Lélek által, Lélek szerint

igehirdetés 2015. szeptember 6-án

pinot_noir_szolo.jpgIntelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Az ilyenek ellen nincs törvény: Más értelmezés szerint: Nem az ilyenek ellen van a törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.  Galata 5, 16-25

A mai Ankara volt annak a területnek a központja, melyet a Római Birodalom idején Galáciának neveztek. Ott születtek a keresztyén közösségek Pál szolgálata nyomán. Ott főként pogány hátterű emberek lettek Krisztus követőkké. Ezeket a gyülekezeteket Pál hívta életre második missziói útja során, de nem tudta őket folyamatosan gondozni, hiszen feladata az ébresztés, a létre hívás volt. Harmadik missziói útja során is ellátogatott hozzájuk, de nem sok időt töltött velük, továbbment. A többi általa alapított gyülekezettel is hasonló volt a kapcsolata. Híreket kapott felőlük, aztán ha szükséges volt, pásztori leveleivel igyekezett a lelki élet dolgaiban segíteni őket, utat mutatni számukra.

Az egyház történelmében azóta is minden keresztyén közösségben felvetődnek azok a kérdések, amik az akkori gyülekezetekben megoldandó problémának mutatkoztak. Ezért Pál apostol mind a tizenhárom levelét úgy olvashatjuk, hogy azok azokat Isten nekünk is íratta.

Természetesen mindenhol- más- más hangsúllyal- de az a kérdés továbbra is az, mit jelent keresztyénnek, Krisztus követőjének lenni. Mit jelent keresztyénként élni? Hogyan kell megmutatkozzon életmódunkban az, hogy Krisztushoz tartozunk? A galáciabeliek azt gondolták, hogy egy dolog Jézus Krisztus elfogadása, de a törvény megtartása dönt az ember üdvösségéről. Így minden egyes zsidó vallási előírást továbbra is be kell tartani, főként körül kell metélkedni, hogy Isten előtt kedves legyen az ember.

A cselekedetek és a hit csap össze. A tettek és a szív. A lélek és a test, ahogyan Pál fogalmaz. Még inkább egyértelműsítve: szemben áll egymással az ember igyekezete és a Szentlélek kegyelme.

Intelek titeket! Így kezdi ezt a szakaszt az apostol:  „Intelek” ! A felnőttek nem szeretik az ilyen hangot. Már a tizenéves sem. Mert ez azonnali megállásra, sőt visszakozásra késztet. Olyan kemény figyelmeztetés, amiben ott van az elmarasztalás is. Intelek titeket! Mintha egyenesen ezt mondaná a szemünkbe: „ Nem jól van úgy, ahogyan gondolod! Nem helyes az, ahogyan eddig tettél! Nem mehet tovább, ahogyan eddig ment! Intelek, mert úgy tűnik önmagadtól célt tévesztettél. Vizsgáld meg magadat! Úgy látom, a dolgok elromlottak!” Ki az, akinek kedves lenne ez a hangvétel? Ugye bizony inkább elhárítanánk? Ma mégsem tehetjük meg! Először inkább kérdezzük meg magunktól: van egyáltalán a környezetünkben olyan valaki, akitől ezt a feddő, őszintén számon kérő hangot elfogadjuk?

A galáciabeliek tudhatták: lelki atyjuk szava szól hozzájuk. Azé a Pálé, aki elvezette őket Krisztus kegyelméhez, aki megismerhette velük az Ő határtalan szeretetét. Bizonyosak lehettek abban, hogy ők fontosak és kedvesek neki, hiszen Pál hozta létre gyülekezetüket, lelki otthonukat. Tehát olyan valaki szól hozzájuk és inti őket, akinek nem közömbös sorsuk, jelenük, üdvösségük.

A lelki atya pedig felszólítja őket arra, miként éljenek: a Lélek szerint éljetek és a test kívánságát ne teljesítsétek. Olyan embereket szólít fel, akik gyakorlottak abban, hogy a cselekedetekre fókuszáljanak. Semmi meglepő nincs az érvelésében.  „ Ti a cselekedetekre néztek?  A tettek mezején jártok? Hát akkor a Lélek tetteiben legyetek elöljárók!”  Zseniális Pál apostol munkamódszere. A saját logikájukban kapja el a galáciabelieket. Igen, ez nem is Pál, hanem Isten zsenialitása!  A magunk logikájával szégyenít meg bennünket, ha kell, úgy leckéztet meg, hogy rájövünk, a magunk igazságával, a mi érvelésünk mentén húzott csőbe bennünket.

A kereszténységnek mindig nagy veszélye volt, hogy előtérbe hozta a tetteket, mint a lelkiséget. Már Jakab apostol levele is erről szól. Mi a fontosabb, mi előrébbvaló? A törvény vagy az evangélium, a cselekvés vagy a hit? A jó tettek, vagy a kegyesség?

