Ma hangzott el az aradi vértanúkra emlékezve

aradi_13_496_55347.jpgNincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. János 15,13

Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. 1 János 5,4

Tisztelt Emlékezők!

A mostani gyásznap kapcsán valószínű többekben felvetődött a kérdés: nem inkább egy történészt kellett volna megszólítani a 169 évvel ezelőtti véres megtorlás történeti felidézése kapcsán? Vajon miért lehet, hogy sokadik éve egy lelkész szavai hangoznak el az aradi vértanúkra tisztelettel gondolva?

Ahogyan a katona, orvos úgy a lelkész szolgálata is embervoltunk legfontosabb témáit öleli: az élet és halál súlyos valóságát. Bár felettébb nagy titok mindkettő, kötelezettségünk, hogy értelmezzük önmagunk a velünk élők, a ránk bízottak számára. Mindhárman: a katona, az orvos és lelkész is tükröt tartanak a társadalom elé, kérdezvén: látjátok- e, felismeritek- e miért olyan drága számunkra az élet, hogy mindent megteszünk a védelméért, és rádöbbentetek- e már, miért tudjuk elviselni a halál tényét is? A válasz mindhármuk számára összekapcsolható azzal, ami a legfontosabb mozgatónk, de kinek- kinek más hangsúllyal. Ez a hazaszeretetben, amazok az emberszeretetben, Isten szeretetében ragadják meg, és a mindhárom terület számára alapvető tettben, az áldozat cselekményében.

A sikerorientált, halálról tudni nem akaró és maga körül forgó XXI. századi embernek nem lehet elégszer hallania az önmagán túlmutató áldozat szerepéről, ami nekünk magyaroknak egybefonódik a szabadságharc vértanúinak személyével. A csak a múltra néző, vagy a mai napot élvezni akaró ember megtanulhatja, hogy más távlatban kell élnie, s hogy az áldozathozatal nemhogy megrövidítene bennünket, s éppen a jövőért élés és az őszinte felelősségvállalás ad értelmet sorsunknak. Az individulizmus hívei maguk előtt láthatják, hogy a honvédcsapataink élén álló magas rangú tisztek legyőzetve, megalázva, holtukban kiszolgáltatva, egy idegen hatalom elrettentő bosszúja ellenére is diadalt arattak, és tetteik jelentősége máig ható. Munkálói maradtak nemzetünk lelkiismeretének, fenntartói a nemzet önbecsülésének. Hogyan lehetséges mindez? Úgy, hogy életáldozatuk nem csak a haza iránti elkötezettségüket hitelesítette, hanem emberi tartásuk bizonyítéka volt, mindezek olyan mély hitből fakadtak, ami az evilági valóság ismerete mellett az isteni hatalom igazságtételén nyugodott. Így volt minden időben a mártírok vére magvetés.

Helyszínünk is jelképes. Mezőberényben nincs kimondottan olyan emlékmű, mely az 1848-49- es forradalomra és szabadságharcra készült volna, így történelmünk emblematikus alakjainak szobrai mellé gyülekezünk. Számomra sokszoros jelentéssel bír, hogy az evangélikus templom melletti téren az evangélikus Kossuth szobra mellett állunk meg. Sőt: "Szimbolikus bekezdése a magyar történelemnek, hogy Kossuth Lajos fonográffelvételen ránk maradt beszédtöredéke éppen az aradi vártanúkról szól. A torinói emigrációjában élő egykori magyar kormányzó nyolcvannyolc éves korában az aradi Szabadság-szobor (a vértanúk emlékműve) 1890. október 6-i fölavatására küldött üzenetet. Kossuth így fogalmazott a tizenhárom mártír emlékezetéről: „Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a honszabadság Istenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztül; engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október hatodika térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni, amint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, ’s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak…” 1

Vajon mi kései utódok felismernénk- e képeiket, tudnánk- e ki milyen nemzetiségű volt, szállóigévé vált utolsó mondataikat tovább tudjuk- e adni gyermekeink számára, úgy ahogyan a Nemzeti dalt? Nemzeti színeink, zászlónk, e véren vett ország tisztelete gyökeret vert- e egyáltalán a szívünkben? Minden év októberében azzal szembesülünk, hogy hajt valami bennünket a tiszteletadásra, mert erőt érzünk a tizenhárom vértanú életében- halálában. Hiszem, hogy személyük kultuszával sosem értettek volna egyet, s bennünket látva akkor lennének a legbüszkébbek, ha a ma emberének a haza, a Krisztushit, áldozat, valamint a magyar függetlenségért történő összefogás pontosan olyan természetes és elkötelező lenne, mint számukra volt. Ha Magyarország különféle hátteréből ékező és különféle nyelvet beszélő lakosai, olyan lelkülettel élnének, ami képessé tenne bennünket is szeretteinkért, hazánkért, hitünkért összefogni, azért áldozatot hozni.

