Cél felé vagy fordulatra várva?

könyvekB.jpgKrisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. 4Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: 5nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, 6buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. 7Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. 8Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, 10hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, 11hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. Filippi 3, 3-11

El tudod képzelni, hogy egy nap átalakul az életed? Mindaz, ami most meghatároz, az értékrended, a célod, világlátásod és törekvéseid egy pillanat vagy egy esemény hatására megváltozzon? Minek kellene történnie veled egy gyökeres fordulathoz? Talán csodának? Családi tragédiának vagy súlyos betegségnek? El kellene valakit veszíts vagy veled kellene történjen olyan, ami aztán átprogramozza a gondolkodásodat, érzéseidet? Egy könnyen érthető párhuzammal élve: a szerelem is ilyen. Sokszor első látásra történik, és minden addigi megváltozik, átprogramozódunk. Persze jobb esetben ez előbb utóbb be is következik. De azt is kérdezhetitek, miért kellene bárminek is megváltoznia velem kapcsolatosan? Hát nem lennék jó úton? Vannak terveim és álmaim, küszködöm itt a gimiben, hogy egyszer majd megvalósuljanak... Egyesek már a célegyenesben látják magukat, nem is olyan távoli, amit szeretnének elérni. Valószínű, hogy ezt mondjátok magatokban: "Boldog és sikeres szeretnék lenni. A célom az, hogy egészséges, harmonikus felnőtt életem legyen, jól érezzem magam a bőrömben minden nap és azzal teljenek majd a napjaim, ami örömöt jelent. Miért kellene, hogy a céljaim, az értékrendem, a törekvéseim és a világlátásom átalakuljanak? Mi hasznom lenne abból? Miért kellene, hogy bármi is megváltozzon, hiszen pont most vagyok azon, hogy végre megdolgozzam a saját céljaimért!" 

Egy Saul nevű fiatalember jó családi háttérből indult, jó tanára volt, megbecsült származással rendelkezett. Társadalmilag irigyelt pozíciója ellenére azt mondta egyszer, mindezt ma már szemétnek látom, és kárba veszni hagytam, mert van, ami van, ami  ennél az örökölt meghatározottságnál és a társadalmi pozíciónál értékesebb… nem az a legfontosabb, honnan származom, milyen neveltetéssel tudok büszkélkedni, hogy engem milyen néven ismernek, hanem  hogy én ismerhetem Krisztust.

Egy fiatal katona hazaérkezve a csatából megcsömörlött a világi harcoktól, s mindenféle erőszaktól. Egyszerű szerzetes lett, aki a világ apró szépségeit az élet legapróbb jeleit is óriási hálával és örömmel tudta látni. Hiába volt az apja egy igen gazdag kereskedő Assisi városában, Francesco a lelki gazdagságot többre értékelte, és szakított addigi életével.

Martin jogász akart lenni, és nem is akármilyen eredményekkel haladt előre tanulmányaiban, de amikor egy viharból megmenekült, megfogadta, hogy Isten szolgálatára szegődik, szerzetes lesz. Két év múltán már pappá is szentelték.  

Egy lány, akit Agnesnek hívtak édesapja elvesztése után csakis az anyai szeretetbe kapaszkodhatott, addig anyagilag is jól álltak, de ezt követően édesanyja is kétkezi munkát vállalt. Az édesanya szegényeket segítő hiteles hite révén lett ebből a lányból a szegények szolgája, még az országát is elhagyta, és misszionárius lett Indiában, új életét Teréz néven folytatta...

Egy Albert nevű teológus és orgonaművész úgy döntött, hogy legfeljebb harminc éves koráig él a tudománynak, ezt követően olyan hivatást szeretne, ahol közvetlenebbül szolgálhatja az emberiséget.  Tehát 30 évesen kezdett járni az orvosi egyetemre,  hogy a későbbiekben Lambarénében az ott élők testi lelki gyógyulásáért egyszerre tudjon tenni. Nobel béke-díjas lett.

A ma említett fiatalok életfordulatának történetét távolról így láthatjuk. Mindegyikük életében volt egy fordulat, amitől megváltozott az addigi értékrendjük és a céljaik is. Többük addigi élete és célja sem volt rossz, addigi életükben is ott volt az érték, de egy valami nem volt ott: válasz Jézus Krisztus szeretetére, hívására, mindaddig ui. az első helyen nem Isten ügye állt, hanem a saját elgondolásaik, saját terveik, céljaik.

