Milyen egy kesztyűs kéz? Olyan, amit védenek. Például kesztyűt húzunk, ha marós savval dolgozunk, vízkőoldót esetleg hidegzsíroldót használunk, de akkor is, ha más veszélyeknek van kitéve a bőrünk. A férjem is kesztyűben dolgozik, mert a hegesztés és a fém megmunkálása közben vigyáznia kell. Ugyanakkor az orvosok és sokszor az áplók is kesztyűben vannak, hiszen magukat és a betegeket is védik a fertőzésektől: a steril körülmény a gyógyítás alapfelététele. Persze bálakban, esküvők, diplomaosztók , vagy esetlegesen egy színházlátogatás alkalmával is felkerül a női kezekre a kesztyű, hogy az eleganciát méginkább kiemelje. De eszünkbe juthat egy pantomim-művész fehér kesztyűje vagy a betörő bőrkesztyűje, aki nem akarja, hogy az ujjlenyomata alapján azonosítsák. S arról még nem is szóltam, hogy a kesztyű tulajdonképpen főként hideg ellen hivatott védeni az ujjainkat, hogy a cudar télben nehogy károsodjanak az ízületeink. De kesztyűben símogatni sem jó, bár véd, de meg is gátolja az igazi, természetes kapcsolat lehetőségét.
Mi jut eszünkbe arról, hogy " kesztyűs kézzel bánik vele" ? Biztosan nem az ökölvívó... Ez a kifejezés szerintem szinonímája annak, amikor azt mondjuk: "úgy bánik vele, mint a hímes tojással". Óvatosan. Finoman. Védve a másikat és odafigyelve önmagára, nehogy ügyetlenségből, durvaságból sérüléseket okozzon. Valakivel kesztyűs kézzel bánni, azt is jelenti, hogy csak úgy " szőrmentén" éppen hogy csak érintőlegesen említeni kellemetlen dolgokat. Szinte félve szólni, tenni, nem csak a másikat, de önmagunkat is féltve egy esetleges konfliktustól.
Ma ez a kép jutott eszembe, amikor arra gondoltam, mit kell tenni egy gyülekezet, egy közösség építésért. Sokszor kesztyűs kézzel kell bánni emberekkel, mert érzékenyek, bizalmatlanok, sérülékenyek. Nagy empátiával és türelemmel. De vajon elérkezik- e az ideje annak, hogy a sok óvatoskodás után végre komolyabban, keményebben, direktebben bánjunk egymással?
Jézus megbocsátó, bűnt elfedező szeretete nem ledorongolta az embert, hanem jóságosan felemelte a saját mélységéből, abból, amit a bűn rombolása, puszítása okozott. De voltak pillanatok és emberek, akikkel nem bánt kesztyűs kézzel. A farizeusok bizony kaptak kemény ütéseket. És Péter is, akinek egyszer azt mondta: Távozz tőlem sátán, mert nem az Isten szerint gondolkodol...
Szóval a kesztyűs kéz szükségességéről elmélekedem ma. Mikor és mennyi ideig hordja azt a lelkész? Kivel szemben szabad/ kell azt lehúzni? Néha úgy érzem, túl sokáig volt a kezemen ez a kesztyű, most már direktebbnek kell lenni. Még többet beszélni az Úr Jézus életet újító hatalmáról és arról, hogy el lehet szalasztani a felkínált lehetőséget a megtérésre. Rövid az életünk, ki tudja meddig tart: rendezni kell az emberekkel és Urunkkal való rendezetlen dolgainkat!
És bizony, ha kesztyűs kézzel bánok a másikkal, nem sikerül neki megéreznie Jézus meleg simogatását a lelkén, a vigasztaló, erőt, hitet, reményt adó isteni érintést.
