Jézus megkísértésének története évszázadok óta böjt első vasárnapján hangzik el Máté evangéliumának negyedik fejezetéből. 40 nap éhezés után közelíti meg Őt a kísértő és három olyan ponton támadja, ami a mi életünknek is legnagyobb dilemmáit adja.

A hosszú koplalás után ezt mondja a gonosz Jézusnak: " Ha Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré."

A templom párkányára állította és így szólt a következő csábítás: " Ha Isten fia vagy vesd le magad, mert meg van írva: angyalainak parancsot ad, hogy meg ne üsd a lábadat a kőbe."  

A harmadik, hogy a világ minden gazdagságát megmutva ezt mondta: "Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem!"

Három téma, amiben bárki közülünk kísértést szenvedhet. Az első, az anyagi szükségeletek köre. Vajon mire és mennyire van szükség? Jézus kijelenti, hogy "nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami az Isten szájából származik". Vajon előrébb való-e a táplálék, a ruházat, a kézzel fogható életelem, mint az áldás, a békesség, a lelki erő, Isten kegyelme? Mi az, ami minimálisan szükséges az élethez és mi tartja meg az életünket? Nem hinném, hogy pár falat kenyér csupán, vagy egy öltözék ruha, a fedél a fejünk felett, vagy a családunk. Azért vagyok ebben biztos, mert ebben a gyülekezetben nagyon sokan élték át, hogy deportálták őket kényszermunkára, elvették a fiatalságukat, s mire hazajöttek nem volt sem ház, sem tanya. De már kitelepítették a családtagokat is, és a megélhetést adó földet is elvették. Minden odaveszett, amit mi egzisztenciának hívunk. Mi tartotta életben őket? A kegyelmes Istenbe vetett remény és a hitük. Az élethez több kell, mint amit el lehet nyerni, amiért meg lehet dolgozni. Milyen érdekes, hogy az ember nem retteg attól, hogy soha többé nem hallhatja Isten igéjét, de attól igen, hogy nem lesznek meg a mindennapi élethez az idálisnak tartott feltételek. Milyen különös, hogy a kísértő nagyon tudja, mennyire földhöz ragadtak vagyunk, és a lelki adományok sokáig nem is tudnak hiányozni...

A második kísértés nem csupán annyi, hogy ne tegyük próbára Isten hatalmát. Az is benne foglaltatik, hogy mennyit tartunk elegendőnek az Istenről való tudásból. Isten létezik. Isten hatalmas. Isten erős. Isten megvéd. Isten nem hagy el. Isten figyel rád. EZT MIND tartalmazza a gonosz beszéde! Sőt pontosan idézi  a Szentírást! DE vajon tudom- e mit szeretne Isten az övéivel? Tudom- e hogy gyermekeként hogyan kell élnem? Ismerem-e az Ő akaratát és tudom- e hogy Ő mit vár el tőlem? Nem elég több év hittanóra, a rengeteg istentisztelet, a tudás arról, hogy Isten mindenható. Azt is tudnom kell, hogy én az Ő szeretett gyermeke vagyok, akinek szabályokat és értelmet ad. Azt is tudnom kell, hogy mivel okozok neki szomorúságot. Istenről nem elég bizonyos dolgokat tudni, őt szeretni kell és vele kapcsolatban kell lenni. Hatalmas kísértés, hogy azt gondoljuk bármikor rendekezésünkre fog állni az Úristen, ha parancsolunk neki. Nézzük csak meg mennyire félnek a kötelező hitoktatástól! De miért? Mert a kísértő elhiteti, hogy az a heti 1- vagy 1,5 óra nagyon sok. Bezzeg a rengeteg lélektorzító film, internetes játék ellenében alig emel valaki szót! Sőt nem is értik mi a baj vele. A kisértő precíz munkát végez- Istennek az a dolga, hogy megvédjen- de ki gondolkodik azon, hogy ne tegye ki magát direkt a rossznak? Fel sem tudjuk lassan mérni mi a rossz és a jó...

A harmadik kisértés az országok dicsősége- a hatalom kérdése tehát. Hatalom, de milyen áron? Kinek adja a lelkét időközben? Nagy árat kell fizetni. Nem kérdés, hogy a hatalom torzít. De ezen túl azon is elgondolkodtam, hogy az ember kinek mit ad és mit kap cserébe. Sokalljuk- ez árat? Ha 5000 Ft-ot viszünk a boltba, nem sokat kapunk érte, de ki az, aki minden további nélkül ekkora összeget beletesz a vasárnapi istentisztelet után a perselybe. 1 óra a tv előtt, baráti beszélgetéssel töltve, a tóparton horgászva nem nagy idő, de vasárnap 10-11 között, vagy egy hétközi bibliaórán rész véve sok. Mit adunk és mit kapunk? Hiszem, ha Istennek adjuk magunkat, az Ő hatalmából, szeretetéből és örök életéből kapunk. Ha pedig csak a mulandókat hajszoljuk, csakis mulandót kaphatunk. Bármi nagynak is tűnjön az e világi dicsőség, hatalom és érdem, ez mind mulandó, erre a világra vonatkoznak. Ha nem engedjük, hogy megkaparintson, elámítson, akkor rájövünk, hogy jobb a maradandóra figyelnünk, annak mindent alárendelni. Csakis az Örökkévaló képes örök hatalmat, értéket és életet adni. És csakis őt kell imádni, senki mást.