Igazság és megbocsátás

Az „Ó, érthetetlen kegyelem" (Amazing Grace) kezdetű keresztény ének, arról szól, hogy Isten nem azt nézi, mit tett az ember, hanem azt, hogy mire lenne képes - vagyis nem a múltjára, hanem a jövőjére fókuszál. A himnuszt egy durva  rabszolga-kereskedő, John Newton írta, miután ez az érthetetlen kegyelem teljesen átformálta az életét.

A világ, amikor a kegyelem megnyilvánulásának lesz tanúja, telje­sen elnémul. Ebből adott leckét a világnak Nelson Mandela is, amikor huszonhét év után kijöhetett a börtönből, és megválasztották Dél-Af­rika elnökének - a beiktatási ceremónián felhívta maga mellé a pó­diumra börtönőrét. Ezt követően létrehozott egy nevében is merész kormánybizottságot - Bizottság az Igazságért és a Kiengesztelődésért -, és Desmond Tutu anglikán érseket nevezte ki az élére. Mandela így próbálta megállítani a bosszúlavinát, ami több országban is természet­szerűleg bekövetkezett, miután az elnyomott népcsoport átvette az uralmat elnyomóik fölött.

A szabály egyszerű volt: ha egy fehér rendőr vagy katonatiszt önként vállalta a sértettekkel való szembesítést, be­vallotta tettét, és teljes mértékben elismerte bűnösségét, akkor nem indítottak ellene bírósági eljárást, és nem ítélték el.

Az egyik meghallgatáson egy van de Broek nevű rendőr idézte fel azt az esetet, amikor rendőrtársaival lelőtt egy tizennyolc éves fiút, majd…elégette a holttestet, hogy megsemmisítse a bizonyítékokat. Van de Broek nyolc évvel ké­sőbb visszatért ugyanahhoz a családhoz, és az apát is letartóztatta. A feleségnek pedig végig kellett néznie, ahogy a rendőr a férjét egy farakáshoz kötözi, benzinnel leönti és felgyújtja.

A tárgyalóteremben a légy zümmögését is lehetett hallani, amikor az idős asszony, aki előbb fiát, majd férjét is elveszítette, szólásra emelkedett. - Mit kíván van de Broek úrtól? - kérdezte a bíró. Az asszony azt kérte, hogy van de Broek menjen vissza oda, ahol elégette a férjét, és szedje össze a hamvait, hogy méltó módon eltemethesse. A rendőr lehajtott fővel beleegyezett.

Az asszonynak azonban volt még egy kérése: - Van de Broek úr az egész családomat elvette tőlem, bennem mégis maradt szeretet. Sze­retném, ha havonta kétszer meglátogatna a gettóban, és velem tölte­né a napot, hogy anyja lehessek. És szeretném, ha tudná, hogy Isten megbocsát neki, és én is megbocsátok. Szeretném átölelni, hogy tudja, valóban megbocsátok.

Miközben az idős asszony elindult a tanúk padja felé, a teremben néhányan spontán elkezdték énekelni az „Ó, érthetetlen kegyelmet". Van de Broek azonban nem hallhatta a himnuszt, mert az események hatására elveszítette eszméletét.

 

Az éneket a lentebb ajánlott Énekeskönyvből ki lehet keresni!

Két modern feldolgozását pedig meghallhatni:

http://www.youtube.com/watch?v=zP1yPU83W0g

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=lfoCSmw-EaE&feature=PlayList&p=D91388F6288ACF07&playnext=1&playnext_from=PL&index=1