Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. (Kol 1,12)

Az örökség szép szó, főként ha valóságos gazdagodást jelent és nem egy meggondolatlanul felvett adósság nyakunkba szakadását vagy egy olyan elhanyagolt házat, ami csak nyűg, teher.

Sok presbitériumunk nehéz örökséggel rendelkezik- olyan templomokkal, amiknek rendbehozatalára emberi szinten kilátás sincs. Olyan közösséggel, ahol minden inkább úgy tűnik, hogy pusztulásra van ítélve.  Van, aki nehéz szívű, olykor konfliktusokkal terhelt, vagy egyszerűen csak nehezen mozdítható gyülekezetet örökölt. Talán egy olyan embert is, akivel nagyon bonyolult az együttműködés. Ugyanakkor mindannyian tapasztaljuk, hogy egy olyan történelmi örökséggel is meg kell küzdenünk, ami a körülöttünk élők gondolkodásában tapasztalható: sok a rosszindulat, a tapasztalatlanság és nagy a dezinformáltság az egyház létét, ügyeit, küldetését illetően. Nehéz örökség…

Örökség- sok gyülekezetben azért kezdődött el valami vagy ott azért lábaltak ki a nehéz körülményekből, mert az egyházközség számára valaki nagyobb vagyont hagyott. Tudunk így iskolaalapításról, harangépítésről, templomtatarozásról és iskolai projektek létrejöttéről. Más gyülekezetek, ahol ez nem adatott meg, ott bizony sokszor keserűen állapítják meg: bezzeg, ha ránk is gondolt volna valaki így, ha nekünk is jön a pénz, akkor most minden másképpen lenne…

A mai ige először is, de a témában is hálaadásra hív bennünket. Hiszen mindannyian rendelkezünk örökséggel, ráadásul olyannal, ami csodálatos, valódi érték, ami tényleg örök-ség, múlhatatlan-ság. Máté evangéliumában több fejezetben olvashatjuk az Úr Jézus szavait a mennyek országáról, és a 13. fejezetben több kép segítségével mutatja be nekünk kincsként. Olyan kincs, amit ha felismer az ember, elkezd keresni. Olyan kincs, amit ha a földből kifordítva megtalál, akkor örömében elmegy, eladja mindenét, csakhogy megszerezhesse a földet és azt, ami benne van. Atyánk hatalmas kincset bízott ránk, mert alkalmasnak tartott minket arra, hogy ezt átvegyük tőle, hogy a mienk lehessen. Micsoda bizalom, milyen hatalmas szeretet ez! Nem is érdemeljük, mert gyengék és állhatatlanok vagyunk. Ha magunkra nézünk több minden tanuskodik az alkalmatlanságról, de Ő alkalmasnak tartott minket. Ez a megelőző szeretet, a kiérdemelhetetlen kegyelem.

Bibliaóráinkon egyháztörténelmi sorozatot kezdtünk. Az ApCSel az első keresztények életét mutatja be, tegnap Istvánról olvastunk. Ő diakónus volt, az apostolok háttérmunkása. Ő az első vértanú. Egy férfi, akire eredetileg nem az evangélium hirdetése bízatott, s azzal vádolták meg, hogy istenkáromló, sok csodát tett… Bizonyára látszott az életén, bizonyára tudott dolog volt, hogy az élete Krisztusé. Megkapta azt, ami örökség, és bár nem igehirdető volt, hanem egy másfajta szolgálatra jelölték ki, mégis ő az első, aki életével pecsételte meg bizonyságtételét. Nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tarthat meg azért, amit nem vehetnek el tőle…

A misszionáriusok és bibliafordítók élete lenyűgöző és erőteljes módon van előttem. Szolgálatuk nyomán olyan ismeretekre tehetünk szert, ami  rámutat arra, hogy mennyire hálásnak kell lennünk  mennyei Atyától kapott örökségért és mekkora öröm kellene eltöltsön bennünket, hogy ennek részesei lehetünk.- Igen, ha valaki nagy vagyont kap, ajándékot, annak az életében ott az az öröm, hogy végre újat kezdhetek, ezzel a kinccsel megalapozhatom a jövőmet, elkezdhetem megvalósítani álmaimat.

Örökségünk az, hogy Urunk örök életre hívott, megbocsátotta bűnünket, szeret és életünk vezetője akar lenni.  Az Ő tervében helyet kaptunk mi személyesen, de hisszük hogy az Ő szent és kiválasztott népe, a Krisztushívő gyülekezet is.

Távoli tájak emberei szemébe könny szökik, ha hallják az igét: Íme tenyerembe véstelek, nem feledkezem meg rólad. Az evangéliumok birtoklásáért is halálbüntetés fenyegetettségében élők kívülről tanulják meg a Szentírás fejezeteit és egymásnak mondják bátorításul.  Azok, akiknek az ősvallása szerint egész életük egy hatalmas bizonyítás és a szent Isten meggyőzése teljesítményeik által, akiket úgy tanítottak, hogy majd csak évezredek múltán találkoznak az Istennel, csodálatos örömüzenet, hogy Isten Fia, maga jön és szenved értünk, helyettünk, hogy helyet készítsen nekünk és senki sincs, aki az ő kezeiből kiragadna. Keressétek először az Isten országát és ráadásul ezek is megadatnak nektek…

Kérjetek először Szentlelket… Legyen telve a szívünk azzal a hálával és örömmel, hogy a leggazdagabb, ég és föld ura örökösei lehetünk! És halljuk meg: a halál árnyékának völgyében járókra világosság ragyog…

 Igehirdetés a regionális felügyelőtalálkozón- most szombaton