Tamás és két másik apostol áll a feltámadott Jézus mellett. Tamás közel hajol, mutatóujja mélyen behatol Jézus bőre alá. Bár a másik kettő is igencsak tudni akarja, mi történik... Nem tudom eldönteni, Jézus visszafogja- e Tamás ügybuzgóságát, lefogva a kezét, vagy pedig ő maga irányítja a mozdulatot. Tekintete inkább az előzőre utal. Caravaggio 1600-ban készült festménye a János evangéliumában olvasható történet képi megjelenítése.
"Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus.A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek!Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem!Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek." Jn 20, 24-29
Évek óta szeretném, ha a közöny világából, az egykedvűségből kilépnének kortársaink és esélyt adnának újra Jézus követőinek, a keresztyéneknek. Esélyt arra, hogy nyíltan - megmosolygás nélkül- szólhassanak, s láttathassanak valamit a Feltámadottból. Ugyanakkor esélyt adni önmaguknak is, mert az elutasítás és érdektelenség csak a önmagunk körüli forgásra elég.
Bárcsak ma is kíváncsiak lennének azok, akik hitetlenkednek! Bárcsak ez az erős akarás, a meggyőződni vágyás is ott élne a hitetlenkedő szívekben! Az előzetes, részletes tájékozódás- mint a döntés alapja- sokakból hiányzik. Persze, aki teljesnek érzi az életét- öntelt- vagy csupán azzal a rengeteg kéretlen információval nem tud megbirkózni, ami naponta ráömlik, aligha indul el önszántából egy olyan úton, amin aztán - mégiscsak- meggyőzni akarják. Hiszen valljuk be, a missziói parancs nyomán nem céltalanul kívánunk Jézusra mutatni, hanem azzal a reménységgel tesszük ezt, hogy akinek Jézus megjelenik, és testközelbe, életközelbe kerül vele, annak az életében változás indul el. Nem erőszakos térítés ez, hanem a szívünk vágya: bárcsak Jézus meg tudná újítani, meg tudná tölteni az ő életüket is határtalan szeretetével!
A minap hallgattam egy rádióműsort, melyben arról volt szó, hogy Hollandiában a politikai korrektség jegyében nincs keresztyén hitoktatás, de muszlim igen. A véleménynyilvánító jelezte: jobb lenne, ha ez az európai ország figyelmet fordítana arra, hogy vagy minden vallást ismertessenek meg a fiatalokkal, vagy egyet sem- de ez így nincs jól. Megint tudnám bőségesen folytatni, hiszen elég egy- egy női magazint kézbe venni. Ha hitről van szó, akkor csak egy pici szelet adatik az evangéliumnak, Jézusnak, de nagy hasábok és állandó oldalak minden héten a horoszkópnak... Jó lenne a teljesség kedvéért a bibliai idézet, egy bátorító ige is!
A kötelező hit - és erkölcstan oktatás bevezetése ezért is fontos mérföldkő nálunk. Nem lehet személyes döntést hozni a lelkiek tekintetében, ha nincsenek ismereteink! Vajon hogyan is gondolhatnánk, hogy az a kevés, vagy a semmi elegendő ahhoz, hogy teljes képünk legyen a transzcendens világról és Isten- ember kapcsolatáról, egyházakról, helyi közösségekről? Honnan is lenne elegendő tudásunk egymás tetteinek megítéléséhez a megbízható normák ismerete nélkül?
Tamás látni akarta Jézust, sőt tapintani. A hitetlenkedők könnyen belehelyezkednek az ismert szituációba- s maguk is mondják: " hiszem, ha látom!" Jézus pedig azokat mondja boldognak, akik készek a szívükkel, a lelkükkel látni.
Bárcsak elég tájékozottak lennénk a lelki valóság világában, hogy tudjuk: sokkal erőteljesebb így- nem a szemünkkel- érzékelni! Bárcsak lenne több bátorság, szembenézni akarás Jézussal, a szavaival, a követőivel. Kellő önismeretre és Isten ismeretre szert téve mondhatnánk: " tájékozódtunk, megfontoltuk, képesek vagyunk dönteni." De ehhez- bármilyen furcsa helyzet is- , még az információs társadalom, vagy a globális falu világában is sok idő kell. Több mint 19 kattintás, amivel a tőlünk legtávolabbi ismeretig eljuthatunk... Van hát miért imádkozni, és úgy tűnik feladatunk is lesz még elég hosszú időn át.S már akkor boldogok lehetünk, ha találkozunk a kíváncsisággal!