Mindennek megvan a maga ideje

Ha valaki rendszeres látogatója ennek az internetes naplónak, akkor láthatja, nem minden nap van itt friss hír, vagy bejegyzés. Ennek több oka is lehetne-  de a legfontosabb: nem mindig adatik meg, az, amit le kell írni. Az Ákossal készült beszélgetésben is elhangzott, hogy vagy van egy kegyelmi pillanat és akkor megszületik a mű, vagy nincs és várni kell. Persze a lelkésznek hetente többször kell beszédet mondania, különféle alkalmakon, istentiszteleteken" prédikálnia" de az egy más műfaj. Mindennek megvan a maga ideje. Például egy új blogbejegyzésnek is.

Egy nagyon régi bibliai könyv, a Prédikátor könyve a harmadik fejezetében egy egész sorozatot ad elénk, amiben leírja: ideje van a sírásnak, és a nevetésnek, a gyásznak, a táncnak, az ölésnek( !), gyógyításnak, az ölelésnek, az öleléstől való tartózkodásnak, a hallgatásnak és beszédnek....

Azt hiszem, nem kell sokat magyarázni. Tapasztaljük, éljük. Mindennek rendelt ideje van, csak az a kérdés, hogy mikor mondhatjuk ki, mikor ismerjük fel, hogy az most jött el.  

Ma ismét sokat fogalalkoztam a tizenéves korosztállyal. A " Vendég a  háznál" című műsor a Kossuth rádióban is ezt a témát dolgozta fel. Azt tapasztalom, hogy ez az az időszak az ember életében, amikor nem tudja jól felmérni a múló időt. Az egyik nap felnőtt a másik nap még gyerek. Persze attól függően, miről van szó. Ha cigiről van szó: már felnőtt ( pedig Magyarországon sem dohányárut sem alkoholt nem szabad 18 éven aluliaknak vásárolni!) ha arról van szó, hogy hozzon döntést, és munkában, tanulásban is felnőttként, felelősen teljesítsen, akkor gyerek.... De mondhatnánk azt is, így van ez a szexxel is, pedig hát mindennek rendelt ideje van. MIKOR? Azt hiszem nem kell túl sok bölcsesség hozzá, csak figyelni kell, és rá kell hagyatkozni Arra, Aki ennek a világnak rendet ad. Mikor kell felébredni? Hát reggel, vagy akkor, amikor csörög az óra, amikor arra rendelt ideje van. Tudom, sokaknak ez sem evidens. Pedig tanulhatnánk rendet a költöző madaraktól, akik tudják, mikor kell menni, és meddig szabad maradni... Valami jelzi nekik belül, mitévők legyenek.

Nekünk is van lelkiismeretünk, értelmünk, érzelmi, lelki adottságunk. Emellett pedig van egy igazodási pontunk, a Szentírás, Isten igéje, amin a lelki iránytűnk tájékozódhat. Minek mikor van itt az ideje? Isten maga személyesen nem súgja senki fülébe, de ha imádkozunk, ha az igére figyelünk, akkor az események előtt kapunk tisztánlátást a döntésekhez, hogy nyugodtan cselekedhessünk. Ha a múló időben nem felejtjük el a múlhatatlan Istent kérdezni, keresni, akkor tudni fogjuk: most van- e ideje az ölelésnek vagy az építésnek, a beszédnek vagy a hallgatásnak.