CSALÁDI NAP

Miért van szükség családi napra és családi istentiszteletre egy gyülekezetben? Azért mert az egyház és az Isten ügye, az istentisztelet nem csak néhány egyedül maradt idős asszony/ férfi szórakozásának helyszíne, esetlegesen csak egy szűk közeg érdeklődésére számot tartó esemény. Pál apostol így ír Timóteusnak az első levelében: " Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson." (1 Tim 2,4) Minden ember! Ezért nem lehetünk elzárkózók, vagy a magunk hitét hőmérőző keresztények.  Minden ember kedves az Úrnak! ( Akkor is, ha ezt még sokan nem tudják.) S bizony felelősséget hordozunk, legelőször a családunk tagjai felé. Ők ismernek minket. Tudják, milyenek vagyunk megkísértetten, sokszor hitünkben és szeretetünkben ügyetlenkedőn. De mi is ismerjük őket, s ki mást hívnánk alkalmainkra, hogy kísérjenek el a gyülekezetbe, semmint a szeretteinket?

A mi oltárképünk szüntelenül elénk tárja azt  a jelenetet, amikor az Úr Jézus felszólította tanítványait: engedjék hozzá menni a gyermekeket ( hozzá teszem: az anyukákat is!). Egy ilyen napon a gyülekezet minden tagja próbatétel elé van állítva: türelmes vagyok- e azokkal, akik nem úgy gyakorolják hitüket, mint én? Elfogadó vagyok-e, amikor valami új vagy éppen más történik egy istentiszteleten, mint a megszokott? Kész vagyok- e tanulni a Mestertől, és másokat oda vezetni Hozzá? Észreveszem-e, hogy mindenkinek van helye az egyházban, van valamilyen adottsága, amivel képes Őt szolgálni? Akarom-e olykor teljesen megszentelni az egész ünnepnapot, s akár több órát is az Úr közelében, az övéi társaságában tölteni?

Nekem nagy örömöt jelenetett a tegnapi nap. Csak néhány a csodálatos pillanatok közül: gyönyörűen feldíszített tele templom, a szépen éneklő, igét hallgató gyülekezet, megbízható  munkatársak az épület minden helyiségében, a Lélek megérintettségétől boldog arcok, a húsvéti történetet átéléssel eljátszó gyerekek, a könnyűzenei istendicséret mindent átjáró szépsége és mélysége, a dallam és szöveg bizonyságtétele, a felnőttek és gyermekek szorgoskodása a kézműves szobában, a bőséges és nagyon finom ebéd, a sportolók és lovaskocsizók önfeledtsége, egy kedves tanárnő meleg hangú elődása, egy vak testvér humora és lélekből fakadó békessége, egy nyugodt este áldása. ( És ezek csak címszavak, hát mégha elmesélném elejétől végig mennnyit fáradoztunk azon, hogy minden gördülékeny lehessen! )

Istené a hála, a dicsőség mindazért, amit tegnap véghez vihettünk és átélhettünk!

Köszönöm mindenkinek, aki testben vagy lélekben velünk volt!

( Képeket majd este...)