Örömtenger

Nem hiába ez a dagályosnak tűnő cím. Igenis, túláradó öröm van bennem most a mögöttünk levő pár nap után. Először évfolyamtalálkozón jártam Révfülöpön az Ordass Lajos Oktatási Központban, majd pedig Balatonszárszón lelkészkonferencián. ( Egyébként honnan tudtátok, hogy nincs frissítés a blogon? Ma néztem a statisztikát. Vasárnap rengetegen jártatok erre, tegnap, tegnapelőtt alig néhányan klikkeltetetk ide...)

Persze a két esemény között itthon prédikáltam, tehát ez nagy " futás" volt. Mégis csupa jó élményben volt részem. A harmonia egyik oka nagyon prózai. Ha az ember lánya kikerül az otthonából, nem látja maga körül a háztartási teendőket és egy kicsit nyugodtabban tud figyelni arra, ami vele történik, és azokra is akik körülveszik. S persze egy anyukának az is felüdülés, ha most az édesapa átveszi egy picit a szerepét, és ő gondoskodik a gyerekekről, takarít, mos, és enni készít. Hálás vagyok, hogy a fárjem ezt zokszó nélkül megteszi. Jó társam van, hála Istennek! Szerintem egy- egy ilyen napot minden feleség és anya megérdemel. S az apák is jobban látják ezután, mit teljesít nap, mint nap a hitvesük. No de ez csak a jéghegy csúcsa. Ami sokkal nagyobb öröm, hogy találkozhattam az évfolyamtársaimmal, családjukkal( jut eszembe, ezen a mi csaláunk is teljes számban vett részt .) Jó volt látni a hivatásukban lendületes  és családjukban boldog, fiatal lekészeket. Még jobb volt átélni, hogy az a láthatatlan fonal összeköt minket. Nagyon hasonlóan gondolkodunk mindenről. És ez az egység erővé válik. Hitünkben, igei látásunkban, az egyházi életet érintő kérdésekben nem volt vita. Mindenki a maga személyiségét, karizmáit hozta elő, de a Lélek egy. Hiszem, hogy a követekező időszak gyülekezeti munkájának megújulása itt rejtőzik. Látjuk a megoldatlan problémákat, észleljük gyakorlatunkban azt, amit még jobban kellene igazítani a Szentíráshoz. Biztos vagyok benne, hogy Istenünk ad is elég kitartást, de áldást, hogy beleljesítsük küldetésünket. De majd itt folytatom....