Jézus mondja:

Én vagyok az út az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam. Jn 14, 6

Liebe Schwester und Brüder!

Sister and Brother in Christ!

Non scolae sed vitae discimus…. 

 Kedves Ballagó Diákok, Szeretett Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!

Amikor berényi evangélikus gimnáziumban elindult az oktatás, az volt a legfontosabb, hogy ide járó diákok majd az anyanyelvükön túl három nyelvet fognak itt tanulni, hiszen a hétköznapok nyelvei: a magyar, német és szlovák mellett elsajátították a latint, a tudomány nyelvét is. Minderre azért volt szükség, hogy jobban helytálljanak majd a tanulmányaik befejeztével. Nyilvánvalóan akkor és most is ugyanaz áll a munkánk hátterében, amit az idézett latin mondás üzen: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.

Ma, amikor ünnepélyesen elköszöntök a középiskolás évektől, megkérdezhetitek: Vajon mit fogunk majd hasznosítani ezekből az ismeretekből életünk során? Hol és hogyan alkalmazzuk annak a sokféle tantárgynak a tartalmát és az itt megszerzett a nyelvtudást? Nem csak képtelek, definíciók, események és fontos személyek képezték a tanulás tárgyát? Tényleg tanultunk az életről? Biztos vagyok benne. Hiszen mi benneteket az életről és az életre akartunk tanítani: hogyan kell ünnepelni, miért fontos egymásra figyelni, hogyan tudjuk egymást egy közösségben segíteni, hogyan lehet a lelket ápolni és megtalálni a bennünket kereső Istent. Hiszem, hogy életre szólót nyújtottunk, s rajtunk kívül az életet ajándékozó Isten is szólt hozzátok.

Ma ismét megszólít bennünket Jézus. Igen, pontosan úgy, ahogyan eddig számtalanszor tette. Most is, itt is, a szabad ég alatt is velünk van, egészen közel lép hozzánk, hogy hallhatók és érthetőek legyenek a szavai, sőt a szívünkre beszél. Idefordul hozzánk, a tanítványaihoz. Ilyen egyszerűen sallangmentes az Ő munkamódszere. Ő nem tanulókat oktat, akik pár éven át a koptatják az iskolapadot, hanem felnőtt emberekhez beszél, akiknek már sejtelmük és tapasztalatuk van az élet dolgairól, nehézségekről és kihívásokról, kapcsolatokról. Felnőtt tanítványaihoz szól, akik többé- kevésbé ismerik saját magukat, a határaikat és elvárásaikat az életről. Hozzátok szól és hozzánk, akiknek határozott elképzeléseink vannak a jövőtől, célokról, arról is, hogyan lehet majd boldogulni a világban, a sokszor idézett nagybetűs életben.

Ego sum via, veritas et vita… Én vagyok az út az igazság és az élet. Ez a kijelentés Jézus tanítványainak mondott búcsúbeszédéből szól. Elmegyek elmegyek, hosszú útra megyek- hallottuk szép magyar népdalunkat… Száz út vár ránk… hangzik egy másik, egy modernebb. … Szól a régóta vándorlók dala, énekeltük az imént. Ma még csak sejtelem, milyen utakat fogtok bejárni, de előttetek áll Jézus, aki egy biztos utat mutat és egy biztos célt és egy biztos, boldog életet. Önmagát. Merre menjek, mi az igazság, mi az élet? Még nagyon sokszor felteszitek majd ezeket a kérdéseket. Én vagyok- mondja Jézus. Én vagyok az út, járjatok rajtam, fogadjatok el igazságként és éljétek engem. Ha a hittel haladtok a megbocsátás és szeretet útján, az igazi, teljes életet élitek majd és kétségtelenül célba értek: elnyeritek a lelketek üdvösségét, megtaláljátok az örök életet, amire Isten szánt benneteket.

Németül, angolul szólítottalak meg benneteket a prédikáció elején, sőt még latin szavak is elhangoztak. De nem az a nagy dolog, hogy ezeket megértitek, vagy használjátok, hanem az, hogy megértitek az Úr Jézus szavait, az élet beszédét, Őt magát. Jézusra biztosan szükségetek lesz, akármerre is mentek. Hiszen nem az iskolának vagy a földi életnek tanulunk, hanem a boldog és örök életre kaptatok elhívást. Ámen