Az áldozat szava a hívő ember számára mindig összefonódik Krisztus személyével, a Golgotai kereszttel. A helyettes áldozat még inkább. Ott a Golgotán Isten Fia adta az életét az egész embervilág szabadulásáért, örök boldogságéért. A magyar Golgotán a honvédtábornokok adták életüket az egész magyarság szabadulásáért, boldogabb, független jövőjéért.

Most, amikor a nap végén az aradi vértanúkra emlékezünk, tegyük képeikre tekintve! Pár rövidke mondat kíséretében lobbanjanak lángra majd a mécsesek, melyek arra a tűzre is emlékeztethetnek minket, ami a szívükben élt.

 Lázár Vilmos  - honvéd ezredes
Legjelentősebb hadtetteit Felvidék védelmében hajtotta végre, részese az utolsó Temesvári ütközetnek is. Ezredessé Bem nevezte ki.  Kivégzése előtti éjjel írta a feleségének: „Adj gyermekeink mindegyikének, ha kilép a világba, egy emléket tőlem - élő jeléül annak, hogy az aki becsületesen és tisztán élte egész életét  nyugodtan bír meghalni, ha ártatlanul is, mint én.

Dessewffy Arisztid -  honvéd tábornok. 1849 elejétől nem vesz részt a hadműveletekben, altábornagyi rangban az Országos Főhadparancsnokság vezetője. Személyes bátorsága kiemelkedő: „Nekem a halál semmi” - volt a szava járása. „Tiszta lelkiismeretem van, s az hagyott aludni” – magyarázta papjának, majd teljes nyugalommal állt a kivégző osztag elé.

Kiss Ernő -  honvéd altábornagy

Az elsők között kezdi meg a küzdelmet a délvidéki szerb felkelők ellen, Nagysándor József, szolgálaton kívüli huszár kapitány – későbbi vértanútársa – az ő felszólítására fog fegyvert. Nagyvonalú, gondos parancsnok, legénységét kitűnően látja el, hozzájárul élelmezési és felszerelési költségeikhez.  „ Szegény hazám! Isten büntesse meg hóhérainkat” kiáltotta a sortűz eldördülése előtt

Schweidel József -  honvéd tábornok

1848 október végétől tábornok, hadosztályparancsnok a fel-dunai hadtestnél. Buda visszafoglalása után a főváros városparancsnoka lesz. A későbbiekben a kormány mindenkori székhelyének  helyőrségparancsnoka. Kezében azt a feszületet tartotta, amelyet mindenkor, a csatákban is magával hordott. A vérével befröcskölt keresztet papja eljuttatta honvéd kapitány fiának, aki szintén az aradi várban raboskodott.

Poeltenberg Ernő lovag – honvéd tábornok

Így határozza meg érzéseit: „Csak a nyelvem német, szívem magyar, mert a szabadságért dobog!” A bíróság kötél általi halálra ítélte, a bitón elsőnek kellett meghalnia. Rendkívül erős fizikuma miatt halála lassú és gyötrelmes volt. Végignézve társain így szót: „Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!”

Török IGNÁC - honvéd tábornok- Hadmérnöki akadémiát végzett Bécsben, kiváló erődítési szakember volt. 1849 januárjától tábornoki és a komáromi erődítmény parancsnoka. A szelíd, nyugodt hadmérnök a bíróság előtt magyarságával indokolta tetteit. „Lelkiismeretem felment engem” A kivégzés előtti éjszakán sem cáfolta meg hivatását és szenvedélyét: egy, a várerődítéssel foglalkozó szakmunkát olvasgatott. Amikor a pribékek a bitóhoz kísértők Tichy őrnagy gúnyos megjegyzésére így vágott vissza:  „Szégyellje magát ön, hóhérlegény!”

Láhner György - honvéd tábornok

Zseniális szervező, eredményes munkája miatt először alezredesi, majd ezredesi rangot kap, 1849 februárjától tábornok. Ő teszi Nagyváradot a fegyvergyártás központjává.  Német, a magyar nyelvet csak töri, de az általa szervezett fegyvergyárakban öntött ágyúkon a felirat: „Ne bántsd a magyart!”
Utolsó estéjén feleségét fogadta, majd fuvolázott, a Lammermoori Lucia című operából a haldokló Edgár búcsúáriáját játszotta. „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

Knézic Károly -  honvéd tábornok

Damjanich vezénylete alatt harcol a szerb felkelők ellen, őrnagyi, majd alezredesi rangot kap. 1849 májusában tábornoki kinevezést kap, Buda visszafoglalásakor már a 3. hadtest parancsnoka. A kivégzés előtti éjszakán Egerben élő családjának írt búcsúlevelet. „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

 Nagy-Sándor József - honvéd tábornok

Damjanichcsal együtt harcol a szerbek ellen. A tavaszi hadjárat végére már a fel-dunai hadsereg lovasságának parancsnoka. Rendkívüli vitézségét tanúsítja az 1849 augusztusában vívott vesztes debreceni csata is: öt órán át ellen tudnak állni Paskievics tízszeres túlerőben lévő seregének. Szivarozva várta kivégzését, s amikor sorra került, a latin mondást idézte”Hodie mihi, cras tibi!” ( Ma nekem, holnap neked!) Éljen a haza!” kiáltással halt meg.

