öröm

Nagyon zsúfoltak a napjaim- ezt a bejegyzést is éjszaka írom. Arra gondoltam, ha valaki valami újat szeretne találni, mindenképpen tájékoztatnom kell arról, miért is nincs itt két napja semmi változás. Egész egyszerűen nem voltam két napja a gépem mellett!

Ugyanakkor bár sok feladat tornyosul elém- mégis nagy az örömöm! Több oka van ennek a benső derűnek.  A legfontosabbal kezdem: jó, ha egészen egyszerű, gyermeki bizalommal elhisszük Istenünk szavait. Ha így teszünk örülhetünk annak, hogy valóban vezet, konkrét eseményekben mellénk áll, sőt előttünk megy. Számomra ilyen a hónap igéje: " Íme nyitott ajtót adtam eléd, amit senki sem zárhat be." Jelenések 3,8  Újra és újra átélem benne Urunk hatalmát, azt az erőt, aminek senki sem állhat ellene. Átélem, hogy ha valamit Ő elhatároz, az magával ragad, és olyan jó ezzel sodródni, ebben az áramlatban lenni. Ez az egy mondat képes félelmeket oszlatni, képes reményt adni. Egyszóval most ez az örömöm legelső forrása: az ige tényleg nem halott betű, szöveg, hanem sokkal több: Istenünk hozzánk szóló, bennünket hitünkben erősítő, bátorító szava, kedves és határozott üzenete.

Az öröm másik forrása, hogy régi kedves ismerősökkel töltettem el pár órát ma és tegnap is. Egy professzorral, akinek szívügye a legkisebbek között végzett valláspedagógia. Az ovisoknak úgy mesél el egy bibliai történetet, hogy a felnőtteknek is leesik az álluk. Olyan dinamikus és olyan élettel, Lélekkel teli az, ahogyan átadja a régen ismert bibliai történeteket, hogy magával ragad, betölti a szívünket és valahogy elkezdünk formálódni általa. Frieder Harz számomra példakép, tanítómester is.

Örömöm legutolsó oka, a régi kedves barátokkal, munkatársakkal, óvónőkkel való találkozás. Már megint rengeteget nevettünk, már megint elhatároztunk mennyit dogozunk majd együtt, ötleteltünk, terveztünk. De jó volt feleleveníteni a közös munkát, a nagy egymásra hagyatkozást, azokat a csomópontokat is, amik összehoztak minket. A szomorú pillanatokat és a komikus helyzeteket is előhoztuk- igen, mindent újra éltünk. Csodálatosan feltöltött, megerősített, a barátságot megszilárdította, a szeretetet elmélyítette. Jó volt újra együtt lenni, ha csak néhány hosszabb beszélgetés erejéig is.

Azt gondolom, az éjszakai órán ennyi tőlem sok is... Legyen örömteli napotok, melyben helye van Isten szeretetének, a tanulásnak és figyeünk a körülöttünk élőkkel való kapcsolatokra!