Az újév első napjai számomra nyugalmat és csendet hoztak. Amíg sokaknak a két ünnep köré fonódott minden békességes és feltöltekezésre lehetőséget adó óra, addig nekem ez most érkezett el. Hiszen egy hét leforgása alatt szinte minden napon volt gyülekezeti esemény, istentisztelet vagy temetés, idősotthoni szolgálat és látogatások. Ilyenkor még jobban igyekezünk vinni az örömhírt, ilyenkor még jobban hiányzunk. Most azonban a csendes, békés, szépen lassan folyó napok nálunk is beköszöntöttek. Időt adunk a pihenésre a gyerekekkel, a közös reggelikészítésre és játékra, átválogatjuk a sok felgyülemlett levelet, rajzot, az ágyon ülve olvasgatunk. Jól esik csak magunkra figyelni. Persze látogatóink olykor  nekünk is vannak, és már előre kell nézni az előttünk álló hetek kötelezettségeire. De mindez most nem siettet. Ahogyan egy- egy szakaszt átélek, úgy tisztul bennem a kép a szolgálatról, az élet ritmusáról és a jó rend összetevőiről. Pár hónappal ezelőtt is azt tapasztaltam meg, amit most: az a fontos, hogy belül legyen minden szépen rendben.Legyen ideje a reggeli csendes perceknek, igeolvasásnak, imádságnak. Ez készít fel a nap küzdelmeire. Nem a nagy sürgés- forgás, hanem a megfontoltság, az odaszánás, a lelki előkészület a döntő. Hiszem, hogy ebből fakadhat áldás. Tehát most erőt gyűjtök. A sok hetes hallgatás és a blog csendje pedig remélem, hogy a múlté, ahogyan az előző esztendő zaklatott és sokszor összevissza nyüzsgése is.