Getszemáné

Ahogyan ígértem, a következő napokban itt is közlöm azokat az irodalmi műveket, amik csütörtökön hangoztak el a tanácsteremben. ( Egyébként nagy öröm, hogy 14 jelenlegi és volt pedagógus ült akkor körünkben!)

 

Ez a fénykép egy öreg olajfáról Gecsemáné-kertnek a hagyományok szerinti helyén készült. Jézus a közelben imádkozott, miután elárulásának éjszakáján elhagyta a felső szobát.

Jézus Krisztus szenvedése lélekben itt kezdődött az emberiség bűneiért (Mát. 26:36–44; Márk 14:32–41;). Imája után elárulta őt Júdás Iskariotes, tanítványai pedig szétszaladtak,  miután a kertben elfogták őt. 
 
 
Az alábbi vers a Gecsemáné kerti jelenet költői lejegyzése.
 

Pákolicz István:  Getszemáné 

Hát jól kiválasztotta őket az biztos

alig kődobásnyira

javában aludt mind a három

pedig csak azt kért

hogy egy órányit virrasztanának vele

 

Valamicske bort is ittak a vacsorához

-attól nehezedett volna el a szemük?

 

Az a kődobásnyi távolság mérhetetlen

Mérhetetlen

mert nem az Isten fia

         az Ember volt

végtelenül elhagyatva

 

Az Ember, aki vérrel verejtékezett

az előre megélt kínszenvedésben

 

S mégis maradt annyi ereje

hogy mentegesse az álomszuszékok gyarlóságát

 

Arra volt készen a lélek is,

hogy futni segítsen

az erőtlen lábnak