nézzen meg. Válasszuk inkább a Swarowski üvegkristály föld alatti múzeumot, vagy induljunk egy közös túrára az Alpokba. A világ összes kincse és gazdagsága köszönő viszonyban sincs a teremtett világ gyönyörűségével. Amit neki akart volna adni, az egyébként is az övé. Hogyan is gondolhatta a gonosz, hogy ezzel elkápráztatja a Világ Urát? Hogyan gondolhatta, hogy eltéríti a Messiást attól, hogy életét adja váltságuk sokakért?
Egyébként pedig: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mit érek a kézzel fogható gazdagsággal, ha lelkileg szegény vagyok? Semmit sem hoztuk e világba és semmit sem viszünk ki abból. Önmagunknak azonban meg kell állni egyszer az ítélőszék előtt. Akkor derül ki, kinek szolgáltunk, szívünk számára mi volt, ki volt a kincs, mi töltötte meg azt. Mennyiszer éltük már meg, hogy Isten imádata a legnagyobb örömöt okozó! Olyan benső boldogság, amit nem lehet megvenni, kiérdemelni. Aki átélte, tudja, miről beszélek! Elvehetetlen lelki gazdagság ez!
Bűnbánattal valljuk meg, mennyiszer nézünk félve, irigykedve e világ hatalmasaira, tőlük várva a segítséget. Urunk, te mást látsz kincsnek. Isten imádatára tereled tekintetünket, hogy a valódi érték, elvehetetlen gazdagság után vágyakozzunk.
A történet kerete: Jézust elvitte a Lélek a pusztába - Angyalok szolgáltak neki.
Lássuk meg, hogy az ördög mesterkedése, a kísértő és Jézus közötti dialógus az Atya tudtával és az Atya ellenőrzése alatt zajlott. Nem teljes a kiszolgáltatottság, hanem nagyon is határok között tartott. A mi életünkben még inkább igaz ez! Nincs olyan, hogy valamit az Úr ne tudna! Nincs Isten háta mögött, csak az Úr szeme előtt van! Kísértéseink, határhelyzeteink és gyengeségeink tudatában bízhatunk abban, hogy minden ilyen próbatétel szerető mennyei Atyánk tudtával történik. Nyugtasson meg bennünket ez a tény és merítsünk erőt azokból az igékből, amik ugyancsak ezt nyomatékosítják számunkra.
Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. 1 Kor 10, 13
Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Zsid 4, 15
Imádkozzunk! Urunk, köszönjük, hogy átérzed gyengeségeinket, tudod, mit jelent szemben állni a kisértővel. Hívunk téged, kérjük, állj mellénk! Jézusunk, szabadíts meg bennünket a próbatételek idején! Add Szentlelkedet, hogy a sötét órákban téged lássunk és téged halljunk! Hadd tudjuk segítségeddel hűségesek maradni hozzád, téged szolgálni, téged imádni gonoszt legyőző hatalmadért, bennünket mentő szeretetedért. Ámen
