Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot! Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz. Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól! Példabeszédek 4, 20-27
Szeretett Végzősök! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Ilyenek voltunk: vadak és jók, bűnösök közt is ártatlanok. - ezzel kezdtétek a kedd esti szerenádot a koli aulában… Pár perccel ezelőtt is hallottuk Ákos dalát, még itt cseng a fülünkben… Hogy egyenként és osztályközösségként milyenek voltatok, arról nemsokára a búcsúbeszédekben is hallunk, és mi, akik itt maradunk a későbbiekben is emlékezni fogunk arra, milyenek voltatok, ha már nem lesztek a gimi falai között. A múltat felidézni, saját magatokat középiskolásként látni segít majd a tabló, a videók, de azok a dokumentumok is, amiket a kezetekben tarthattok, nyelvvizsga, jogosítvány vagy a legfontosabb, az érettségi bizonyítvány.
Ilyenek voltunk, ezek voltunk mi, ilyen voltam, ez voltam én, itt vagyok a képen, ez az én akkori teljesítményem, szorgalmam bizonyítéka…. Egy bizonyos, most minden részletet másként látjátok és értékeltek, mint ahogyan akár csak szeptemberben vagy pár év múltán meg fogjátok azt ítélni.
János apostol írta: Most Isten gyermekei vagyunk és még nem lett nyilvánvalóvá, mivé leszünk. - A múlt mögöttünk, a jelen adott. A valódi kérdés az, milyenek lesztek. Mivé váltok, miben találjátok meg a saját számításotokat. Vágyak és álmok mindannyiótok szívében vannak, de vajon mi teljesedhet majd azokból? Milyen emberek lesztek évek és évtizedek múltán? Sikeresek? Boldogok? Befutottak? Elégedettek? Nyilvánvalóan jó lenne, ha mind egyszerre lenne rátok igaz. De mindezt és az életetek alakulását nagyban meg fogja határozni kire hallgattok, ki fogja befolyásolni a véleményeiteket, szerepeiteket, döntéseiteket.
Szent István királyunk Imre herceghez, a fiához írt intelmeket. Tudta, mi várhat rá, ezért bölcs tanácsokkal látta el. Ahhoz, hogy helytálljon, hitre és tudásra lesz szüksége: jó lelkiismeretre és jól alkalmazható ismeretekre. Arra, hogy ne tévessze szem elől Jézust megőrizze a szavait a szíve mélyén. Egy amerikai külügyminiszter elmesélte, hogyan bocsátotta el édesapja az egyetemre. Apja megígértette vele, hogy minden nap elolvas egy fejezetet a Példabeszédek könyvéből. Havonta egyszer végigolvasta ezt a bibliai iratot, több éven át. Úgy vallja, hogy ez óvta meg az egyetemi évek alatt, az apa tanácsa és a mennyei Atya szavai formálták a jellemét, enélkül nem jutott volna el felelős beosztásába. Isten naponta neki szóló szava készítette fel a későbbi nagy döntésekre és az országát is érintő nehéz helyzetek megfelelő kezelésére. - Hogy milyen ember leszel, ott azon a helyen, ahol tanulnod és dolgoznod kell, ahol másokkal találkozol és megosztod a sorsodat, függ attól, hogy kinek a szavaira hajlik a füled és kivel tart a lábad. Ha hallgatsz az Úr Jézus szavára, bárhová kerülsz is, megtalálod a helyedet, helyt állsz és áldott leszel. Mert mindaz, amit Ő mond neked, ahogyan Ő ítél rólad, az kihatással lesz az érzelmeidre, szavaidra, a tetteidre és a döntéseidre. Tudnod kell, te is a gyermeke vagy, aki bízhatsz Benne, ezért hallgasd meg újra a mennyei Atyától kapott intelmet útravalóul:
20Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! 21Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, 22mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. 23Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! 24Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot! 25Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! 26Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz. 27Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól! Péld 4, 20-27
