Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3

Igék, imák, képek

Igék, imák, képek

Családi istentisztelet- röviden összefoglalva

2010. szeptember 26. - Skata

Hallgass rám fiam, légy bölcs, irányítsd a szíved a helyes útra! Példabeszédek 23,19

Mindennek van helye. Hol van a helye a villának? A konyhaszekrényben, a fiókban az evőeszközök között, vagy az asztalon, mivel étkezünk vele. Hol a helye a fogkefének? A fürdőszobában- sőt egészen közel a fogainkhoz, hiszen ezzel kell megtisztogatnunk őket. Hol van a  helye a gyógyszernek? Jól elzárva, hogy a gyerekek ne nyúlhassnak hozzá, mert bár a gyógyulásunkat munkálja, mégis veszélyes lehet. Ho, a helye az állatoknak? Szerintem az ólban, az állatudvarban, a dzsungelben, de semmiképen sem az ágyunkon kucorogva... Bár erről megoszalanak a vélemények. Hol a helye a gyerekeknek és a felnőtteknek hét közben? A feladataik mellett: az iskolában, óvodában, a munkahelyükön. No és vasárnap? Vasárnap a templomben van a helyünk. Bizony, sok üres pad várja azt, akinek ott a helye...

Hol a helye a Bibliának? Nem csak az oltáron, vagy a könyvespolcon- persze ott is jó helye van, de inkább mégiscsak a kezünkben van a helye, mert olvasnunk kell.  Egyszer egy asszonyhoz bekopogott a szomszédja, el akarta kérni a Bibliáját. Az asszony örült, hogy végre a szomszédja is érdeklődik Isten iráént, így örömmel adta oda a Szentírást. Pár hónap múltán a szomszéd ismét átjött hozzá, kezében a Bibliával állt az asszony ajtaja előtt. Visszahoztam- végre megjavították a szekrényem lábát... Hol a helye a Bibliának? A Bibliának a kezünk ügyében kell lennie, velünk kell lennie, hogy tanulmányozzuk, tanuljuk abból Isten igéjét. Hiszen a Könyvek Könyve Isten igéjét tartalmazza. Hol a helye tehát Isten igéjének? A Bibliában? A hittankönyv lapjain? A templomi istentiszteleten? A lelkész szájában? Nem? A fejünkben? Nem csak ott, hanem a szívünkben!

 Volt   egyszer   egy   Shakespeare-színész,   aki  nagy   hírnévre   tett   szert   egyszemélyes   előadásaival,   melyek során klasszikus művekből olvasott, illetve mondott el részleteket. Előadását mindig a huszonharmadik zsoltár drámai elszavalásával zárta. Kivétel nélkül minden este, amikor a színész elkezdte szavalását - Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm - a tömeg feszülten figyelt. A zsoltár végén pedig viharos tapssal, fennállva ünnepelték a színészt, aki hihetetlen képességgel keltette életre a zsoltárt. Egyik este azonban, éppen amikor a színész a huszonharmadik zsoltár szokásos elmondására készült, egy fiatalember felállt  a  nézőtéren,    és  így  szólt:  "Uram, megengedné, hogy ma este én mondjam el  a huszonharmadik         zsoltárt?"    A   színészt    meghökkentette ez a szokatlan     kérés,   de   megengedte a fiatalembernek, hogy előrejöjjön,   kiálljon   a   színpad   közepére,   és   elszavalja   a   zsoltárt.   Gondolta, hogy ennek a gyakorlatlan fiatalembernek a képessége úgysem vetekedhet az ő tehetségével. A    fiatalember     halk hangon kezdte szavalni a zsoltár szavait. Amikor a  végére ért, nem volt taps.    Nem állt fel a közönség a tetszését kinyilvánítani, mint más estéken tette. Csak sírást lehetett hallani. A nézőket annyira meghatotta a fiatalember előadása, hogy   minden szem megtelt könnyel. A színész döbbenten fordul a fiatalemberhez:   Ezt   én   nem   értem. Én már  évek óta szavalom a huszonharmadik zsoltárt. Egy egész élet gyakorlata és tapasztalata áll mögöttem, de soha nem voltam képes úgy meghatni a    közönséget, ahogy ön tette ma este. Mondja, mi a titka?” A fiatalember alázatosan így felelt: „Nos, uram, ön  ismeri a  zsoltárt, én pedig ismerem a Pásztort!”  

Urunk szeretné, ha a Tízparancsolat, Mi Atyánk, a Hitvallás, a bibliai történetek és az egyházi szokások vagy egyháztürténetünk  nem csak konfirmációi anyagként, elsajátított ismeretként lennének számon tartva nálunk. Jó lenne, ha minden szó, ige, minden istentisztelet nem csupán szép és emlékezetes lenne számunkra, hanem a szívnükbe íródna! Mert a szívbe írt törvény és a szívbe vésett szeretet lehet csak megtartó erő. Krisztus akkor lesz a  mi Urunk, ha a szívünket iránytja, ha tudásunk személyes hitté lesz őbenne.

Az Isten szeretet. Jézus út, igazság, élet. Ő létezik és törődsik velünk, és az a bölcs, aki keresi őt, figyel rá. Látjuk-e? Belátjuk-e? Hisszük-e szívből? Világítson rá minderre az alábbi kis jelenet, ami a lenti bejegyzésben nézhető meg. ( Piros lufi)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://skata.blog.hu/api/trackback/id/tr582324295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása