Elméleti vagy eleven?

fej.jpgElméleti kereszténység. Az olyan, mint a művirág. Úgy tűnik, mintha elven lenne, éppen csak a növekedés, a termés hiányzik, nincsenek életfolyamatok. Az elméleti kereszténység messze van az emberektől- talán én ezért is szeretem jobban a családi istentiszteleteket, mert akkor nem megyek fel a szószékre. Túlságosan távolságtartó- nem látom az arcokat, a visszajelzéseket. Sokkal jobban szeretem azokat az egyéni lelkigondozói szituációkat, amelyekben szívtől- szívig szólhatunk. A hitünk csak elméleti marad, ha nem kerülünk ilyen testközelbe másokkal. Baj, ha valaki magában tartja mindazt, amit Isten rábíz. Ott csak vegetálás van- hadd higgyem, hogy minden hívő ember számára adódnak olyan pillanatok, amikben konforntálódik a hitük a másik ember sorsával, kérdéseivel. Mert ha nem így van, az csak elméleti kereszténység, mondhatnánk, könyvízű, vagy egyenesen önös.

Két  kedves arc van előttem. Ma nekik próbáltam Isten szeretetéről bizonyságot tenni. Mindketten életük mélypontján vannak, és várják a választ az Úrtól. Komoly  megpróbáltatást élnek meg. Mégis tartják magukat, mégis tudják, nem jó, amikor meginog a hitük. Egyik beszélgetésre sem tudtam rákészülni. Egyszer csak ott volt a kikerülhetetlen alkalom, ott volt a másik fájdalma, kétsége, könnye...

Egy kedves gyülekezeti tagunk mondta egyszer egy hasonló helyzetben nekem: "eddig is sokat imádkoztam, de most már még többet imádkozom." Akkor döbbentem arra rá, nekem nem is kell okos dolgokat mondani, csak egy picit finomítani a gondolatmeneten, bátorítani. Hiszen beszélgetőtársam tudja, Jézusnál van megoldás, békesség. Most viszont meg kell hallgatnom, vele kell sírnom, ott kell lennem mellette. A mélyponton levő önmagát sem méri fel reálisan és Istent sem, ezért meg kell erősítenem abban, amit egyébként tud: Jézus sosem hagyja el, rá mindig számíthat.  El kell mondanom: a rossz helyzet nem bosszú az Úr részéről, Ő nem kínoz minket. Ő a mi Szabadítónk, szerető mennyei Atyánk, aki jót akar nekünk. Gondoljunk életünk számbavehetelenül sok áldására, s Jézusunk keresztjére, mindarra, amit értünk tett! Ha bárkinek így kell odaállni egy másik ember mellé, annak ez figyelmeztetés is- nem élhet elméleti keresztényként! "A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését!" Róm 8,19