A teológia tudománya sokban különbözik a többi tudománytól, mert tárgya, - maga az Isten- az ember számára nem ismerhető meg azon eszközök segítségével, ahogyan más vizsgálandó tárgyak. Ő ha akarja megismerteti magát és megmutatkozik, kinyilatkoztatja magát és vonz bennünket önmagához. Ugyanakkor lehet Deus absonditus- azaz elrejtőzködő Isten, aki nem engedi beleszorítani magát a mi véges emberi elménk elvárásaiba. Megmarad Úrnak, hatalmasnak, felettünk lévőnek, akkor is, ha lehajol és az Úr Jézus Krisztusban és emberré lesz. Megismerése útján az ember hitének alapvető feladata van. 

A hittudománynak a hit a vizsgálandó tárgya, de ebben az esetben is komoly feladatunk van, ha meg szeretnénk azt ismerni. A zsidókhoz írt levél 11. fejezete első versében találunk egy biblikus definíciót a hitre. Ezt az egyetlen igeverset nyolc különféle magyar fordításban így olvashatjuk:

A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk.
A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka
A hit a remélt dolgok alapja, és a nem láthatók bizonyítéka.
A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása.
A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
A hit pedig a remélt dolgoknak valóságként való elfogadása, és a nem látott tények felől a magunk meggyőzése.
Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.

https://szentiras.hu/UF/Zsid11 

(Javaslom a teljes fejezetet elolvasni, vagy legalább az első 12 verset.)

A Zsidó levélben nem nyolc, hanem sokkal több személyről hallunk, aki hitben élt. Nem volt egyforma személyiségük, nem ugyanazon élethelyzeteket tapasztalták, környezeti hatásaik is különböző voltak, másfajta konfliktusokat és kihívásokat éltek meg, az is magától értődik, hogy nem ugyanazon emberek vették őket körül. Tehát teljesen mást tapasztaltak földi létük során- mivel más korban éltek, más impulzusok is befolyásolták sorsukat. A levél szerzője azonban mindegyiküket a hit példájának nevezi és mindannyiuk tekintetében ugyanúgy fogalmaz: ők hit által tettek ezt vagy azt… Egyszerűbb és komolyabb tetteket hajtottak végre.  Milyen ez a hit? Hogyan nyilvánul meg? Ami a lelkükben él, őket vezeti, az ugyanolyan jelenség- e? A természetét tekintve, a lényegére nézve ugyanaz, de a megjelenése más. Sokféle cselekedet mögött lehet hit és ezernyi féle tett születhet hitből. Hit által lehet megérteni, hogy Isten a világ teremtője, hit által volt áldozatbemutatás, elragadtatás, elindulás, bizalom, félelmektől szabadulás. Ha az igeszakasz végét olvassuk, meg is döbbenünk, hiszen így olvashatjuk: " ³³Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, ³⁴tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. ³⁵Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. ³⁶Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. ³⁷Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, ³⁸akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. Igen, hit által a legnagyobb tettek is véghezvihetők, és a leszörnyűbbek is elhordozhatók. 

Sokféle hitről tudunk. Meg tudnánk mondani, milyen a vakhit és a bigott hit- ami nem tekint a másik emberre, önző hit, csőlátó, valódi szeretet nélküli. De van halott hit és gyenge hit is, ami pont akkor nem aktivizálódik, amikor kellene, kevés és kicsiny, félelmekkel terhelt és haszontalan, kiüresedett. De van bizodalmas hit, cselekedetekben megmutatkozó hit, szeretet által munkálkodó hit...  Amiből elegendő egy mustármagnyi és hegyeket mozdít, amiből elegendő annyi, mint kovász a tésztába és mindent áthat, megváltoztat. Ami vonzó és áldott, amivel mindenki szeretne rendelkezni, mert erő van benne, remény és elképzelhetőnek tartja a csodákat. Felszabadít és örömmel tölt el. Olyan hajtóerő, ami előtt nincs lehetetlen.

Természetesen a hittudomány sokkal többféle hitről tud. Lehetnek különbözőek a hitmegélés formái és rítusai, hitvallásossága és liturgiája, lehet másfajta az intenzitása és olykor a töltete is. Lehet felekezetek szerint is keresni az értelmezését, egy azonban a legfontosabb: a keresztény hit lényege, hogy az élő Úr Jézus Krisztushoz való személyes kapcsolódás. Ő az egyetlen alap, akire épül a mi bizalmunk.

