Adventi ima

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha nagyjából rendben
mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj,
szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon,
szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy...
Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni
szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is.
Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel
ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen
hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.
Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló
télapóktól, leszünk boldogabbak!
Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas
szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól.
Meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak,
mindig rohanó, sikerorientált, emberek vagyunk, hanem érző, sérülékeny,
törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi életük során.
Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell
elengedni.
Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség
fájdalmát - emberi módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől,
bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!
Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.
Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát
maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre.
Add, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.
Adj békét, mindannyiunknak Uram!
( Tamásy Éva)