Családi istentisztelet második osztályos tanulók szolgálatával.
A prédikáció az ő ismereteikre és életkori sajátosságaira is figyelemmel van.
1 Mózes 3, 1A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? 2Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, 3csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. 4De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! 5Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.
6Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 7Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
8Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között. 9De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. 11Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? 12Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. 13Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.
Kedves Gyerekek, Kedves Felnőttek!
A Bibliában vannak meseszerű történetek. Ha valaki nem akarja Isten igéjét komolyan venni, akkor azt mondja: ezek csak mesék. Ha megfigyeljük ezeket a bibliai szakaszokat, akkor úgy gondolhatjuk, tényleg túl sok olyan részletük van, amik nem fordulhatnak elő a való életben. Kezdjük eleve a szereplőkkel és folytassuk azzal, amit ezek a szereplők tesznek.
( Pár évvel ezelőtt, amikor lelkésztársaimmal együtt elkezdtünk egy beszélgetős műsort- podcastnak nevezik- akkor valaki azt kommentelte az első adáshoz, hogy mindaz, amiről mi beszélgetünk az csak lusta emberek fantáziálása, mesebeszéd. ) Nagyon sokan ezért nem olvassák a Bibliát, mert a Szentírás elején rögtön Istenről van szó, a teremtésről majd pedig amikor az emberek is megjelennek, akkor egy nagyon furcsa történetet hallunk, amiben már egy olyan szereplő van, akit mi másként ismerünk. Beszélő állat? Ez aztán képtelenség, tényleg mese az egész…
Mi azonban tudjuk, mert megtapasztaltuk, hogy az ige Isten szava, ezért értsük és figyeljük meg, mit is szeretne nekünk Isten a szívünkre helyezni!
- Ebben a történetben nagyon sok beszélgetés van.
Szeretsz beszélgetni vagy te inkább hallgatod, mit mondanak mások? Te hogyan fejezed ki magadat? Inkább rajzolgatsz? Figyelsz- e arra, amit a társaid mondanak, vagy akkora benned a közléskényszer, hogy nem is hallod, amiről a többiek mesélnek? Mi a fontos, a te szavad, vagy a másiké? Kinek szokott igaza lenni általában neked, vagy a testvérednek, a szüleidnek, a barátodnak vagy a tanítódnak? Szóval gondolkodjunk el közösen azon, hogyan szoktunk beszélni, képesek vagyunk- e hallgatni. Sokszor hangzik el az osztályteremben: " Ne feledd, egyszerre csak egy beszél! Legyél megfontolt, legyél udvarias amikor szólsz!" És mit gondolsz befolyásolható vagy? Bátor vagy kimondani a véleményedet? Ragaszkodsz a jóhoz vagy könnyen hajolsz a rosszra?
Az Édenkertben a ravasz kísértő beszélt Évához, és Éva igazat ad neki. Ebből aztán nagy baj kerekedett. Éva ismerte Isten parancsát, tudta, mit mondott nekik az Úr, de az első adandó alkalommal el lehetett téríteni. Ez nagyon szomorú. Emlékezett, mit kért tőlük az Úr, mégsem érdekelte, mégis el lehetett csábítani, le lehetett beszélni arról, hogy szót fogadjon. A kígyó nyelve egy kétágú villában végződik. Isten azt mondja, hogy egy jó út van, a gonosz pedig beleülteti a kételkedést, a kétséget a szívünkbe! ( Nézd meg a képet! Óriási piros kérdőjel a kígyó, kifejezi ezt az egy szót: TÉNYLEG? Igaza van Istennek? Tényleg jót akar? Tényleg úgy van? Aztán ő nem csak kérdez, de ki kis mondja, ugyan már, á dehogy!)
Megtörtént ez veled is már? Kire vagy mire hallgatsz, a felnőttek útmutatására, Isten igéjére, vagy olyan szavakra, amik lebeszélnek téged arról, hogy komolyan vedd a szabályokat, akarj az Úrra hagyatkozni? Ebből a történetből megtanuljuk, miért érdemes kitartani Isten igéje, parancsa mellett. Mert ha nem tesszük, másokat is bajba sodorhatunk.
