Evangélikus egyházunkban fontos helye van a konfirmációnak. Sajnos a vizsga és az ünnep miatt sokan úgy értelmezik, hogy ezzel " le is tudták" a tanulást Jézusról, Bibliáról, egyházról. Pedig csak a legfontosabb és a legalapvetőbb ismeretek összegzése történik meg a  konfirmációi felkészülés alatt. Több felnőtt gyülekezeti tag mondta már, hogy jó eljönni a konfirmációi vizsgára, mert akkor ő maga is újra feleleveníti egyházunk tanítását. Van, aki vállalta azt is, hogy nem tudna minden kérdésre megfelelő választ adni. Mi következik ebből? Hogy nagyon fontos lenne az állandó bibliatanulmányozás, rendszeres istentiszteleti részvétel, olyan keresztény irodalom olvasása, amelynek segítségével hitünk erősdöik, elmélyül.

Ebben az évben négy fiatal konfirmál. Lehetne több is? Igen, főként, ha a szülők támogatnák a gyermekeket a biblikus ismeretek elsajátításában. De hogyan támogassák őket, ha maguk is tájékozatlanok, ha nekik sincs az egyházzal kapcsolatuk, nem volt még pozitív élményük? Nagy szükség van felnőtt hittanra, mert két generáció van országunkban, akik súlyos ismerethiányban szenvednek. Várom az oktatásügy mélyreható reformját, mert ez a mostani liberális szemlélet nagyon káros. Tényleg a gyereknek kell dönteni abban, mit akar tanulni, miben szeretne részt venni?

S végül a konfirmáció utáni életről. Sajnos sokan nagy vargabetűket tesznek meg, amíg egyszer örömmel jönnek el jubilánsként az ünnepi istentiszteletre. Kicsit olyan ez, mint a tékozló fiú példázata. Tapasztalatom, hogy gyermekként, általános iskolásként tiszta kíváncsisággal, a Jézusra  hagyatkozás és a közösség iránti igénnyel rendelkeznek. De aztán annyi érdekes, vonzó ( felnőttes? független?) esemény történik. Van, akinél ez az állapot évtizedekig tart. Sokan nem csak az 5, 10, 25 de még a 40 éves konfirmációi évfordulójukra sem jönnek el. Persze nem ez a baj, hanem az, hogy a konfirmáció után nem találnak lelki otthonra a gyülekezetben. Mi áll ennek a hátterében? Elkezdődött valami, ami aztán mégsem lesz teljesen tudatos hitté. Nincs lelki újjászületés, nincs öröm afelett, hogy Jézushoz tartozhatunk. Miért? Mert több idő kellett volna, nagyobb személyes odaszánás. Több ima, a gyülekezet hívogató szeretete, a szülők bátorítása, igazi lelki közösség. Úgy hiszem ezen a Pünkösdön sem kérhetünk mást önmagunknak és a frissen konfirmáltaknak, de az egész gyülekezetnek, mint hogy a Szentélek Úristen jöjjön és ébressze bennünk hitet, újítson meg, erősítsen meg, tartson meg önmagánál.

1. Jövel, Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive. Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja!

2. Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára, Taníts az Istent vallanunk, Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodalmunk! Halleluja, halleluja!

3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Véled való egyességben! Erősítsd reménységünket, Szálld meg elménket, szívünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Halleluja, halleluja!

( EÉ 229.ének)