Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3

Igék, imák, képek

Igék, imák, képek

József altatója

2011. január 25. - Skata

Milyen különös-olyan keveset beszélünk arról, vajon milyen gyermekkora lehetett Jézusnak. A karácsonyi történet persze a meglepő születésről, angyalokról, három királyokról és Isten álomban adott óvó üzenetéről szól. 30 év nagy idő! Nem csak a gyermekkor, hanem a  felnőtté érés idejét is magába foglalja. Az evangéliumok utalnak arra, hogyan forgatja szívében Mária a kapott üzeneteket. Arról is olvashatunk, hogy József kétszer álmában kap útmutatást, mit tegyen Márával s a gyermekkel. De ezentúl semmi. Pedig milyen fontos évtizedekről van szó! Nekünk - a mi szempontunkból, a hitünkre nézve- az a lényeges, amit az evangélisták leírnak. De a szülők, Mária és József vajon hányszor gondolták végig a betlehemi születést, a templomi jeleneteket a kisdeddel és a 12 éves fiukkal?

Gondoljuk csak el, hányszor kérjük Urunkat, tartson meg minket, hogy gyermekeink segítői lehessünk. Mennyi ima, és vágy fogalmazódik meg szívünkben, hogy teljesíteni tudjuk küldetésünket a családunkban, a gyermekeink számára is? Ma a kisfiunk azt mondta, hogy az egyik osztálytársa a mamájával megy iskolába. S arra gondoltam, bárcsak majd én is segíthetnék nekik, bárcsak ott lehetnék, a későbbiekben ha hív, ha szükség lesz rám, majd, ha idős leszek és ők nagyok lesznek. Ma még viszont a tanulás, s a hétköznapi nevelési helyzetek jelentenek kihívást. De minden a későbbiekre is mutat- pl. " olvass jól, hogy majd könnyebben tanulj, többre vidd..." Szeretem figyelni ahogyan alszanak, ahogyan reggel vidáman ébrednek. Jó, hogy minden reggel átölelhetjük egymást, és örülhetünk- hála Istennek, hogy Ő megőrzött és új nappal ajándékozott meg minket!

Ma az asszonykörben két kedves egyháztagunkkal együtt emlékeztünk szeretteikre, s persze mindannyiunk előre ment kedves családtagjaira. Azt mondtam, figyeljük meg, Jézus búcsúbeszédeiben nem csak felkészíti az övéit, hogyan élhetnek majd nélküle, hanem  feladatot is ad: " úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." Ha van értelme a halálnak, akkor az az lehet, hogy az ittmaradtaknak jobban kell szeretniük egymást. Még jobban kihasználni a kegyelmi időt, amig itt lehetünk, egymásnak.

A fenti videó József altatója, ahogyan elképzelhetjük- angolul tudók előnyben...

A bejegyzés trackback címe:

https://skata.blog.hu/api/trackback/id/tr342613715

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csengery Kristóf - EZÉRT ÉRZEL NÉHA KÖNNYŰ SZELLŐT 2011.02.01. 09:07:16

Légy szorgalmas, súgják a mindigkörülötted sürgölődő angyalok. Nézdmeg alaposan a dolgokat, és írj lemindent, amit utadon tapasztalsz. Miis írunk, láthatatlan sorok seregét fehérszárnyunk csücskével a hűs levegőbe,ezért érzel néha könnyű szellőt magadk...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

feró 2011.01.30. 22:31:50

Hálás Üdvözletem!

Gondolataim,meglátásaim,megtapasztalásaim
a vasárnapi istentiszteletek kapcsán.
ISTEN valahogy úgy teremtett minket,hogy
gondolataink,érzéseink jönnek,mennek és
csak kis részük marad meg.Vagy a körülménynek vagy a magtapasztalásnak(hallottaknak) kell mélyen hatniuk ,hogy megmaradjon.Ha valami rendszeresen ismétlődik életünkben hajlamossá válunk kevésbé figyelni.Szerintem itt lehet a hiba, mert ha tudatosan élünk akkor ott vannak a tanítások minden percben az életünkben.A vasárnapi mise egy olyan forrás ami alapvetően az életünk alapjainak egyik alapköve,csak nem szabad,hogy tudatosság nélkül figyeljük.Szerintem sokszor a Lelki Pásztor nem is tudja milyen hatással van emberekre ,ahogy hirdeti az Igét.
Pedig ha valaki figyel,nyitott akkor
a kis kőből lassan szikla lesz és az élet is szebb ,jobb ,vidámabb lesz.
Tapasztalom ,látom másokon és Hála és
Köszönet az ÚRNAK és a PÁSZTORNAK.

ISTEN ÁLDJON

Skata 2011.02.02. 09:08:42

@feró: Ugye emlékszel a patakra és arra a fiúra, akit a nagyapja kosárral küldött vízért? Nem maradt benne egy csepp sem, de minden alkalommal egyre tisztább lett a kosár. Nem kell, hogy mindebnre emlékezzünk. Mindaz viszont amivel találkozunk hozzájárul ahhoz hogy formálódjunk- s ha ez valami jó, főként az Isten igéje, akkor tisztulunk, nemesedünk. A vasárnapi istentisztelet nem a vallásos rituálé kedvéért van, hanem azért, hogy általa erő, áldás, béke és szépség költözzön belénk. Az önvizsgálat- bűnbánat emlékezetet: nem vagyunk tökéletesek. Utolsó szívdobbanásunkig lesz mit letennünk Jézus elé, hogy megbocsássa, és az utolsókig rá vagyunk szorulva iraglmas szeretetére.
Remélem, sokan olvassák a beszélgetésünket, és érzik, mit jelent nekünk Istenünk közelsége a gyülekezetben!
Áldás neked és mindannyiunknak! K
süti beállítások módosítása