Irigylésre méltó közösség?

afrikai_keresztenyek.jpgSzámos irigylésre méltó gyülekezetben fordultam már meg. Olyan helyeken, amik valami miatt különlegesebbet nyújtottak közösségük tagjainak, mint ami számomra ismert volt. Kezdhetném ott, hogy tizenévesként egy nagyon szép, tágas világos templomban hallgattam Isten igéjét hétről hétre, de a gyülekezeti központok adottságait már akkor irigylésre méltónak tartottam. A templom- lelkészlakás- gyülekezeti ház komplexuma lenyűgözött.

A későbbiekben találkoztam olyan templomtér kialakítással is, ami a kisgyermekes szülők számára ideális. A speciális, gyermekek számára berendezett helyiségből egy nagy üvegablakon át be lehet látni a templomba, a hangtechnika segítségével hallani is lehet az éneklést és a prédikációt, ugyanakkor a kicsik nyüzsgése nem zavarja az istentisztelet áhítatát.

A lelki élet, avagy vallásgyakorlás terén is nagyok a különbségek. Irigylésre méltó helyzet az, amikor az evangelizációs sorozatokra nagyon sokan jönnek, vagy imaközösséget szerveznek. Az is ilyen, amikor különféle szolgálattevői csoportok viszik az örömhírt szeretetük cselekedeteivel hitelesítve nyugdíjasházakba, otthon lakó idősekhez, vagy távolabb élő szegény testvérekhez.

Hálaadás a gyülekezet lelki ajándékaiért

4Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. 5Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, 6amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. 7Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 8aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 9Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.

A korinthusi gyülekezet is irigylésre méltó lehetett, hiszen egy nagyvárosi, nagy létszámú közösség volt, Pál apostol szolgálata révén jött létre. A negyedmilliós kereskedővárosban adott volt a pezsgés, s a keresztény közösség megélte, hogy mindenféle rendű és rangú embert hív Krisztus a maga követésére. Miután Pál személyesen már nem volt jelen a gyülekezet életében, távolról figyelte őket, leveleivel pásztorolt, tanácsolt. Irigylésre méltó mindez. ( Bár a nagyvárosi lét  szélsőségei abban a korban is tetten érhetők voltak, az erkölcsi szabadosság okán). 

Van azonban még valami, ami irigylésre méltó, az ahogyan hálát ad értük Pál, s ahogyan ebben a hálaadásban megismerhetővé lesznek számunkra. Így fogalmaz Pál: " A vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban." 1 Kor 1, 5-7 Ugye értjük? Egy olyan gyülekezet áll előttünk, ahol a hívő embereknek komoly lelki kincsük van, s ebből adhatnak másoknak is, szavaik, bizonyságtételük által. Semmi hiányuk nincs a kegyelmi ajándékokban, Isten Lelke munkája látványos közöttük: az Istentől kapott bölcs ismeret, de a prófétálás, lelkek megkülönböztetése valamint a nyelveken szólás különleges adottságaival is rendelkeznek. Irigylésre méltó gyülekezet!

Óvás a pártoskodástól

10A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. 11Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. 12Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé.” 13Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? 14Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, 15nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. 16Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. 17Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.

Egy érmének két oldala van. Ennek a közösségnek is van egy másik realitása. Tudjuk, hogy egy közösség növekszik, majd a növekedés okán a rétegződések és csoportosulások szükségszerűen felerősödnek. De Korinthusban ez nagyobb méreteket öltött. A hívek egyes emberek köré, lelki vezetőik köré csoportosultak. " Én Apollósé vagyok, én Pálé, én Kéfásé, én Krisztusé." Megdöbbentő, hogy a felsorolásban is csak az utolsó helyen áll Krisztus.

Kétségtelen, hogy egy többlelkészes gyülekezetben ma is megfigyelhető hasonló jelenség, hiszen más- más lelki alkatú emberek más- más lelkipásztorhoz vonzódnak. Más- más szellemi igényű egyháztagok más- más retorikai stílusjegyeket hordozó, különböző igénnyel megfogalmazott prédikációt hallgatnak szívesen. De mit adhat egyik ember a másiknak? Időt, tanácsot, odafigyelés, jó társaságot, megértő hallgatást? Mekkora áldozatot tud az egyik ember hozni a másikért?  Életet tud- e adni? Bűnbocsánatot adhat-e? Mindezeket egyedül az Úr Jézus adhatha, hiszen Ő feszíttetett keresztre helyettünk, értünk.

Nem beszélve arról, ha a vezető személye, nem nyilvánvaló, akkor az irány sem az. Ha nem krisztusi egy közösség, hanem páli, apollósi, péteri, akkor torzul a keresztyén gyülekezet lényege. Ha emberekre épül, akkor annak a vége pusztulás, akár bizony kárhozat.

1944. március 2-án reggel öt órakor egy két gőzmozdony húzta, 47 vagonból álló szerelvény lassan kigördült a salernói állomásról. Balvano kisvárosa után már hatszáz ember zsúfolódott a kocsikba. A vonat nekivágott a hegynek, és vastag, fekete füstoszlopokat eregetett. A mozdonyvezetők tudták, hogy baj van, a plusz hatszáz potyautassal a két mozdony nem lesz képes leküzdeni az emelkedőt. A vonat elérte az Armi-alagutat, és egy ideig be is hatolt, ám a két mozdony egyszer csak nem volt képes továbbvontatni a terhet. A kerekek megcsúsztak, és a vonat megállt az alagút közepén. A két mozdonyvezető nem tudta eldönteni, hogy mi legyen, és amíg vitatkoztak, a kazánok tovább égtek, a kémények pedig elképesztő mennyiségű fekete füstöt okádtak az alagútba. A füst szénmonoxiddal volt tele, amitől az Armi-alagútban perceken, egyesek szerint másodperceken belül megfulladt 521 utas. A szerelvényen utazó hatszáz ember közül száznál kevesebben élték túl a szerencsétlenséget, ők is csak azért, mert a leghátsó kocsikban voltak, melyek még a szabad levegőn maradtak, amikor a vonat megállt. A tragédia - a legsúlyosabb európai vasúti baleset - híre nem került be az újságokba a háborús cenzúra miatt. ¹

A szörnyű tragédia híven tükrözi, mi történik akkor, ha egynél több vezető van... 

Weöres Sándor költői nyelven írja le ezt. 

Én is világot hódítani jöttem, 
s magamat meg nem hódíthatom,

csak ostromolhatom nehéz kövekkel, 
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni; 
ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten, 
s uraktól nyüzsög a végtelenség. 

( Rongyszőnyeg 13.)

Végül tehát könnyen összefoglalható, mit nevezek én ennek az igének a nyomán irigylésre méltó gyülekezetnek. Azt a közösséget, ahol mindenki a főhöz, Krisztushoz ragaszkodik, hozzá tartozóként éli meg személyes hitét és általa bízva a gyülekezeti létét is. S aki számára első és legfontosabb Krisztus keresztjéhez menekülni, az többé nem az emberekre veti a tekintetét, mert ismeri saját maga elveszettségét, gyengéit is, amiből az Úr kimentette és mindazt, amit neki naponként megbocsát.

Lehetnek egységtörekvéseink, de az egységet csak az munkálhatja ki, ha ugyanaz a meggyőződésünk, ha Lélek által egyek vagyunk. Pál kizárólag Krisztusról és róla is mint a megfeszítettről akart tudni. Az az irigylésre méltó, ahol a róla szóló evangélium elegendő az egységhez.

¹ forrás: https://femina.hu/terasz/a_vilag_3_legszornyubb_vonatkatasztrofaja/