A bölcsességről

Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára
nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói minden nap
ajándékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték. Az
emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt az ítéleteiben.

Egy napon tragédia sújtott le a városra. A város vize beszennyeződött, és minden férfi,
nő és gyermek megőrült. Csak a király nem, akinek saját kútja volt.
Nem sokkal a tragédia után, a bolond városlakók beszélni kezdték, hogy a király
"különösen" viselkedik, az ítéletei nem helyesek, és a bölcsessége színlelés csupán.
Néhányan az is feltételezni merészelték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan
szétfoszlott. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját.

A hegy tetején élő magányos királynak nem maradt senkije. Egy nap elhatározta, hogy
lemegy a hegyről és ellátogat a városba. Meleg nap volt, ezért ivott egyet a város
kútjából.

Aznap éjjel hatalmas ünneplés volt a városban, az emberek boldogok voltak, hogy imádott
királyuk "visszanyerte a józan eszét".

(*Dan Millman -- A békés harcos útja*)