Azon gondolkodtam, mit is mondana ma nekünk Luther? Naponta olykor negyven fiatal ült le az asztalánál és beszélgetett velük. Bármiről. Asztali beszélgetéseit úgy gyűjtötték össze, hogy ha belelapozunk, akkor mindenféle témával találkozunk. Mit mondana nekünk? Hogy beszélgessünk a céljainkról, a motivációnkról, miért lelkesedünk és hova tartunk. És azt is elmondaná, hogy nem leszünk boldogok a saját céljainkkal, ha nem találunk rá az Úr Jézus Krisztusra!

Bármiféle jó célokat tűzhetünk ki magunknak, mindig fog hiányozni valami, amit egyedül csak Jézus Krisztus tud betölteni. A teljes szeretetet ui. nem a szerelmünk vagy gyermekünk tudja adni, hanem egyedül Krisztus. A félelmeinket csak átmenetileg tudjuk levetni, de azokból egyedül Jézus Krisztus tud megszabadítani. A valódi szívbéli békét, harmóniát nem a munkahelyi elégedettség, a jó fizetés vagy az emberek megbecsülése adja, hanem a bűnök bocsánata. A bölcsesség sem ezernyi könyv lapjain található, hanem a Szentírásban, mert Isten teljes bölcsessége van abban elrejtve. És igazi erőt, tartást nem különféle önszuggesztiók adnak, technikák vagy átszellemülés, hanem az a reménység, hogy van örök életünk, elérhető és biztos az örök cél Jézus Krisztus miatt, aki legyőzte a halált!

Nem kell, hogy mindenkinek olyan fordulatot vegyen az élete, mint Pál apostolnak, Assisi Szent Ferencnek, Luther Mártonnak, Kalkuttai Teréz anyának vagy Albert Schweitzernek. Isten nem adja mindenkinek feladatként, hogy olyan nagy horderejű dolgokat vigyen véghez a kereszténység érdekében, az evangélium ügyéért, mint ahogyan ők tették. Nem kell mindenkinek lelkésszé, hitoktatóvá, egzotikus tájak ismeretlen népei misszionáriusává válnia DE minden ember életében fordulatra vár és ezt a fordulatot, a  megtérést Ő maga munkálja is. Mert az Úr a boldogságunkat akarja, mert azt akarja, hogy teljes legyen az életünk. Szeretné, ha meglátnánk és elérnénk célunkat, amiért életet kaptunk tőle.

Egy  alkalommal Albert Schweitzer keze ügyébe került a Párizsi Evangélikus Missziós Társaság egyik füzete, amely e szavakkal hívott segítőket a gaboni missziós munkához: „Az egyháznak olyan emberekre van szüksége, akik a Mester hívására egyszerűen így válaszolnak: Ímhol vagyok, Uram!” Elolvasván a cikk utolsó sorait, Schweitzer ezt vetette papírra: „Keresgélésem végéhez értem.” Luther igazi megtérése sem az a viharos nap volt, hanem egy másik. Amikor egy bibliai mondat szíven ütötte. Sok éve tanulta már a Szentírást, de aznap, egyetlen bibliai ige révén minden megváltozott.  16Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, 17mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.  Ez minden ember életében így van. Vannak események, amik közelebb sodornak Istenhez. Tanulunk, figyelünk, részt veszünk istentiszteleteken és úgy érezzük, semmi sem történt, mindez felesleges. Talán még bosszankodunk is. Megkérdőjelezzük, hogy Isten szól, hogy bárkit is megszólít.  És egyszer csak egy szentírási mondat, Isten igéje mindent világossá tesz. Mert abban megérezzük a minket szerető Istent. Mert egy mondat mögött meglátjuk, megértjük az Úr Jézust. Mert egy imádságunkra pont akkor és úgy jött a válasz, hogy kétség nem férhet ahhoz, hogy Ő ismer és szeret, figyel és jót akar.

Talán pont akkor, a mikor sötét és reménytelen körülöttem minden, amikor azt érzem csődtömeg vagyok. Talán pont akkor fog megszólítani, amikor nem értenek meg, magamra maradtam és a céljaim is egyre távolabb kerülnek tőlem. Lehet, hogy akkor amikor túl elbizakodott vagyok, vagy a boldog pillanataimban is hiányzik valami...

S hogy abban a pillanatban érts, nem kell hozzá nagy hit, csak nyitott szív, és bátorság arra, hogy merd meghallani a szavát, amit neked mond. Egyetlen pillanat, amit már Isten kegyelmesen előkészített a szívedben...

Az Úr Jézus ma is itt van, szól ma is és hív magához, hogy megértsd. Nem kell nagy szavakból álló imádság, csak valami ilyesmi: " Szólj hozzám is, érteni akarlak! Szólíts meg és hozd te a fordulatot az életembe! Te adj megtérést! Uram, Istenem, add meg a boldogságomat, adj igazi, el nem vehető célt nekem!" Ámen