Így töltsétek be a Krisztus törvényét

 gaal-eva-farizeus.jpgIgehirdetés 2015. szeptember 13-án

 

Hogyan is van az a Lélek szerint? Mit jelent Krisztus törvénye? Hogyan hordozzam a magam és a másik terhét?

 

Galata 5, 25-6,10 alapján

5, 25  Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. 26  Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

Kisztus törvényének betöltése

6,1 Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.2 Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. 4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.5 Mert mindenki a maga terhét hordozza. 6 Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. 7 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: 8 mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.9 A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10  Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvérink a hitben. 

A galáciába írt levél ezt megelőző sorai, a test és a lélek gyümölcseiről a múlt vasárnap textusa volt. Onnan folyatjuk, ahol abbahagytuk. Még emlékezhetünk arra, ami hangzott el akkor. Pál intette a galáciában élőket, hogy ha a Lélek által élnek, akkor a Lélek szerint is éljenek! Ne a cselekedetek meglétére, vizsgálatára fókuszáljanak, hiszen a jó cselekedetek nem a magunk büszkeségei, hanem Isten Lelkének gyümölcsei. Krisztus nélkül egyébként sem tudunk semmit sem cselekedni…

Hát innen folytatjuk ismét.

Tegnap egy közeli gyülekezetben volt lelkésziktatás- 5 éven belül harmadik. Püspök úr határozottan kezdte az igehirdetését, mondván, szeret a városba jönni, de most már lelkészt iktatni nem akar újra jönni… Mi a helyzet testvérek? Miért van az, hogy bizonyos közösségekben nem találnak egymásra lelkész és gyülekezet?  Miért olyan nagy szó, amikor a békesség és szeretet lelkületét domborítja ki őszintén a lelkész székfoglaló igehirdetésében?  A padokban ülő lelkészek minden alkalommal, amikor a felügyelő asszony megszólalt, helyeslően bólogattunk. Miért? Mert a köszöntésre következőket  így kérte fel: Kérem XT-t köszöntse lelkészünket… Igen, összetartozásukat, együtt munkálkodásukat, egymásra utaltságukat jelezte nem csak a személyes üdvözlő és áldást kérő szavakban, hanem az azt követő felkérésekben is. Miért különös? Mert ez a közösség sajnos elhíresült egyházunkban arról, hogy meg nem értés, széthúzás, szeretetlen megnyilvánulások, pártoskodás kaptak túl nagy teret, és rombolták a valaha volt virágzó, lelki életben mély közösség életét.

Hallva egy tőlünk nem is olyan távoli evangélikus gyülekezet nehézségeiről talán könnyebb elindulni, hogy magunkra nézzünk, egyszerűen csak párhuzamokat keresve, őszintén elgondolkodjunk. S a felszólítást így ne csak a tőlünk messzebb élőknek küldjük, hanem magunk szívleljük meg: Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők. Hadd egészítsem ki: ennek a megnyilvánulásnak háttere az önös érdek, öntudatosság, énközpontúság lelkülete, de ez nem Krisztusi!

A keresztyén közösségben más az SZMSZ, mint a világban. Mostanában egyre többször tapasztaljuk a hivatalvezetésünk során, hogy nyilvántartásainkban ugyanúgy és ugyanolyan gyorsan kell igazodunk a világi törvényekhez. Természetes, hogy ügyintézéseinkben, a pénzkezelésünk és beruházásaink menetében nem térhetünk el a jelenleg érvényben levő szabályozásoktól. Ezért kell kivárni az engedélyeztetési eljárás minden lépését a templomfelújítás során is. Mégis: bármennyire is tudnunk kell e világ elvárásainak  eleget tenni, megadni a császárnak, ami a császáré, életünk, egymáshoz való viszonyulásunk indulataink, lelkületünk mást kell tükrözzenek, mint egy egyesület, civil szervezet, vagy intézmény esetében. Meg kell adni Istennek is, ami az Istené. Magukat, szavunkat, érzületünket alá kell rendelni a Krisztus törvényének.