A péntek esti bibliaórákon egymás hite által épülhetünk. Rájövünk arra, hogy a hitünk megélése mennyire múlik a személyiségen, vallásos szocializáción, a lelki igényeken és szellemi ízlésvilágon, de mindazon, ami velünk történik. Mégis, van, aki ugyanazt a szituációt másként értelmezi és hitében is másképpen képezi le, ezért másként is reagál rá. És mindez nem választ el bennünket egymástól. Megtanuljuk, hogy nem szubjektív, saját önző szempontjainknak kell a legtöbb teret adni. Nem kell kényszeresen a másik hitét a sajátunkhoz idomítani. Ha belátjuk ezt, lehetőségünk van hitünk közösségi megélésére, imaközösségre, gyülekezeti istentiszteletre, Urunk együttes magasztalására és dicséretére, évezredes hitvallások kimondására is. Mert a hitünk bár személyes, mégis a legbensőbb közügy. Mi nem a saját hitünket tukmáljuk egymásra, nem azt idealizáljuk, hanem azt osztjuk meg a másikkal, hogy mi hogyan kapcsolódunk az Úr Jézushoz.  És bizony itt van a dolog lényege. Mi mindannyian Őelőtte állunk, Őt keressük, neki szeretnénk kedvesek lenni. Nem magukat toljuk előre, hanem Őt szeretnénk megérteni, a szívünkbe zárni, Őt akarjuk követni, azt akarjuk, hogy az Ő szava és szeretete hasson minket át és bátor bizalommal hagyatkozzunk rá életünk minden helyzetében, minden percében. Belé kapaszkodunk, rá hagyatkozunk, hatalmát valódi hatalomnak látjuk lelki szemeinkkel.

A mai vasárnap – hivatalosan- Jeruzsálem vasárnap- Kr.u. 70-ben a rómaiak lerombolták a templomot. Jézus megjövendölte ezt! De azt is, hogy Ő lesz az, aki felépíti a templomot. Halála pillanatában a templom kárpitja kettéhasadt. Most már nem csak a főpapok közvetítésével és a nem csak a jeruzsálemi templomban lehetséges a Szent Istenhez közel jutni. Istennel mindenhol találkozni lehet majd, ha lélekben és igazságban imádják Őáltala. Isten itt van köztünk az Úr Jézus Krisztusban. Nem akármilyen hitről beszélünk, nem emberi pszichés jelenségről, a mi saját bensőnk termékéről, hanem arról lehetőségről, ami adatik nekünk az Úr Jézus Krisztusban, hogy Ő az út az Atyához, és Ő az ajtó. Nincs más, aki teljességre vinne. Mert a hit definíciója pozitív, ahogyan azok a tettek is pozitívak, amiket itt az ige felsorol. Még a szenvedések kiállása is pozitív! A hit lényege szerint a szerető és kegyelmes Istenhez kapcsolódás, Ő felemel, Ő megvált, Ő megment, Ő erőt ad, Ő félelmeket oszlat el, Ő a maga tökéletességéből ajándékoz meg, Ő örök életre hív, Ő beteljesíti ígéreteit. A hit mindig pozitív változást kell végbevigyen- bármin is menjünk keresztül, mert maga az Úr, - aki a legfőbb jó- keresi és szeretné velünk a bensőséges szeretetkapcsolatot. Az Ő Lelke gyümölcse bennünk a hit. 

Amikor 1745-ben a németajkú evangélikusok saját lelkészt hívnak és iktatnak be augusztus 15-én, nagyon fontos üzenetet fogalmaztak meg az akkori berényieknek. Szükségünk van valakire, aki csak nekik szolgál, az ő anyanyelvükön, az ő nemzetiségüket megértve. Bár az addigi lelkészek kétnyelvűek voltak, de ez most egy nagyon komoly elhatározásról szólt. Bizonyára sokan voltak és egyetlen lelkipásztor nem elegendő a sok feladatra, tanítás, vigasztalás, a kazuálék elvégzése. Az önálló lelkész meghívása mögött ott állt a vágy: legyen valaki, aki a mi közösségünkért felel és bennünket pásztorol. 26 éven át végezte hűséges szolgálatát, nyugdíjasként ( emeritus) 66 esztendősen hunyt el. Itt temették el, de sírjától semmit sem tudunk…

A Krisztushit azonban nem veszett ki, sem az általa pásztorolt különálló gyülekezet nem szűnt meg. VDM. Ez a három betű áll az anyakönyvben, amelyben halálának napját és temetését bejegyezték.  „Verbi divini minister” e három latin szó kezdőbetűje. Tehát Isten igéjének szolgája. S amíg ebben a gyülekezetben csak egyetlen ember is lesz, aki ezt a szolgálatot végzi, és hit által betölti Istentől kapott küldetését, akkor megmarad ez a közösség. Mert a hit hallásból van és a hallás Isten igéje által. Ámen