Ma is veszély ez, mindenhol, nálunk is. Mert versengővé, gyanakvóvá, egymást méregetővé, egymást kibeszélővé tesz, ha a törvényhez kezdjük mérni a jót. „ Nézd, hogy viselkedik az a másik! Nézd, hogy él az a másik! Nézd, ezt nem lenne szabad! Milyen ember, aki ezt és azt is megengedi magának?” Rögtön az világlik ki ezekből a reakciókból, hogy a mi saját tetteink bezzeg a helyén vannak. Csak éppen a szív  a lélek hibádzik… Pál azt mondja: akik a törvényhez mérik a másikat azok maguk is célt tévesztenek. A mi normánk az evangélium. A mi alapunk Krisztus kegyelme, amiből nem kovácsolhatunk törvényt. Mi Lélek által élünk, nem a törvény megcselekvése által, mert az egyedül Jézus Krisztus töltötte be. Ezért éljünk a Lélek szerint is! Az az indulat legyen meg bennetek, ami a Krisztus Jézusban is megvolt. ( Filippi Krisztus-himnusz!)

Pál apostol tehát bőséges felsorolásában felhívja a figyelmet a helytelen cselekedetekre, ezt követően pedig kizárólag a Lélek gyümölcseként mutatja be a jót! Ezt senki sem tulajdoníthatja önmagának. A Lélek gyümölcsei következmények! A Lélek munkájának eredményei.

Most szeptemberben a betakarítások és a szüret idején ennél egyértelműbben nem is kaphatnánk útmutatást a lelki életre vonatkozóan. Mert ki ne vágyna szeretetre? Ki ne akarna békességet, főleg most ebben a kiélezett helyzetben? Ki ne szeretne önmaga is türelmesebb lenni, vagy több türelmet kapni? Ki ne vágyna jóságra, vagy arra, hogy érte szívességből cselekedjenek meglátva szükségleteit, benső vágyait? Több teljes könyvet  szentelhetnénk a hűségnek, szelídségnek és a mértékletességnek, mert itt látjuk a legnagyobb a XXI. század legnagyobb deficiteit!

Hát nem vesszük észre, hogy hiába pallérozzuk a másikat és hiába bizonygatjuk önmagunkat becsapva? Ezek nem emberi termékek, hanem az Isten Lelkének gyümölcsei! Nem arra szólít fel az apostol, hogy mindet pipáljuk ki, hanem hogy vegyük észre: képtelenek vagyunk akár csak egyet is a magunk kiválóságának tulajdonítani. Ha valami is látszik életünk fáján ebből, az a Lélek gyümölcse. Azért nőtt oda, azért fejlődött ki, mert teret kapott bennünk a Lélek.

Ma két édesanyára emlékezünk, akiket a héten temettünk el.  Amikor életrajzaikat összeállítottuk, megrendülten kérdeztük: „Hogyan lehet, hogy 9 évtized minden nehézsége, méltatlansága, betegsége és rossz életeseménye ellenére ennyi szeretet volt bennük? Hogyan lehetett minden bajt elszenvedve, csendesen, szelíden, türelemmel élni? Nem  panaszkodni, nem sértegetni, nem kiborulni, hanem jót adni, áldozatot vállalni. Kérdeztük mi édesanyák, kérdezték gyermekeik, akik már maguk is nagymamák… S be kellett valljuk mi is: nem magunktól vagyunk minderre képesek! Ezek a megnyilvánulások a Lélek munkái voltak elhalt szeretteink életében. Isten Szentlelke jelenléte, áldása így mutatkozott meg bennük.

Kevés olyan település volt a XX. században, mint a mienk, ami az akkori migrációs változásokat ennyire közelről élte meg. Elhurcolták a zsidókat, deportálták a német fiatalokat, kitelepítették a német gyermekeket, időseket. A csehszlovák- magyar lakosságcsere értelmében ok helyi „ tót” kitelepült, beletepültek hozzánk a Felvidékről a katolikus magyarok. Majd pedig kitelepítették a pestieket a kulák családokhoz.  A tegnap megkoszorúzott emlékmű gránitján ezt olvassuk: köszönettel az őket emberséggel befogadóknak. Hogyan voltak erre képesek, miután már annyi igazságtalanságot átéltek? Hiszem, hogy Isten erejével, a Lélektől kapott béketűréssel, irgalommal, szelídséggel.

Krisztus Jézus tanítványai, barátai így élnek. Első dolguk segítségül hívni a Szentlelket. Ma, amikor levettem egy Magyarázatos Bibliát a polcomról, kiesett belőle egy kék igéslap, rajta a Jn 15-ben olvasható ige, Jézus ezt mondja: nélkülem semmit sem tudtok cselekedni…

Ezért, ha észrevesszük a másik gyengéjét, hogy test szerint él, akkor imádkozzunk számára Lélekért! Ha elkeseredünk saját méltatlanságunkon: imádkozzunk Lélekért! Bosszankodás helyett, a másik méregetése, törvényeskedés helyett imádkozzunk Lélekért!

Tegnap a kilenc éves kislányunk egy három évvel ezelőtti( !) történetet mondott el önmagáról. Egy csalafintaságot követett el akkor. Majd megkérdezte: „ Anya, mi ez a „lélek” valami”? A lelkiismeret furdalásra gondolt. Szerette volna tudni, hogy is működik benne ez. Mert bár régen történt, a lelkében még most is kellemetlenül érzi magát, amikor erre a rossz tettére gondol.

Imádkozzunk a Lélekért, Lélek gyümölcseiért! Ettől a bűnbánattól és igyekezettől, ettől a lelki ráhangolódástól lehetünk Krisztus követők. Mert nélküle semmit sem tudunk cselekedni.