Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. 1 Sámuel 16, 7

Kedves Ballagó Nyolcadikosok!

Nagyon jó rátok nézni, olyan szépek vagytok így együtt! Nagyon jó rátok nézni, s bár látjuk az arcotokon a könnyeket és az elbúcsúzás fájdalmát, de látjuk az örömöt és felszabadultságot is. Ez azokra jellemző, akik elértek életük egy fontos állomásához és boldogan indulnak tovább, mert egy nehéz szakaszt már teljesítettek.

Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van … Őszintén megvalljuk, hogy akik ma benneteket ünneplünk még látjuk arcotokon azt a kisgyermeket, aki valaha voltatok. Ti talán nem szeretitek látni a régi fotókat, jobb nektek, hogy felnőttetek, és elhagytátok a gyermeki dolgokat. De mi büszkén tekintünk vissza és hálás a szívünk, hogy láthattuk testi, szellemi és lelki fejlődéseteket, hogyan lettetek egyre okosabb, egyre mélyebb érzésű, egyre komolyabb tizenévesekké.

Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van … Kitüntetett helyzetben vagyok, mert az együtt töltött évek során olyat is láthattam rajtatok, amit mások nem. Láthattam, hogyan tükröződik a szívetek hite az arcotokon. Az első rácsodálkozást arra, milyen csodálatos Jézusunk van. Visszaemlékszem arra, amikor egy nagy doboz Bibliát hoztam be hozzátok és óvatosan vettétek kézbe Isten igéjét. S amikor kiderült, hogy saját Bibliátok is lehet, hát azokat a felcsillanó tekinteteket sosem fogom elfelejteni. Nem elég ez a pár perc arra, hogy felsoroljam, mennyi áldásban volt részünk! Most böjtben, amikor együtt készültünk a passió előadásra, olyan jó volt látni mindenkin, hogyan formálódik a lelketek, miközben olyan sokszor mentünk végig az Úr Jézus szenvedéstörténetén és mondtuk el az Ő feltámadásának örömhírét.

Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van … De vajon mi volt a ti szemetek előtt? Nem csak az egyre gyarapodó iskolai feladatok, de megannyi felnőtt, szülők és pedagógusok és a nagyok a gimiben, akikre felnéztetek, akik példáitok lettek, akikhez hasonlítani akartatok.

S remélem, a szemetek előtt volt az is, ami ez idő alatt- a ballagás során- mindvégig látható volt. Az Úr Jézus keresztje, az a vidám, élettel teli, színes, ami pont szemben van veletek. Ezt a keresztet egy kedves szülő készítette, és rajta ti vagytok ott, apró kis ujjlenyomataitok díszítik. Még az óvodából hoztátok, onnan, ahol talán először hallottatok az Úr Jézusról, ahol a kedves óvó nénik kulcsolták imára a kezeitek, ők indították el Jézus felé a lábatokat, megtanultátok tőlük a reggeli imát és hogy a szívünk csendben az Úrra figyel, ki segít. Ezen a kereszten azok láthatatlan lenyomata is ott van, akik nem az evangélikus óvodából érkeztek hozzánk. Ez mindannyiótok csodás jelképe. Jelzése annak, hogy az Úrnak mindannyiótokkal terve volt, ő hozott benneteket ide.

Bízom benne, hogy így láttátok az iskolás évek alatt az Úr Jézus keresztjét, hogy azzal a ti életetek, sorsotok is összekapcsolódik, hogy ott Őnála, az Ő szívében mindannyiótoknak helye van. Kérlek, nézzetek fel ez után is az Ő keresztjére, amelyen elhordozta és legyőzte a félelmetes gonoszt és  a bűnt és nektek az örök, boldog életet hozta el. Nézzetek erre a keresztre, amiből mindig erőt meríthettek!

Végül pedig halljuk ezt is: az Úr azt nézi, ami a szívben van. Tudom, hogy Ő látja kinek- kinek a hitét, nyitottságát, vágyódását, vívódásait vagy határozott meggyőződését. Bármit is látnak az emberek rajtatok, törekedjetek arra, hogy a szíveket vizsgáló Isten is elégedetten tekintsen rátok és ne feledjétek: boldogok akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent. Ámen