Több paragrafusa van ennek a törvénynek:

1. § Szelíd lélekkel való helyreigazítás- őszinte, tiszta beszéd egymással, ha a másik ránk van bízva, szeretettel beszéljünk arról, mi az, ami rosszul esett tőle, vagy amit visszásnak, bűnnek látunk- ne lovald magad bele, ne ess kísértésbe, ha megfogalmazod, legyél mértéktartó, rövid, szelíd… Tanulni kell ezt is, nagyon!

2. § Egymás terhének hordozása- egymásról szóló beszéd helyett egymásért való ima és egymásért való cselekvés. A teherhordozás nem olyan, hogy „ fogjuk meg és vigyétek”. Én magam is szeretnék ebben elől járni. Sokak meglátásainak, akár a gyülekezetünkön belüli ellenvéleményeknek birtokában vagyok. De ne várja tőlem senki, hogy partner legyek a feszültségek konzerválásában. Természetes, hogy lélek szerint, az igéhez mérten akarok figyelni, megítélni helyzeteket, de imádkozom azokért, akik nehezen találnak utat egymáshoz. Ugyanígy igaz ez fájdalmas, vagy nehezen kezelhető személyes problémákra. Természetesen kész vagyok arra, hogy elhordozni segítsek a meghallgatással, közös imával. Ez azonban nem csak az én feladatom, hanem mindannyiunké. Így vinni egymást Urunk elé, kérve segítségét, közbeavatkozását, bölcsességét és erejét. Ő hívott minket el, Ő akarja általunk építeni országát, megtartani az Őt követőket ezen a településen is. Egymásra vagyunk bízva!

3.§ Mindenki a maga terhét hordozza. Ez nincs ellentétben az eddigiekkel! Hiszen nem önző befelé fordulásra, hanem önvizsgálatra és a saját terheink komolyan vételére szólít fel. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Mt 7, 3-4 Jézus így fejezi ki azt, amit Pál apostol a maga szavaival igyekszik elmondani. A saját portánk előtt seperni. Magunkkal tisztában lenni. Önmagunk hitében, bűnbánatában megtenni a magunk kötelességét. Keményen beszél, amikor semminek mondja hallgatóit...

4.§ Ne fáradjunk el a jó cselekvésében! Továbbra is felzaklatja Európát a bevándorlók hatalmas tömege. Pro és kontra mennek a tüntetések, a különféle véleményen, avagy politikai oldalon állók egymást kérik számon, ki miért cselekszik úgy, ahogyan, vagy ki miért nem cselekszik másként. Nem kívánom a saját ez ügyben megfogalmazott véleményemet senkire sem ráerőltetni, vagy azzal bárkit is befolyásolni. Hiszem viszont, hogy ennek az igének az értelmezése a mostani helyzetben sem nem történhet másként, csak szó szerint. A jó cselekvése, konkrét tettek által kell megvalósuljon. Ez nem elméleti ügy. Az viszont kihívás, hol kell ezt megtenni.

Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. Tehát úgy gondolom, nem mindenkit hív el és bíz meg Isten a menekültek, vagy bevándorlók közötti tevékenységre, diakóniai szolgálatra, határvédelemre. Arra viszont igen, hogy szeretteinkkel, hitbeli testvéreinkkel, gyülekezeti tagjainkkal, időseinkkel a Krisztus áldozatkész szeretetének törvénye szerint bánjunk. Arra kapjuk az időt, hogy továbbadjuk Urunk nekünk adott jóságát. A keresztyénség nem teológia, hanem szeretet által munkálkodó hit.

Summa

Egy törvény végén szerepel a hatálya, az is, mi történik akkor, ha valaki áthágja. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. Egyenes beszéd. Sokan Isten szeretetének hatalmára apellálnak és azt mondják, az idő végén Isten mindenkit üdvözít. Sokan arra a haláluk előtti utolsó esélyre gondolnak, amit még hitük szerint Istennek meg kell adnia, hogy megtérjen hozzá az adott egyén. Ez téves hit. Nem csaphatjuk be magunkat. Nem tudhatjuk meddig és hányszor kapunk megtérésre esélyt, hányszor nyílik ajtó a kegyelem elfogadására. Ezért ha Lélek által élünk, éljünk Lélek szerint is! És könyörögjünk, hogy a Szentlélek megszólítson, átjárja, áthassa egész valónkat!