Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3

Igék, imák, képek

Igék, imák, képek

fiatalokat temetünk

2013. július 29. - Skata

pillangó.jpg

Egy temetési beszéd a múlt hétről... egy kicsit rövidítve.

Add nekem fiam a re szívedet és szemed ügyeljen az én utaimra. Péld 23,26

Jézus mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet, és senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam. Jn 14,6

Jézus azt tanítja nekünk, hogy örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal. Ezt az együtt érző, szeretetteljes odafordulást szeretnénk ma együtt megélni, amikor lerójuk kegyeletünket és elköszönünk, amikor részt veszünk eltávozott testvérünk legközelebbi hozzátartozóinak fájdalmában.

Életünk egy nagy utazás, mi pedig vándorok vagyunk két világ között. Vándorok, jövevények, akik egyik világból a másikba érkeznek, akik vágyakoznak a tökéletes harmónia, a vég nélküli jó után. Amikor valaki befejezi ezt az életutat, akkor megtorpanunk a nagy rohanásban, egy kicsit befelé figyelünk. Ha valaki élettel betelve, hosszú életpályát követően pihen meg, akkor talán bólintunk: „igen, így van rendjén, elvégeztetett a küldetés”. De ha valaki élete derekán megy el, az mindenkit szíven üt. Újra és újra- és ezekben a napokban is -fiatalokat temetünk. Ez lesújt és megrémít bennünket. De még inkább az, amikor úgy távozik egyikünk, hogy ő maga akar menni, mert nincs maradása közöttünk. Ilyenkor mindenki választ és okot keres, magyarázatot és talán indokot is. Okoskodunk, hárítunk, miközben a lelkiismeretünk hangosan szól, és kérdez az Isten is. Ma nagyon sokan vagyunk itt, tiszteletből, részvétből, mert így láttuk helyesnek. Vajon miért nem látott bennünket az, akitől ma együtt búcsúzunk? Egy kedves fiatalember eltévedt az élet labirintusában és nem találta meg a kivezető utat, a fényt. Vajon mi látjuk-e? Nem talált ebben a világban megoldást veszteségre, benső feszültségekre, élete nehézségeire. Vajon mi tudjuk- e hol és kinél lehet azt keresni?  Valami eltört benne, és nem tudta, ki tudja élete darabjait újra összerakni. Sírunk és erőteljesebben zakatol a szívünk, gondolataink csapongnak és talán még Istent is számon kérjük. Ő pedig közel jön hozzánk, felel és hív.

Jézus azt mondja: én vagyok az igazság. Nálam keressétek és élni fogtok! Azt mondja: én vagyok az út, járjatok rajtam és célba találtok! Én vagyok az élet: ragadjatok meg és örökké tart majd az életetek velem! Nála tökéletes szeretet van, nem törékeny, sebezhető, változó. Nála irgalom van, nem csak figyelem. Nála nem csak bűnlátás, de bűnbocsánat is van. Nála vigasz van és békesség.  Vajon számolunk-e ezzel?

Egy megrendült közösség áll ma meg egy fiatalember ravatalánál. Nem csak szerettei, de mindannyian érezzük emberi gyengeségünket, korlátainkat, tehetetlenségünket, lehet, hogy bűneink súlyát is. Vajon merjük-e, tudjuk- e mindezt Isten elé tárni?

Amikor utoljára láttam május végén, a templomukban volt. Konfirmációi istentiszteleten, nagycsaládja tagjaival. Büszkeség és öröm volt az arcán, de valami lelki vágyódás is volt benne Isten felé, amit csak az vett észre, aki őt jól ismerte. Mi lehet élete üzenete? Mi lehet azt, amit nekünk meg kell szívlelni? Mit kell tudnunk életről és halálról, amit még nem látunk tisztán?

Fiatalokat temetünk, van, akitől hosszú, súlyos betegség után keltett itt búcsút venni, más balesetben veszítette életét, valakinek megállt a szíve, a pillanat tört része alatt ment el. Eltávozott testvérünk, szerettetek, valami miatt nem tudott, nem akart maradni. Itt nincs emberi válasz. Az értelem felmondja a szolgálatot. Igen, élet és halál ügyében egyedül Istenhez fordulhatunk, és ha hozzá fordulunk, minden más fényben lesz. Jobban fogjuk egymást szeretni, megértőbbek és jóságosabbak leszünk egymáshoz, mert látjuk: sosem tudjuk az időt, vagy azt, mi közelíthet hozzánk. Jobban fogjuk egymást becsülni és még inkább keressük Istent, aki minden nyomorúságunkban lehajol hozzánk. Irgalmasabban szólunk majd, mert látjuk, miként törheti meg az életerőt a bűn hatalma.

Őrizzük meg tehát szívünkben azokat a pillanatokat, amikor együtt osztozhattunk e világ szépségében, örömeiben, áldásaiban. És könyörögjünk érte, szeretetteiért és önmagunkért, hogy mindig közel érezhessük magunkhoz Jézust, aki megért, megtart és megvált. Hogy megragadhassuk kezét, amit értünk szegeztek át, és és az övéiként kövessük szavát. Hogy  megláthassuk életünk végén azt az ajtót, amit Ő nyitott meg számunkra és beléphessünk rajta örök otthonunkba, szerető mennyei Atyánk házába.

A bejegyzés trackback címe:

https://skata.blog.hu/api/trackback/id/tr615432820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása