Minden kegyelem...

Ma Orosházán jártam, egy temetésen. Elkísértük utolsó földi útjára Lenke nénit. Az ő neve fogalom volt az ottani evangélikus gyülekezetben. Sok ezer igéslapocskát írt csodaszép jellegzetes gyöngybetűivel- én is sokat őrzök. S amilyen különös, mindenki, aki ma ott volt az Alvégi temetőben, még egy utolsó intelmet kaphatott tőle: "Szeresd az Istent és tégy amit akarsz" idézte nekünk Augustinjust. - Erre az alkalomra is elkészültek a lapocskák, még idejében....

Szóval Lenke néni egy nagyon aranyos kis néni volt, apró, gyors léptekkel közlekedett, mosolygott, miközben már adta is az igét a kézbe, hogy gondolkozzunk el, örüljünk Urunk szavain... Rengeteg verset tudott és rengeteg karácsonyi műsorra készítette fel évtizedek alatt kis tanítványait. Bájosan elbeszélgetett a tárgyakkal is, és nem számított neki, hogy már elmúlt 80 éves, tanulgatta az új ifjúsági énekeket és magától értető módon énekelte azokat. Az utolsókig azon fáradozott, hogy az evangélium,-  Istenünk szeretet- üzenete- eljusson mindenkihez. Lelki olvasmányokat adott tovább, beszélgetett, istentiszteletet szervezett az idősek otthonában. Egész életét áthatotta gyermekien tiszta hite. Tanító volt és kántor, diakonissza és gyülekezeti munkatárs. Jézus szolgálója. Az ő megváltott, szeretett gyermeke. Szeretnék így, ilyen bátran, hűségesen a végsőkig kitartani.

Amikor már özvegy testvérével együtt lakott, és az ebéd utáni szieszta után felébredtek, újra tartottak egy kis áhítatot maguknak, ahogyan azt reggel és este tették. Soha nem unta meg, és soha nem vált számára munkaeszköz a Biblia. Tudta:minden kegyelem! Úgy hiszem szép, teljes, áldott élete volt, akkor is, ha sosem volt férjnél és nem születtek gyermekei. De szerették a tanítványai és a diakóniai csoprt tagjai, és annyian még. Mert azt adta, amit ő is kapott: továbbsugározta Jézus fényét. Az örök világosság fog neki ragyogni. Hiszem. Hisszük.