- Ha rosszra hallgatsz, akkor a rossz dolgok szépnek, kívánatosnak mutatkoznak.
Ha a kísértőre hallgatunk, nem látjuk többé a rosszat rossznak. Sőt Istent, az Úr dogait látjuk rossznak. Azt mondjuk: de hát ez szép, gyönyörű, vonzó… ( Nézd meg a képet, mekkora szem van ide festve. Itt nincs fül, csak egy nagy szem.) A szemünk becsaphat sajnos. Hiába szép, kedves valami, ha Isten parancsával ellentétes, az nem jó. Itt egy finom gyümölcs vonja el a figyelmet Isten kéréséről. Van iskolai példánk is.A sakk jó, de ha a hittanóra elején is arra figyeltek, sok- sok kérés után sem lehet elkezdeni a közös munkát, mert valaki még nem akar a sakktáblától eljönni, az már nem helyes. Minden lehet kísértés, és minden bajba tud sodorni, ami elvonja a figyelmünket Isten szerető, nekünk jót akaró szavától, attól, hogy az Ő hangjának engedelmeskedjünk. A böjti idő pontosan arról szól, hogy felismerjük, mennyi minden von el minket Isten közeléből. Most lemondunk dolgokról, hogy Őrá tudjunk hallgatni! A szórakoztató, finom, kényelmes dolgokat háttérbe helyezzük, hogy a lelkünk az Úrra tudjon hangolódni. A zajból, a habzsolásból kivonulunk, hogy a csend és Isten szerető szava tudjon eltölteni minket. Most erőt veszünk magunkon, és a szemünkkel, fülünkkel az Úr dolgait keressük.
- Cselekvés: beszéd, kezek és lábak
A történetben a folytatás is szomorú. Éva levette az almát a fáról és adott belőle Ádámnak. Aztán mindketten rájöttek, hogy rosszat tettek, elbújtak. Amikor pedig Isten rájuk talál, akkor egymást hibáztatják. Ha a kísértőre hallgatunk, akkor nem csak rosszra hajlunk és a rosszat látjuk szépnek, hanem rossz útra is térünk, és még egymást is bajba sodorjuk. Két ember: Ádám és Éva. Mi jut róla eszetekbe? Ugye ez a történet? Ez a szomorú történet. Az, ahogyan eltávolodtak az Úrtól, elveszítették a bizalmukat és őmiattuk uralkodik a világban a bún. Ádám és Éva miatt van, hogy nem tudunk úgy megszületni, hogy igazán szeressük az Urat, hanem tanulni kell, visszatalálni Őhozzá és megtérni.
Gondold végig, milyen nyomokat hagysz mások életében? Hogyan emlékeznek majd rád az osztálytársaid évek múltán? Hogyan gondolnak ránk, milyen mondások, milyen tettek azok, amik majd sok év múlva a tablóra, a fotónkra nézve megelevenednek? A szeretet tettei? A gonoszkodás? Istenhez vittük- e közel őket? Ha a barátnőmre, sógornőmre gondolok és az ő szüleire, örök hála van a szívemben, mert ők vittek közel az Úr Jézushoz, hívtak és mentem. Ha a lelkészemre gondolok, örök hála van a szívemben, mert úgy beszélt az Úr Jézusról, hogy átadhattam neki a szívemet. Ha egy mozgáskorlátozott ismerősömre gondolok és a vak barátaimra, ők tanították meg nekem, hogyan gyakorolhatom igazán magamat a jóban, a szeretetben, irgalomban. Ők közelebb vittek Istenhez.
A böjti időben nem csak jobban hallgatunk Isten szavára, nem csak több figyelmet szentelünk a csendnek, nemcsak tudatosan lemondunk az élet élvezeteiről, hanem teszünk is: a szavainkkal, a kezünkkel és a lábunkkal. Tesszük a jót, engedelmes szívvel, hogy mi is és mások is közel kerüljenek az Úrhoz. Honnan lesz hozzá erőnk?
Jézus Krisztus adja a példát és a lelket, az Ő Szentlelkét hozzá. Ő meghallgat minket, Ő ránk figyel, Ő értünk jön, segítségünkre siet, megbocsát és megment. Hiszen Ő azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. Ámen
