„Az ember nem eshet mélyebbre Isten kezeinél”

Meglátni mások szemében a szálkát a magunkában pedig a gerendát sem- már Jézus korában is elterjedt gyakorlat volt... Nincs olyan nap, amikor ne kellene szembesülni a körülöttünk élők mulasztásaival vagy súlyos, a későbbiekben akár büntetőjogi következményeket hordozó tetteivel. A média hozza a borzasztó eseményeket, beszámol arról, ki hágta át a törvényt, mi pedig  egyre értetlenebbül figyelünk, ahogyan újabb és újabb felháborító dolog kerül napvilágra. Persze Mezőberényben - s valószínű egy hozzánk hasonló kis településen- egy keddi vagy pénteki piaci napon majdnem olyan gyorsan terjednek a hírek, mint a világhálón. Régen a " nehogy a szájára vegye a falu" kifejezés visszatartó erő is volt, így jobban vigyáztak arra, nehogy olyasmit tegyenek, ami okot adhat a pletykára, vagy a megvetésre, s ezzel együtt a szégyenre. Ma már persze sem a veszekedés, sem az italozás, sem a házassági hűtlenség nem érdekes, ma már nincs komolyabb közösségi következménye mindezeknek. Talán jó, talán rossz. Ha a hátterében az áll, hogy " nem érdekel mit csinálnak mások, csak velem ne fogalalkozzanak", akkor ez közöny, de hárítás is. Ha a közösség azért nem háborodik fel, mert tagjai személyesen is átélik, mit jelent elbukni, mulasztani, megkísértetni, akkor ez együttértérzés, és megértés. Jézusról azt mondták a kortársai, hogy falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. Megdöbbentek, amikor szó nélkül tűrte, hogy egy prostituált a könnyeivel mossa a lábát és azt a hajával törölgesse. Jézus arra tanít, hogy a szerető Isten szívesen megbocsát a hozzá forduló bűnösnek. Sokszor az emberek könyörtelenek, nem felejtenek, dacosak, esélyt sem adnak arra, hogy ha valaki valamit elrontott, az helyrehozhassa a bűnét. Isten viszont megbocsát, ha valóban keressük a tőle jövő szeretet mindent helyrehozó hatalmát. „Az ember nem eshet mélyebbre Isten kezeinél”. Ezt a mondatot többször hallhattuk a volt német püspökasszonytól, aki maga is átélt sok mélységet és megtapasztalhatta Istenünk megújító kegyelmét. Azt gondolom, a böjti úton arra is rá lehet eszmélni, hogy nincs tökéletes ember, egyikünk sem az. Ugyanakkor azt is át lehet élni, hogy a tökéletes szeretetű Istennél mi gyakorta elbukó, szeretetben hiányos, olykor keményszívű és keményfejű emberek is esélyt kapunk nap mint nap.

Keressétek meg itt a Kegyelmed Úr Jézus című éneket!http://kispest.lutheran.hu/eke/enekeskonyv/web2/index.html