Drága a te szereteted!

Mily drága a te szereteted Istenem, szárnyaid árnyékába menekülnek az emberek. Zsoltár 36,8

adventskranz110_v-ardfotogalerie_1.jpg( Elhangzott az első adventi vasárnapon, a városi gyertyagyújtás alkalmával.)

Ugye tudjuk mit jelent az, ha valami a drága? Megannyiszor voltunk már olyan helyzetben, hogy ránéztünk valamire egy áruház kirakatában, vagy polcán, és sajnálattal állapítottuk meg, hogy drága. Sokba kerül, ezért nem kaphatjuk meg, nem ajándékozhatjuk, nem lehet a miénk. Így az ünnepre készülve, beosztva a rendelkezésre álló anyagi javainkat, talán többször felsóhajtottunk már: "szép ez a termék, jó is lenne valakinek, akit szeretünk, örülne is neki, de drága"…

Nem tudjuk mitévők legyünk, mert szeretnénk valami értékeset adni, s az értékes általában drága. Most volt a fekete péntek. ( Ez is begyűrűzött hozzánk, bár az amerikai hálaadás csütörtökre eső ünnepét követve szokott lenni, s mi ezt nem ünnepeljük. ) Ennek kapcsán arról adtak hírt, hogy a drága termékeket jól leárazták és rengetegen hozzá akartak jutni a szupermarketekben… De ki hallott már arról, hogy egy Zsolnai készletet leáraznak, vagy egy gyémánt nyakéket, egy Ferrarit 70-80 % os engedménnyel lehet megvenni? Ami igazán értékes, az értékálló, drága. 

De nem is ennek a belátása kérdés számunkra, hanem hogy képesek vagyunk- e lelki síkon, az élet más területén tisztában lenni azzal, mi az érték, valamint az igazán értékest megbecsülni, valóban értéknek nevezni?

Régen egy szakembert mesternek hívtak- mert a szaktudás megszerzése sokba került, sok időbe, energiába, a szakmai ismeret nagy érték volt… Ma már bizony előfordul, hogy egy szakmunkás képzőben a végzősök fele megbukik, nem érték sem a tanulás, sem a szakképzettség…

Régen a fiatalok ártatlansága nagy érték volt, ma már úgy tűnik, inkább szabadulni akar tőle fiú és lány egyaránt. Fitogtatják egymás között, ki veszítette el hamarabb, pedig egy értékkel nem így bánunk…

Régen az Istennel való közösség megélése nagyon értékes volt, ma már ez sincs így, hiszen 500 ülőhely van a templomunkban, de ennek a lehetséges létszámnak csak a töredéke volt ma az istentiszteleten.

Régen – s nem csak a könyvnyomtatás előtt- az Isten igéje a Biblia nagy érték volt, ma már nem hogy 2500 Ft-ot, de ennél kevesebbet sem áldoznak rá szívesen …

Ma már mintha a hideg észt istenítenék… Régen a hit, a tiszta istenfélő, bibliás kegyes élet is érték volt. Egy kedves ismerősömet is ennek alapján választotta ki magának a leendő férje. Az volt számára a legnagyobb érték, hogy hitben járó lány volt.

A zsoltáros azt mondja, hogy Isten szeretete drága. Nem csak 3000 évvel ezelőtt volt ez így, ma is igaz. Isten szeretete drága. Meg akarjuk- e kapni? Ha  lenne egy kis leárazás meg akarnánk szerezni? Akarunk belőle részesedni, vagy keserűen mondjuk, hogy nem nekünk való, túl sokba kerül?

Hogyan gondolkodunk Isten szeretetéről? Mint egy felbecsülhetetlen értékről, vagy valami olyanról, ami nélkül jól megvagyunk? Az a fontos, hogy kényelmes nyugodt életet éljünk? Az a legfontosabb, hogy testileg rendben legyünk, egészégben éljünk? Az lényeg, hogy "szeressük egymást gyerekek"? Az a fontos, hogy mi emberek legyünk jók? Sokan az embert dicsőítik, és azt kérdezik: „ Kell ennél több?” Én azt mondom, igen. Hiszen az Isten szeretete tökéletes, mindenkinek szóló és tiszta, meggazdagít, nélküle pedig szegények maradunk. Milyen érdekes, igaz? A legdrágábbat megszerezve nem elszegényedünk, hanem gazdagok leszünk!

Egyesek azt gondolják, hogy Isten szeretete nem nekik való.  Mert nincs olyan fizetőeszközük, amivel megszerezhetnék. Nem ismerik jól a Bibliát, nincsenek megkeresztelve, ezért alkalmatlannak tartják magukat Isten szeretetére. Pedig nem kerül nekünk sokba: csak időt kell adni érte, őszinte bűnbánatot kell adni érte. Figyelmet kell adni érte, nyitott szívet kell adni érte.  Ki kell csak érte nyújtani a kezünket és megkaphatjuk, ha imádsággal, szívünk tiszta vágyakozásával kérjük.

A zsoltáríró azt mondja: Mily drága a te szereteted Istenem! Igen drága, de nem nekünk, hanem neki. Hiszen mi egészen olcsón megússzuk: figyelemmel, imádsággal, idővel, őszinte szavakkal. De attól drága, amit Ő adott érte. Életet, életáldozatot! Önmagát adta a kereszten, hogy nekünk az Ő szeretete drága, igaz, valódi érték legyen. Jézus Krisztus születése azért olyan nagy dolog számunkra, mert tudjuk, hogy mekkora szeretet volt benne, és milyen borzasztó áldozattal mutatta meg ezt nekünk!

Hónapok óta  a migráns témával kelünk, fekszünk. Tele van minden vele. Talán most azt mondják a Kedves Testvérek: " Jaj ne, csak itt legyen végre nyugtunk, távolságunk ettől!". Hadd mondjam most az igére reflektálva: bárcsak tudnánk mi is menekültek lenni! Bárcsak úgy élnénk, mint azok, akik a világ bármely részén jogosan, valódi háborúskodás elől, üldöztetést szenvedve menekülnek! Bárcsak érzenénk, mit  jelent menekültnek lenni! Azt, hogy valakire rászorulok, oltalmat keresek, megértésre vágyok, jó szót szeretnék, nyitott szívvel kérek irgalmat, befogadást. Bárcsak úgy látnánk most az Úr Jézust, hogy odamenekülhetünk az Ő tökéletes, drága szeretetéhez! Mert Ő az egyetlen, ami nem irtózik a bűntől, bűnöstől, aki nem kritizál, nem szól meg, nem nevet ki nem súg össze a hátunk mögött, nem hagy ott a kétségeinkben, nem közönyös életünk nehézségeiben, hanem közénk jön és felkarol, megbocsát és helyreállít!

Az igénk azt mondja: „ Szárnyaid alá menekülnek az emberek” Ha Isten szeretete drága, oda menekülnek hozzá. Ha tudjuk, hogy menekültek vagyunk, Isten szeretete után vágyódunk, ott nyugodhatunk meg.

Ma nem elég összegyűlni. Ma nem elég az összetartozást megélni. Ma nem elég szép szavakat mondani és hangulatot kelteni. Ma végre el kell mondani: Istenre szorult menekültek vagyunk, akik az Ő szárnya oltalmába jönnek, és drága szeretetében reménykednek. Ámen