Különös, hogy a gyermekeket milyen mélyen foglalkoztatja az örgeség, az elmúlás kérdése. Ma reggel Bogika ezzel a kérdéssel állt elénk, és aztán igenlő válaszunkat hallván keservesen elkezdett sírni. " De még ti sem vagytok öregek!"- mondta. Nagyon szomorú volt. Talán két éve történt, hogy Levente a Gyűrűk ura című film utolsó kockáit látta. Frodo a nagy küldtést teljesítve aggastyán nagyapjával együtt elhajózik- sejtjük, tudjuk: az örökkévalóság vár rájuk. A ráncos, vén Bilbo láttán Levente nagyon megrémült és nagyon nyugtalan lett. Pedig ez a film egyik legharmonikusabb jelenete. Ő mégis az öregség, halál, elmúlás fájdalmát és kikerülhetetlenségét érezte meg, és tudta: egyszer ránk is ez vár. Addig is tudtam, hogy a tv-vel okosan kell bánni, mert a képek beivódnak a fejünkbe, gondolatokat hívnak elő. Gyakran az érzéseinket bombázzák, és aztán beszélgetni kell, mert fel kell dolgozni valamit. Sokszor nem is rögtön történik mindez. Az örgeség, az elmúlás engem is nagyon elkeserített, amikor kicsi voltam. Esténként az ágyban fekve számolgattam: most 10 éves vagyok, anyukám 40, ha majd 20 leszek ő 50, én 30 ő 60, 40-70, 50-80, és ha én 60 leszek ő 90? Lesz 90? Mi lesz, ha ő már nem lesz? És álomba sírtam magam...
Mit lehet tenni? Jó lenne többet beszélgetni a gyerekekkel az őket kínzó kérdésekről. Jó lenne, ha velünk élnének a nagyszülők- nem csak kényelmesebb lenne az életünk- és az övéké egy kicsit mozgalmasabb, zajosabb. Nap, mint nap átélnénk az időskor szépségét is, hogy az lehet áldott, bölcs, tapasztalt korszaka az ember életének. Látnánk, hogy megöregedni nem csapás, hanem az élet velejárója. Együtt tekintenénk velük vissza, és együtt készülnénk a nagy útra. S persze többet elmélkedhetnénk, beszélgethetnénk a mindennap velünk járó Úr Jézusról. Mert azért mégis minden ott, Nála oldódik fel- oldódik meg. Mert nekünk van reménységünk, reménység a biztos, boldog jövendőben. Reménység a bennünket soha el nem hagyó, szerető Istenben.
A gyermekek kétségeit, félelmeit komolyan kell venni. Ők őszinték. Sok felnőtt szívében még mindig ilyen szorongó gyermek, és nem tudja, hogyan bírkózzék meg a biztosan ránk váró elmúlással. Titokzatoskodás és némaság veszi körül ezt a témát. Hajszoljuk a sikert, a boldogságot, s közben menekülünk. De vajon van- e reménység, van- e békesség a szívekben? Jézus nélkül aligha.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. János 14, 1-3
