Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos...Zakariás 9, 9 

Hadd mutassak be egy kedves játékot, amit hétről hétre szívesen játszottak volna felsős tanulóink… A játékleírás egyszerű: „Találd ki kire gondolok annak alapján, hogy három leginkább jellemző tulajdonságát felsorolom.” Egyszerűnek tűnik, de nem az.  Hiszen, ha ezeket a mondom kedves, vidám, jó szívű – rádöbbentünk, hogy mennyi mindenkire igaz ez…. Mondj még többet: segítőkész, jó barát… Na nem vagyunk előrébb. Az osztályközösségünkben kiderült, hogy mennyire sablonosan gondolkodunk vagy az alapvető jellemzők milyen sokunkra igazak. Még azoknak a gyerekeknek is kihívás volt ez a játék, akik 6 illetve 9 éve ismerik egymást. Mire belemelegedtünk, már ki is futottunk az időből. Mire rájöttünk, miért nehéz ez a feladat, addigra vége volt az órának. A következő alkalommal már bátrabbak és egymást karakteresebben megrajzolók lettek a gyerekek. Miben ragadható meg igazán az ő egyénisége, mi a legszembetűnőbb vele kapcsolatban? Néhány alkalom után az egyik tanuló engem is jellemzett, jó volt, hogy a többiek könnyen kitalálták…

Hogyan próbálnánk bemutatni Istent? Mi az a három legfontosabb tulajdonság, amely alapján mindenki tudná, hogy Őrá gondoltunk?

Felséges, megfoghatatlan, szerető

Láthatatlan, igazságos, hatalmas

Ítélő, haragvó, örök/ Mindenható, félelmetes, irgalmas…

Ézsaiás próféta így írt róla: elrejtőzködő, szabadító, a zsoltárosok ezt fogalmazták meg sokszor: türelme hosszú, hűsége a felhőkig ér, szeretete nagy, örökkévaló, könyörületes, győzedelmes… Igen, attól függően, hogy az eddigi korok emberei hogyan látták őt, miként tapasztalták meg saját életükben, a sorsukban népükben és a világtörténelem eseményein át cselekedni.

Tudjuk- e mi is, hogy Ő valóságos személy, az Élet Ura és forrása, aki nélkül mi nem léteznénk?  Ismerjük- e Istent annyira, hogyha róla beszélgetnénk vagy a felvázolt játékban valakinek rá esnek a választása, rögtön tudnánk kiről van szó?

Advent első vasárnapján nem csupán Istenről, a létező, láthatatlan lelki hatalomra tekintünk, hanem Jézus Krisztusra. Mennyi történetet tudnánk róla összeszedni? Csodák, életesemények, születés és halál jutnának eszünkbe, aligha több?  Igaz, diadalmas, alázatos – Zakariás szerit ilyen Izrael eljövendő Messiás királya. Hadd mondjam el, hogy Jézus Krisztus él és uralkodik és itt van közöttünk. Vannak-e személyes megtapasztalásaink vele? Itt vannak ezek az alkalmak, adventi találkozások, gyertyagyújtási alkalmak. Szeretném, ha mindenki tudná, most és itt azért vagyunk együtt, hogy Ő ránk találjon és lehessenek személyes hittapasztalataink vele. Ha a szívünk megnyílna az ő fogadására. Ha a mai nap, az adventi lelki út után nem úgy mennénk haza, hogy szép volt, hogy emlékeznénk a szolgálattevőkre vagy fel tudnánk sorolni, mit hallottunk, hanem úgy, hogy itt volt közöttünk az Úr Jézus! Miközben mi fáradoztunk, megszólalt az őt dicsérő rézfúvóskör, az ő magasztaló ének, ő szembejött velünk!  Jézus Krisztus alázatos. Nem harsányan és erőszakosan jön felénk. Csendesen érkeztél arra a földre, mit szavaddal teremtettél.) Hány éve, évtizede, mennyi módon beszélt már hozzánk, mennyiszer voltunk értetlenek, elutasítók. Ez mit sem változtat az ő alázatos és hűséges szeretetéből irántunk. Alázata abban is megmutatkozik, hogy még mindig Ő közelít felénk, nem követel, nem parancsol, csak szeretettel ajánlja a belőle jövő áldásokat, a békesség és vele való élet lehetőségét. Szolgálni jön bennünket, ami annyit tesz, hogy ő ad, lehajol, esélyt ad.

Diadalmas és igaz, másként is érthető. Jézus Krisztus valóságosan képes úrrá lenni mindazon, ami bennünket most legyőz. A rossz és fájdalmas szituációkban is megélhetjük, hogy diadalmaskodik a sötét felett. A szívünk nyomasztó titkait őrizve és azoktól szenvedve halljuk meg: Ő  diadalmaskodik a bűneink felett. S végül itt a félelmetes hatalom, a halál a maga reménytelenségével, Jézus Krisztus diadalmaskodik felette is, Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas és alázatos. Ez ennek az adventnek az ószövetségből származó evangéliuma. Legyen ezen a mostani adventen személyes életünk örömhírévé: váljon az érkező Jézus Krisztus életünk urává, szívünk királyává!