Leiningen- Westerburg Károly gróf- honvéd tábornok

1849 júniusában kap tábornoki kinevezést. Hatodiknak végzett vele a hóhér, magas termete miatt-magasabb, mint a bitó – akárcsak Damjanich, sokat szenvedett, míg meghalt. A hibátlan jellemű lovagias tiszt rendkívül érzékeny volt katonai becsületére. A kivégzése előtti percekben is ama rágalmak ellen tiltakozott, melyek szerint Budavár visszavételekor az elfogott osztrák katonákkal kegyetlenkedett volna. Szavait – Tichy osztrák őrnagy, a kivégzés parancsnokának intésére – a dobok dübörgése némította el.

Ailich Lajos - honvéd tábornok

1848-ban, mikor átlép a honvédségbe, és esküt tesz a magyar alkotmányra alezredesi rangban szolgál. Az isaszegi győzelem csapatai eredményes közbelépésének köszönhető. Windisch-Grätz elvonulását követően bevonul Pestre, és kitünteti magát Buda ostromában is. Betegszabadság után, 1849. július 14-től a kormány tagja, ő az utolsó hadügyminiszter.

A szabadságharc e kitűnően képzett, rendkívül vonzó személyiségű katonája, akit még Ernst törzshadbíró is „kiváló embernek” nevezett, nyugalmát a kivégzése előtti éjszakán sem vesztette el. Horatius verseit olvasgatva várta a halált.

Damjanich János - honvéd tábornok

A honvédsereg szervezésekor már őrnagyi rangban részt vesz a főként erdélyi ifjakból álló szegedi 3. honvédzászlóalj kiképzésében. Kiváló parancsnok, katonái rajonganak érte, zászlóalja – „veressipkások” – a szabadságharc egyik legkitűnőbb alakulata. 1849 áprilisában, Komáromban, kocsija kipróbálása közben lábát töri, ezért a további harcokban nem vehet részt. Júliusban az aradi vár parancsnokává nevezik ki. Már csak ketten maradtak Vécseyvel, amikor a pribékek hozzá léptek: „Azt gondoltam, én leszek az utolsó, mert a csatában mindig első voltam” – mondotta. „Szegény Emíliám! Éljen a haza!” – ezek voltak az utolsó szavai.

 Vécsey Károly gróf – honvéd tábornok
Már májustól harcol ezredével Bácskában a szerb felkelők ellen, októbertől ezredes, december közepétől tábornok. 1849 januárjában eltávolítja áruló parancsnokát.
A szolnoki csata egyik győztes hadvezére, később az aradi ostromsereg parancsnoka lesz. A bíróság kötél általi halálra ítéli, s mivel személyes ellenségei is voltak  császári udvarban, sőt saját apja is követelte kíméletlen megbüntetését, végignézve bajtársai haláltusáját, utolsónak kellett meghalnia. „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

Batthyány Lajos -  Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke

16 éves korában, belépett a hadseregbe. Élete során gazdasági, politikai és tudományos ügyekkel is foglalkozott. Szabadságharcban az ő sorsa keltette a legnagyobb figyelmet, azért mert benne nem a forradalmárt, hanem egy lojális és a hazájáért élő – haló főurat látták.  1849. október 6.-án Pesten az esti órákban, az Újépület zárt udvarán állították kivégzőosztag elé, majd a ferencesek belvárosi templomában helyezték végső nyugalomra.

 Az aradi vértanúk kivégzésének célja, hogy a magyar nemzet legkiválóbbjait akarták sújtani. A 13 mártír a szemtanúk szerint bátran állt a hóhérai elé, akik elrettentésül kinn hagyták a holttesteket a szabad ég alatt. Számításaik nem váltak be, ezzel a lépéssel ugyanis azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre.

Wass Albert:

Véren vett ország

Egy ország van a lelkünk mélyén,
más országokkal nem határos.
Úgy épült fel a szívünk vérén
sok könny-falu, sok bánat-város.

Egy ország van a lelkünk mélyén,
úgy építgetjük napról-napra.
Csalódás-házak gond-falakból,
keserűség a tető rajta.

Véren vett ország ez az ország,
önnön vérünket adjuk érte,
s addig fog bennünk egyre nőni,
amíg telik még könnyre, vérre.

Amíg, hogy fa égig ne nőjjön:
alkony vigyáz a napsugárra.
Míg minden este gyújtott mécses
koromba fullad éjfél tájra.

Egy ország van a lelkünk mélyén:
más országokkal nem határos.
Véren vett ország ez az ország,
nagyon ködös és nagyon sáros.

1. forrás: https://szegedma.hu/2009/10/oktober-6-a-magyar-golgota-uzenete